Tényleg ennyire önzőek vagyunk?

Szia!

Nem tudom, hogy mi történt, amiért úgy gondolod, hogy sok nő azt gondolja, hogy a gyerek csak az övé. Talán, ha a konkrét esetet leírnád, ami - láthatóan - feldúlt, úgy könnyebb lenne érdemben reagálni!

Mindenesetre én nem hiszem, hogy ezek közé tartoznék, s a környezetemben sem látok ilyet. Engem a párom terhesen elhagyott, a szülés sem érdekelte. Egy elég gusztustalan telefonhívását (mire fogom költeni a tartásdíjat..) sikerült átfordítanom, s rávennem arra, hogy legalább jöjjön el és nézze meg a gyermekét. Mivel gyönyörűre sikeredett a kis drága, ezért lassan, de megszerette.

De a lényeg: bármennyire is arra törekedtem, hogy az apja lássa a fiát, sokszor nem jön, mert nem ér rá. S bizony olyan is van, hogy amikor jön, s a kis drágám ránevet, belémhasít a fájdalom, hogy elveszíthetem, hogy az apja ezt a mosolyt sem érdemli meg, mert semmi feladatot nem vállal, csak a szebbik és könnyebbik részét, amikor éppen ráér... De aztán megnyugszom, s tudom, hogy ezek az érzések rólam szólnak, nem a babócám érdekeiről, akárhogy is - jogosan - fájnak. Ezért hagyom, sőt örülök, ha jön.

A 12:42- es vagyok

Szóval, én szívesen mennék, meg rám is férne egy kis kozmetikus, meg fodrász, de - eddig - nem tudtam. Most meg már, ha barátnőzni megyek, viszem magammal a csöppemet, amit nagyon élvez!

Én úgy vagyok vele,hogy egész héten vele vagyok,apa csak 7végén jön haza,és néha igen is kellene az a pár óra magány.De hiába mentünk el a baba nélkül pl vacsorázni,a desszert környékén már nagyon aggódtam hiányzott.

Másrészt próbálom kettesben hagyni az apával,imádják egymást,csak hamar kifáradnak egymástól :) így újra enyém a baba.Szerencsére jól elvan a nagyszülőkkel,barátokkal...így ha fáradt vagyok,kicsit átveszik őt és lefoglalják.

Nekem azt kéne megtanulnom,(ha lehet így fogalmazni),hogy másnál is biztonságban van a gyerkőc.

6hónapos

érdekes a kérdésed, nem tudom, hogy milyen tapasztalataid vannak, mert én épp az ellenkezőjét érzem a legtöbb anyán. azt, hogy minél többet szeretné az apára bízni a gyereket, és kicsit kikapcsolódni. szerintem az első néhány hónapot követően a legtöbb anya vágyik arra, hogy egyedül menjen mondjuk a közértbe, vagy meginni egy kávét a barátnőjével.

2 hetes volt a gyerkőc, mikor egy órára otthon hagytam. persze aludt, de ha felébredt volna sincsen gond, hiszen apa vele volt. tudom, hogy apa teljesen el tudja látni a fiúnkat, ha nem vagyok otthon akár egy egész délelőttöt is. persze most már 7 hós, így könnyű. én a nagypapájánal is ott hagyom ha dolgom van. ő is örül neki, mert sokkal magabiztosabban foglalkozik a gyerkőccel, mintha ott vagyok, akkor minden ölbevételnél rám néz, hogy szabad-e:-) ha nem vagyok ott, szabadon tudja "elrontani az unokát":-)

szerintem sok nőnél inkább az a probléma, hogy nem tudja, vagy nem meri rábízni a férjére a gyereket. nagyon sok apa menekül a gyerek, mint feladat elől. ezek a nők nem akarják bevallani ezt a problémát, és inkább úgy tűntetik fel, hogy csak ő képes ellátni a babát!! Ők azok, akiknél egy idő után ebből veszekedés van sajnos.