Van aki "megkönnyebbült" amióta tápszeres lett a babája?

Nekünk már 3 hetesen kellett a pótlás, 2és fél hónapig szoptattam. Szerettem szoptatni, nekem soha nem fájt, a kórházban a legelső alkalommal is rögtön rácuppant a fiam a cicire és tökéletes technikával szopizott, nem volt mellgyulladásom és nem sebesedett ki a mellbimbóm, pedig többnyire egy óráig is mellen volt. Tökéletes lett volna minden, ha lett volna elég tejem, de nem volt, 4féle teát kibróbáltam, lucernacsírát ettem, vasat és vitamint szedtem, sok vizet ittam, rendesen ettem, próbáltam fejni, de még 10 ml, se jött össze egész nap. Az utolsó hónapban már csak 20-30 ml-ket szopott két mellből, aztán amikor már csak üvöltött az üres cicin, akkor hagytuk abba. Nem segített a gyakoribb mellretétel sem, sem ha kivártuk a 3 órát.

Rettenetes volt mert meg akartam felelni annak az elvárásnak, hogy csak az a jó anya, aki sokáig szoptat.

Még most is sokszor megkérdezik, hogy szoptatok-e még, utálom ezt a kérdést. Ráadásul a vesegondozóban 2 perc után azt vágta a fejemhez az orvos hogy azért beteg a fiam, mert már nem szoptatom, /pedig az első fertőzésekor még szopizott/

Szóval nem könnyebültem még meg, még mindig lelkiismeretfurdalásom van, hogy biztos én rontottam el valamit. Rengeteget sírtam emiatt.

Anyósomról meg annyit, hogy ahelyett, hogy segített volna valaha valamiben, a hátam mögött az mondta a sógórnőmnek, hogy azért nincs elég tejem, mert nem is akarok szoptatni. Ez nagyon rosszul esett, azóta nem nagyon állok vele szóba, tudja hogy valamiért haragszom rá, de még ahhoz is hülye, hogy megkérdezze mi a bajom vele.

Mára már én is megnyugodtam, de azért valahol még mindig fáj a dolog. Én csak 2 hónapig szoptattam de akkor is kellett pótlás, pedig kipróbáltam laktoherbet, fejést, 2 homeós bogyót, alkoholmentes sört stb...

A 3. hónapba megjött, utána a cicitől egyenesen rosszul volt a kisfiam, hacsak a közelébe tettem. Egy-két hétig cumisüvegből még megitta a lefejt tejet, ma már úgy sem. Most lesz 4 hónapos.

Mit ne mondjak, egy ideig szörnyű anyának éreztem magam. De annyira kis mosolygós, vidám baba, így az ő imádott tápszerével(bármennyit meginna belőle:)

Vessetek rám követ lányok de én nagyon szomorú voltam,mikor végleg abbahagytam a szoptatást.

Mindig kevés volt sajnos,első pillanattól fogva kellett a pótlás..de nem adtam fel az utólsó cseppet is ha nem szopizta ki mert nem akarta ,kifejtem és és úgy adtam oda üvegből..fejtem,fejtem,hogy szaporítsam,literszámra ittam a teákat stb,...szóval az orvos és a védőnőnk is a csodámra jártak,amit leműveltem,hogy legyen tej a babámnak:) 6.5 hónapig tudtam fenntartani..de ekkor már reggel sem fogadta el a kislányom,mert annyira kevés volt,hogy nem volt türelme...

Én megsirattam a szoptatást..nagyon szerettem..

A legegyszerűbbnek tartom...ott a az éhes gyerek,ott a cici ,szopik és kész...nem kell sterilizálni,üvegetmosni...stb.

Lehet,hogy nem értetek velem egyet de...azért az egy-két alkalomért ,amikor van valami dolgunk...még nem macera a szoptatás.Sokáig csak az a feledatunk,hogy tthon legyünk a babánkkal és megadjuk a tőlünk telhető lehető legjobbat.

Persze,félreértés ne essék,háztartásom nekem is van,sőt én egyedül vagyok mert apa külföldön dolgozik és szó szerint senki segítségem nincs és nem volt eleinte sem csak mig a párom itthon volt.

Nem vagyok tápszer ellenes mert azt eszik a babám...de macerásabb nekem mint a szoptatás..

Személy szerint minden csepp anyatejnek örültem amit a babámnak tudtam adni,hiába keltem fejni 2 óránként,hogy 3 óránként megtudjam etetni...mert eleinte csak a lefejt tejet tudtam adni..nem tudott szopizni,nagyon kicsike volt.

Pár héten belül szépen megerősödött és szopizott..

annyit amennyit.

De selejtnek egy anyuka sem nevezhető,ha nem tudja a babáját szoptatni!!!!

Minden jót Nektek!!