Akartok egy kicsit panaszkodni? Házasélet, anyagi gondok, ordító babák, ilyesmi.

Sziasztok!

Én is megkaptam már többször, hogy milyen jó nekem itthon blablabla.... + kizárólag csak a fiammal törődök, vele nem...

Ugyanazt léptem, mint az előttem válaszoló, csak több napig. Kupit nem hagytam, mert minden olyat megtettem ami a babám és az én érdekeimet szolgálja, de a páromét nem.

Tehát nem főztem (én elvagyok hideg kajával is napokig)

Nem mostam, nem vasaltam az ő ruháit

Nem készítettem reggel kávét (csak magamnak)

Ha mentem vásárolni - nem kérdeztem, hogy mi kell neki

Ez így ment több napig, amíg nem látta be, hogy van különbség az között, hogy csinálok valamit, meg hogy nem csinálok.

Szia kedves kérdező.

Nos a kommentemen ne sírj nem azért írtam.

Van egy barátnőm,neki van egy kisfia és egy saját embere is hozzá.Én az ő történetüket látom a tiédben is.A mi utcánkban vettek házat,szépítgetik építgetik.Mi vár a barátnőmre ha készen lesznek?

"ha nem ültet a kertbe nem is eszik"

"minden nap meleg étel és tisztaság várjon"

"csak azzal barátkozik akivel én megendedem és csak oda mehet ahová én elengedem"

..és még sorolhatnám.

A válaszaimból kiderülhetett már számodra,hogy én nem vagyok az a mindent eltűrök,mindent elviselek fajta,már nem.

Próbálok a barátnőmre hatni és elmagyarázni neki,ha ebbe belemegy akkor mi vár rá.

Egyszer azt mondta egy ilyen beszélgetésünkre,hogy

"mindenkinek joga van a saját hibáiból tanulni és minden nőnek kijár életében legalább egy válás"

igaza van.Ha nem szenvedtem volna a férjem viselkedésétől,akkor sosem tudtam volna meg ki is vagyok én.Milyen elvárásaim vannak, mennyi bennem az alkalmazkodó képesség a probléma megoldás, mennyit bírok el és mi az ami kiborít.

Így jöttem rá,hogy ember vagyok érzésekkel szeretettel gyűlölettel egy igazi nő.De egy olyan nő aki kiáll magáért,az igazáért, a családjáért.

Én ennek teljes tudatában voltam hajlandó megbocsájtani és valahol a történet vége felé köszönetet mondani a férjemnek amiért a kibírhatatlan viselkedésével akaratán kívül megkaptam a lehetőséget,hogy ne az ő életét keljen élnem és neki sem az enyémet,hanem lehessünk két különböző ember akik egymás mellett élve,megosszák egymással az élet minndennapi örömét,bánatát és akik összekapaszkodnak akkor,amikor éppen erre van szükség.De hagyják a másikat saját lélegzethez jutni.

Nem tudhatom a te házasságodnak milyen vége lesz,ha hagyod,hogy eltaposson, keresztülgázoljon rajtad, lenézzen az is a te életed a te saját magad által választott életutad.Vagy akár át is írhatod a történetet.Úgy ,hogy az neked is jó legyen.Hiszen ez a szép bennünk emberekben van saját akaratunk.