Akartok egy kicsit panaszkodni? Házasélet, anyagi gondok, ordító babák, ilyesmi.
10,5 hós a lányunk, a terhesség nagyon megviselte a kapcsolatunkat, a párom félre is lépett.Ez akkor derült, ki, mikor 4 hós volt a babánk.
A pénz állandó vitatéma közöttünk, főleg mikor hó elején mindenki megkapja a jussát.Párom 100-120 között keres+18000 kajajegy, én 56-ot kapok+12 a családi.Minden pénzem elmegy a gyerekre és a kajára, ő meg csak puffog, hogy miért nincs már megint egy vasam se?Hó vége felé (mint most is) a lányom kinőtt ruháit és játékait adogatom el a Vaterán, hogy pelenkára jusson, mert bezzeg apának sosincs pénze!
Nem vagyunk közös kasszán, a rezsit is felesben fizetjük, igaz az autótörlesztés az övé.(De ő annyival többet is kap).
Napi szinten igényelné a házaséletet, de nekem ehhez se kedvem, se erőm se energiám nincsen.Az még rátesz egy lapáttal, hogy nem túlzottan érdekli, hogy nekem jó-e...
Emiatt feszült,nem foglalkozik semmivel, mindenhez fáradt, ha megkérem valamire, majd hülye lenne megcsinálni!(Pl vigye ki a szemetet,vagy pakolja el maga után a koszos tányérjait stb).Én ráérek, itthon vagyok a gyerekkel-mondja.
Öntsük ki a szívünket anyukák!
Nagyon sajnállak hogy ilyen "társsal" áldott meg az ég. :(
Teljes mértékben igaza van annak, aki azt mondta mondta hogy a férfiakat nevelni kell. Két gyermekünk van, most várom a harmadik babánkat. Most már boldogan élünk, de voltak gondjaink.
A férjem nagyon nem szeretett dolgozni. Tulajdonképpen az én fizetésemből éltünk. Terhességeim alatt hamar táppénzre mentem, mert ártalmas lett volna a babára ha tovább dolgozom. Táppénz ideje alatt kb 60000 forintból éltünk albérletben. Volt hogy a számlákat se tudtam befizetni, nem ám ennivalót venni. Szinte minden nap anyunál ettünk. :( Mikor megszületett a pici gondoltam majd megkomolyodik, de nem. Sőt még bunkó is lett és semmit nem segített a picivel kapcsolatban sem. Fürdetéskor inkább el is ment otthonról. Én csak nyeltem és nyeltem. Végre lett munkája, kicsit jobb lett a helyzet, ahogy nőtt a fia már kicsit többet foglalkozott vele is.
Aztán jött a második baba. A gyerekekkel kapcsolatban teljesen megváltozott, törődött és foglalkozott velük, imádta őket, de dolgozni megint nem dolgozott. Kisebb gyerkőcünk egy év körüli volt, mikor úgy döntöttem elég, nem csinálom tovább! Külön voltunk 2 hónapig, ezidő alatt rájött, hogy mindennél fontosabbak vagyunk neki.
Újra kezdtük, most rendesen dolgozik és imád minket. Kellett neki ez a hatalmas "pofon", hogy rádöbbenjen mi fontos az életben. Tényleg rengeteg problémánk volt, holnap reggelig sorolhatnám...
Most is vannak vitáink, de leginkább a hülye anyagiak miatt, mert sajnos napról napra kevesebbet ér az ember pénze.
Próbálj meg kicsit ráijeszteni és kiállni magadért, mert minél jobban hagyod elnyomni magad, annál rosszabb lesz. Ja és ha nem adja oda a fizetését, akkor fizesse ő a számlákat, te meg megoldod azt hogy legyen mit ennie. Szerintem ez így fair.
Sajnállak, kérdező hogy ilyen a párod, főleg a megcsalás, hát én tuti nem bocsátottam volna meg, persze hogy most azt érzi bármit megtehet veled!
Párom 220 000-t keres és még a 18 000 kajajegy. Én 112 000 a csp-vel együtt. Van egy személyi kölcsönöm (40 000), amit ő fizet, pedig semmi köze hozzá hiszen még azelőtt vettem fel hogy összejöttünk volna. Ezen kívül a kajajegy amit kap a nagybevásárlásra megy el havi egyszer, és ezen felül is általában ő fizet ha venni kell valamit, és a rezsit is ő fizeti. Az én pénzemből a saját kiadásaimat (pl. telefon, életbiztosítás) és a kislányunk gyógytornáját kell fizetnem, ami havi szinten kb. 12 000 Ft úgyhogy nem panaszkodhatok. Házimunkában is segít, soha nem mondta még hogy én ráérek, tudja hogy ez nem így van.
Én már biztos ott hagytam volna a helyedben, és a szüleimmel laknék inkább a lányommal.
Utolsónak (15.00):
Gondoltam rá, hogy hazaköltözöm, mert ezt ugye nem lehet örökké csinálni, de a szüleim 300 km-re laknak, albérletre nem telik, a lányomat pedig nem szakítom el az apjától, a nagyszüleitől meg a többi rokonától.Egyszerűen nem vinne rá a lélek, hiszen a lányom és az apja imádják egymást!
Másrészt a szüleim is már 60 évesek, nemigen bírnak egy pici gyerekkel meg egy minimális jövedelemmel bíró lánnyal.
Teljesen sarokba vagyok szorítva.
15:03-as vagyok
Hát akkor nem könnyű, mondjuk mikor mi külön voltunk, akkor őt küldtem el, hisz én fizettem az albérletet.
Hali a skálázós vagyok:)
Miért kellene neked örökre elmenni?A szüleid biztosan szívesen látnának néhány hétre.A lányodnak azt mondod hosszú kirándulás a férjednek meg azt,hogy egy szánalmas p.ö.c.s. és kész.ott hagyod.
Aztán várj..néhány nap és egy összetört csonti fog vinnyogni az ajtód előtt,hogy engedd be és bocsáss meg neki.
Ha nem menne utánnad,akkor kapnál még egy esélyt az élettől,hogy ÉLHESS!
És tudom,hogy mennyire nehéz elindulni én 4 évig szenvedtem aztán jött a jó éjt pofon ,majd részemről a jól irányzott meglepődési megkapod a párját és mire tovaszállt a döbbenet ráébredtem,hogy a férjem akit úgy imádtam és én verekszünk.
Jó éjszakát szép álmokat elmúlt, helyette lett a sok jajj Istenem most mi lesz velem és a gyerekkel?
Gondoltam mi lenne?Megyünk.Ha nem jönne be a férjem után egy pasi sem még mindig ott vannak a kecskék..;)
Összepakoltam fogtam a holmim a gyereket a pénzt meg a macit és a szerződés szerint hozzám láncolt emberemet (aki a csomagokat szállította nem volt mese!)és költöztem oda ahonnan elindultam.Haza!Az én csontim 9 hónapig vinnyogott én meg játszottam magam olyan jól esett,közben éltem is nyilvánosan (vagyis volt egy pali aki nem hagyott elfonnyadni),majd gondoltam egyet és könnyáztatta arcú remegő szájú emberemnek megbocsájtottam és azóta ha hiszed ha nem dúl a LOVE.Megszületett a kisfiunk is aki most lesz 1 éves és tervezzük a 3.babót.
Persze viták vannak,de skálázok egy kicsit és a férjem tudja ,hogy hol a helye.
15:03-as vagyok megint :)
Hát ez a skálázás haláli! :D
Egyébként teljesen igazad van, meg kell mutatni nekik, hogy nélkülük is van élet, hidd el hogy úgy fog szenvedni mint még soha. Főleg ha azt látja, hogy boldog vagy és éled az életed!
Skálázónak :)
Sajnos nem minden pasi ilyen. Mármint, hogy fut a vonat után. Nem mindenkinél jön ez be.
Vagy én félnék kockáztatni...
Kedves 15:58-as válaszoló.
Abban igazad van,hogy nem minden pasi olyan amelyik fut a vonat után.Én valóban szerencsés voltam.
De akkor azon a balhés estén arra gondoltam,hogy 4 éve tűrök nyelek elviselek és még bánt is.Ha tovább hagyom mi jön még?
Mindenkinek joga van a szabad élethez a békéhez nyugalomhoz.A házasság nem templom nem is kell,hogy az legyen,de vannak határok amiket nem szabad átlépni.Több okot is fel lehetne sorolni én mégis egyre térnék ki.A kedves kérdezővel úgy bánik élete szerelme,mint egy kivert büdös kutyával aki még arra sem méltó,hogy a talpát nyalogassa!Habár a magánszférájukba éppen csak egy pici betekintést engedett,de éppen eleget ahhoz,hogy aki akarja az jó lássa,hogy mi történik vele.Vele és sok sok más nővel ugyan ez.A nő tűr mert a családját ill. a gyerekeit nézi.És vajon a nő az anya azt is nézi,hogy mit lát a gyermek??
A kislánya:"apa sokszor megbátja anyát sőt meg is veri,anya sír,de hagyja mert ennek így kell lennie.Nekem is hagynom kell majd."
A kisfia:"apa sokszor megbánja anyát.......nekem is ezt kell majd tenni,ha felnőtt leszek"
Ezt akartam ebből kiemelni.A gyermek csak egy gyermek.Tanul abból amit lát és hall.Így tanul meg beszélni enni járni stb.
Nem tudja hisz nem tudhatja,hogy anya éppen miatta tűr.
Éppen ezért nem szabad egy gyermekben azt a hitet meghagyni,hogy ez a normális viselkedési forma.Olyankor valamit tenni kell.Bátran előre kell menni segítséget kérni vagy meg kell védeni magunkat.
De persze van,hogy valóban nem lehet hová indulni,na erre írtam én azt,hogy a nő a poklok poklát tudja rászabadítani a saját emberére.Hisz minden pasinak vannak gyenge pontjai és ott kell őt elkapni.Az enyém pl.írtózik attól,ha visítozok vel bármit megtenne,hogy abbahagyjam;)Miért ne használnám ki?;)
Komolyan mondom sírva fakadtam!Bőgtem az utolsó kommenten!
Nem is gondoltam arra egyáltalán, hogy a lányom ilyen következtetéseket von majd le ebből!Pedig én önálló, saját lábán megálló embert akarok nevelni belőle, nem olyat, aki mindent eltűr!
Bár a párom sosem ütött meg, de a családjában "szokás" az indulatot ilyen módon kinyilvánítani!Mondjuk én megfenyegettem, mikor ezek a dolgok kiderültek, hogy csak egyszer ér hozzám úgy, és akkor látott utoljára!
És elgondolkodtam még egy mondaton:"a férfit is nevelni kell, akárcsak a gyereket".
No de ha léteznek nevelhetetlen gyerekek, akkor nevelhetetlen férfiak is vannak nem?:D
Írjatok még!
Hátha rádöbbentetek, hogy életem legnagyobb hibáját követem el már 7 éve!
Én leírok egy esetet, ami nálunk fordult elő.
Mikor már úgy 1 év körül volt a lányunk és tudott menni a lakásban segítség nélkül, akkor eléggé szét pakolt mindent (mondjuk most is.. )és persze pakoltam össze már 3-tól, és próbáltam normális körülményeket teremteni mire a párom hazajött.
Persze közben főztem és takarítottam, lányunkat pátyolgattam, altattam, hol pedig tanítottam erre-arra. Ráadásul még foglalkoztam is az akkor 6 éves tacskónkkal.
Párom mindig megkérdezte, hogy mit csinálok én itthon egész nap?! Milyen jó nekem itthon, hogy csak le kell ülnöm a lányommal játszani, stb..
Nos én gondoltam egyet és másnap nem csináltam semmit.
A lakás úszott a káoszban!
Reggel 7kor felkelt a lányom, szétpakolt mindent. Hol a szobájában 'rendezgetett', hol a nagyszobában, hol a miénket. Ráadásul a cumija beakadt az egyik ajtó alá. Mivel sírt érte, így leoperáltam az ajtót és úgy hagytam.
Főzni nem főztem, a hűtő ajtaja nyitva volt, mivel a lányom kinyitotta.
Mikor kellőképpen káosz volt a lakásban és láttam, hogy 4 lesz 5 perc múlva fogtam magam, bekapcsoltam a gépemet, leültem a kanapéra és vártam :))
Párom hazaért 16:10 perckor, a lányom éppen magára rántotta a játékos bödönét. Párom megkérdezte, hogy - idézem -: "Te jó isten, mi folyik itt?!"
Én pedig mondtam neki, hogy "Szia drágám! Ma semmit se csináltam. Ha éhes vagy mehetsz étterembe, ha rendre vágysz mehetsz a munkahelyedre, ha csendre, akkor anyádékhoz!"
Ezután leült mellém adott egy csókot és szó nélkül elkezdte rendbe vágni a lakást. Főzött vacsorát, közben foglalkozott a lányunkkal. Én pedig élveztem a termésem "gyümölcsét". :)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!