Ti boldogok vagytok?

Hát igen is, meg nem is.

Nagyon boldog vagyok a kislányommal, a párommal. Saját lakás, kocsi van, az anyagi helyzetünk az átlaghoz képest kiváló. Van szakmám(2), érettségim, fősulim. Jó helyről jöttem el szülni. Ezek miatt boldog vagyok.

Viszont sokszor elkap a depi, ha magamra nézek. Gyakran látom topisnak, lelakottnak magam. Szeretnék ragyogni, pörögni, de nincs rá energiám. :(

Azért a pozitív dolgok többen vannak, úgyhogy inkább vagyok boldog, mint boldogtalan.

Van: egy egészséges 6 hónapos drága cuki kisfiam, aki a legjobb baba a világon, így hiába egyedül vagyok vele első perctől, nincs okom panaszra! Imádom!

Van: egy drága kedves, türelmes és szerető férjem, akit szintén nagyon szeretek, kölcsönös tiszteletben élünk és nyugiban (ez nekem nagyon fontos)

Van: saját lakás, autó, hitel nélkül. Férjemnek -viszonylag-jól fizető munkahelye.

Van: nyelvvizsgám, diplomám

Viszont nincs munkahelyem ahová visszamenjek, mert szülés előtt szűnt meg a munkaviszonyom. De ez most nem is érdekel, mert nem szeretnék arra a munkahelyre visszamenni úgysem.

Egy dolog van, amiben bizonytalan vagyok: nem tudom, hoyg mit szeretnék dolgozni, ha lejár a GYED....

(vagyis tudom, csak nem tudom még a módját. Babadolgokkal szeretnék foglalkozni (a legpraktikusabb dolgokat összegyűjteni, esetleg megalkotni és eladni)

Tanulnék is valamit (nyelv + könyvelés), csak az idő és a szorgalom hiányzik :)

IGEN! BOLDOG VAGYOK!

(persze vannak napok, amikor vmit hiányolok, elégedetlenkedek, de aztán hamar megbeszélem magammal, hogy azért meg kellene becsülni ami van! Dehát az ember lánya mindig vágyik előbbre és előbbre...)

Hát kedves kérdező én is írhattam volna magamról amit te írtál:) annyi különbséggel hogy nekünk a nagyfiam 5 éves és már megvan a kistesó és most úgy érzem tényleg minden kerek.

Mi is majdnem elváltunk de most újra olyan szerelmes vagyok a férjembe, mint a nagyágyú:)