Ugye azért a többség nem veri itt a babáját?

Ez a kérdéstől függ. Hogyan teszik fel, milyen anyukák vannak épp az oldalon, hasonlók.

Volt már kérdés, ahová csak azt a választ kapták, hogy nehogy hagyd sírni a gyereket, szívtelen dög vagy, volt ugyanez a kérdés máshogy megfogalmazva, ahová özönlöttek a "hagyd kicsit nyugodtan" válaszok. ;)

Sok hasonló kérdést látni, és egyeseknél az van lepontozva, ki nem veri a gyereket, a másiknál meg az, aki veri. Attól függ épp ki kattintott a kérdésre, épp akkor melyik tábor volt többségben, és mennyi bárány a nép és követi a szószólót.

Lényegtelen. Valakinek úgysem fog tetszeni ez vagy az a válasz.

Tudod ha sapka van rajtad az a baj, ha nincs akkor meg az a baj.

Ezek a kérdések soha nem tükrözik hűen a gyereknevelést és a társadalmat.

mennyi=mennyire

elírtam bocs

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

itt egy másik példa... (Elsöre gondolok itt):( Sose ütöttem meg és nem is fogom a babámat

4 és 1 éves gyerekeim vannak, a 4 éves fenekére van, hogy ráhúzok 1-2X, mert mondjuk amikor mindenki fel van öltözve téli ruhában akkor kitalálja, hogy mégsem ezt a bugyit akarta felvenni és elkezd vetkőzni, de utálom az egészet, mert számomra azt jelenti az egész, hogy csődöt mondtam.

Az 1 évesem fenekére viszont soha nem csapnék rá, egyszerűen nem értené (legalább is az enyém), hogy miért teszem csak az maradna meg benne, hogy anya olyat csinált velem ami fájt vagy rossz és lehet, hogy másodjára már nem teszi meg ugyanazt, de nem azért, mert pl. rájött, hogy a konnektor veszélyes, hanem, mert esetleg fél, hogy megint megütöm.

Soha nem akarnám, hogy bármelyik gyerekem féljen tőlem.

Viszont azzal sem értek egyet, hogy egy 1 éves gyereknek ne mondjuk soha nemet, hanem tereljük a figyelmét ha rosszalkodik. Egyszerűen erre nekem nincs sem időm sem kedvem, mert mi van, ha nem veszem észre 1X. Így a kicsi otthon sokszor hallja azt, hogy nem...ha rosszban sántikál már messziről tudom, mert úgy közelíti meg, hogy nem-nem :)(vagy iszonyat csendben van)

Ehhez csak három dolgot mondanék.

Az egyik,hogy van olyan gyerek,akinek lehet magyarázni és megérti,és nem csinálja tovább,tehát meg tudja kerülni,hogy odaüssön a gyereknek.És van olyan,aki akkor is tovább rosszalkodik,ha már az égvilágon mindent megpróbál az anyuka.Ez a gyerek természetétől függ,nem feltétlenül attól,hogy jó anya e,jók e a nevelési módszerei,vagy sem.Egy biztos:Senki nem örömből üt oda a gyereknek,azért,mert az olyan marha jó dolog lenne.Az anya igyekszik gyermekét a széltől is óvni,mégis eljuthat olyan lelkiállapotba,és tehetetlenségbe,amikor ezt az ősi ösztönt felülírja az idegrendszere.

A másik,hogy mindenkinek más az ingerküszöbe.Valaki elviseli,hogy a gyerek az asztalról ugrál le,és a függönyön mászik fel épp,és valakinek ez már túl sok,elkezd ilyen vagy olyan módon fegyelmezni.

A harmadik pedig,hogy soha nem jó szélsőségesen viselkedni,az sem jó,ha mindent ráhagy a gyerekre,és persze az sem jó,ha folyton veri és csak ezzel fegyelmez.