Rossz anya leszek? (Többi lent)

Én azt gondolom, hogy több infót kéne a kérdésedbe tenni, mert ez túl általános, és csak lepontozós válaszok születnek, miközben lehet, hogy egyik és másik anyuka is ugyanarra gondol. Az sem mindegy, hogy milyen korú babára gondolsz a kérdésedben. Más, ha egy pár hetesről és más, ha egy másfél-két évesről van szó.

Ez egy nagyon jó könyv: Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell. "Gyakorlati útmutató az alvásról, a sírásról, a játékról és az érzelmi jóllét egy életre szóló megalapozásáról" kutatások eredményei alapján. Azért ajánlom ezt, mert ebből jobban megérted, hogy hogyan fejlődik az emberi agy a születéstől fogva. Amit azért jó tudni, mert így tisztában leszel azzal, hogy mit várhatsz el a gyermekedtől bizonyos életkorban. Előfordulhat nagyon könnyen, hogy amit te hisztinek, akaratosságnak veszel, az nem az, mert a csecsemő agya még biológiailag nem érett arra, hogy manipulálni tudja a baba szüleit, hiányzik az az agyi vegyület, ami a tiszta gondolkodás képességét adná a babának. Ez később fejlődik ki.

Hát...

Azért ne felejtsük el, hogy az egyik példádban szereplő gyerek 4 éves, a másik még nincs 2. Nem ugyanaz.

Természetesen nem jó semmilyen életkorban, ha a gyerek a 42. csokit is megkapja, és nyilván felkapkodni sem kell, ha nem ütötte meg magát, ha azonban sír az elesés után, akkor meg kell vigasztalni. Viszont azt nagyon sok gyerek csinálja ennyi idősen, hogy a vécé előtt cirkuszol, amíg az anyja bent van. Az enyém pont nem (másfél éves), de az öcsém pl. csinálta. Aztán leszokott róla.

Való igaz, hogy nevelni kell a gyerekeket, de vannak bizonyos temperamentumbeli különbségek, amikkel nem nagyon lehet mit kezdeni. Ez az, amit a nyugodt, jól nevelt gyerekek anyukái nem mindig értenek meg. Azért a többgyerekes anyák rendszerint tudni szokták ezt. :) Azt nem tudom, egy nem egész kétéves esetében mi az, ami már formálható lenne neveléssel, és mit felesleges elvárni tőle. A sajátommal nagyjából elégedett vagyok, de tényleg nem tudom, hogy ez mennyiben függ tőlem, és mennyiben az ő veleszületett természetén. Igaz, én nem várok tőle sokat, inkább megelőzöm a bajt, pl. a boltban babakocsiban tolom, így nem rohangál meg pakol le a polcokról.

További jó babavárást!

:D Az első "kötekedő" vagyok.

Ez így már érthető sztori.

De azt se felejtsük el, hogy a saját gyerekével mindenki elfogult. Te is az leszel, ebben 100%ig biztos vagyok, lehet, hogy a te gyerkőcödnek is lesznek olyan dolgai, amitől másnak a haja égnek állna, de te csak mosolyogsz majd rajta. A 21 hónapos valószínűleg azért ordít a wc ajtó előtt, mert épp a szeparációs szorongás II. felvonásával küzd, ami 1,5 éves kor körül kezdődik, majd ezt követi a dac/hiszti korszak, ez is igencsak tombolhat a gyerkőcben. A 4 évesben ezek már lecsendesedtek, de biztos neki is voltak olyan időszakai, amikor semmi sem volt neki jó.

Mint már írtam, az én fiam 26 hónapos, vannak néha hajmeresztő pillanatai, most tanulta meg a NEM szót, hát használja is rendesen. Mindenre nem a válasz, dacol ezerrel (most az öltözés a mumusa, az nagyon kaotikus, pedig eddig nem volt gond, sőt, nagyon segítőkész volt). Hisztizni is tud, akkor mint már említettem, ott hagyom. Eleséssel nem foglalkozunk, csak ha nagyon nagyot esett, de ez szerencsére ritka, ő is csak annyit mond, hogy hoppá. Feláll és megy tovább.

Külső szemlélő szemében az én fiam egy angyal, itthon viszont 1000 ördög bújik bele néha. :D De ez így van rendjén, akkor is ő az én szemem fénye, a mindenem, akár hogy felidegesít, vagy hisztizik. A hiszti végén is, mikor odajön és a nyakamba borul... minden mérgem elszáll és ez így van rendjén. Akkor megölelgetem, megpuszilgatom.