2 hónapos gyerek mellett teniszezik az anyuka?

Szerintem ez a "kérdés" csak simán provokáció...

Első babámmal vagyok itthon (nagyon vágyott baba), a kisfiam 2 hónapos és sportolni járok.

Dobálhatod a köveket:)

Megkérdeztem a védőnőmet, a gyerekorvost és a nőgyógyászomat is, hogy mi a véleményük, szerintük nyugodtan menjek, az mindenkinek jót tesz, mert a boldog mama boldog baba.

Szoptatok és tápszerrel is ki kell sajnos egészítenem. A tejem nem lett kevesebb, ha ezt észreveszem nyilván a sportot is azonnal abbahagyom.

A férjem szívesen vigyáz a gyerekünkre, SŐT!!! Imádja a kisfiát, az első perctől fogva mindent közösen csinálunk körülötte, bármikor nyugodt szívvel rá merem bízni, mert tudom, hogy maximálisan ellátja fizikailag és érzelmileg is a kisfiamat.

Nem érzem magam rossz anyának ettől. Sport közben nagyon jól érzem magam és már alig várom, hogy hazaérjek hozzájuk, boldogan, kifulladva és feltöltődve. Mindez 1,5 órát vesz el az életemből hetente és mégcsak nem is az alakom miatt járok.

Neked is ilyen nyugodt, csodálatos babázást kívánok!

Kérdező,látom te egy extra rosszindulattal megáldott ember vagy,vagy csak ennyire unatkozol?

Egyébként minden bántás nélkül,neked nem teljesen mindegy,ki mit csinál? az a szégyen,hogy valaki azt fikázza,aki sportolni jár RENDSZERESEN.......

te maradj otthon a gyerekeddel,de hagyd már békén azt aki eljár ne adj isten 1-2szer egy héten másfél órát mozogni.

Ebből te próbálsz mélyremenő következtetéseket levonni,pedig csak nevetségessé teszed magad. Az a baj,hogy akárhányszor megnéztem ezt a kérdést mindig felidegesitett,kell nekem nézegetni.

tartom a véleményem:egy rosszindulatú gyökér vagy. Ezt a példát mutatod a gyerekeidnek is valószinüleg,úgyhogy egyre többen lesztek.

Én írtam a 17:51 és 20:08-as válaszokat.

Legszívesebben hagynám a fenébe az egészet, de ez még kikívánkozik: Direkt értelmezed félre a mondataimat?! Én nem azt mondtam, hogy a babának mindegy ki van vele. Hanem azt, ha az ember időnként (akár hetente többször is egy rövid időre) elmegy mellőle, a babának mindegy, hogy hová ment, ügyintézni, sportolni, vagy csak meginni a barátnőivel egy kávét. Szerinted azonban az megengedett, hogy én hetente többször a családra hagyjam, mert dolgom van, az azonban nem, hogy az ismerősöd ugyanezt tegye a sport miatt. Ezt hívják kettős mércének.

Tudod mi a félelmetes az ilyen okoskodókban? Hogy semmi sem jó számukra. Engem pl. gyakran azért szólnak meg, mert magammal viszem a picit, mert nincs éppen, aki vigyázzon rá.

Beteg dolog ez az egész.

Ha már a régi időknél tartunk, 60-70 nagymamám a gyerekeit 6-7 hónaposan bölcsibe adta, mert menni kellett vissza dolgozni. Meg voltak a hetes bölcsik is, hétfőtől péntekig ott volt a gyerek, hétvégén vitték haza. Falun meg nem amennyi munka volt a gyerek mellett... Jó, hogy voltak nagyik, idősebb rokonok,akikre órá lehetett "sózni" a gyereket, amíg anyuka a dolgait végezte, és nemcsak 1-2-3 alkalommal 1 héten.

A gyerek él, valószínű nem éhezik, ha ez nekik jó, akkor senki kívülálló se kössön bele.

Még mindig a 87%-os vagyok.

Szerintem rosszul látod a dolgot. Menj vissza nagyanyáink korába. A baba egészen pici korától mentek vissza a földekre dolgozni, és vagy vitték a picit, vagy valaki otthon tejbe áztatott kenyérrel etette. Vagy anyáink korára nézz vissza, amikor nem volt gyes, és anyuka a 6 hetes, max. 3 hónapos gyerek mellől ment vissza dolgozni. Ráadásul nem ismerték az igény szerinti szoptatást, divat volt a tápszer, és az a tévhit élt, hogy nem szabad felvenni, kényeztetni a babákat, hiszen a sírás csak jót tesz a tüdejüknek. Vagy nézd a hetes bölcsiket, ahol hétfőtől péntekig LAKTAK a kicsik. Ez mind valóban rossz volt. A mi időnkben pont az a jó, hogy adnak nekünk időt gyereket nevelni. Szóval inkább ne szidd a saját korunkat, mert sokkal több időt tölthetünk együtt a gyerekeinkkel, mint elődeink. De ez nem szabad, hogy rabszolgabilincset jelentsen! Nincs két egyforma ember, nincsenek egyforma igények. Ha valakinek szüksége van a rendszeres mozgásra, hát tegye. Ha valaki szívesebben van otthon, szíve joga. Ha valaki a babája mellett fejezi be a fősulit, az is oké. Még akkor is, ha szeptemberre még csak 2 hónapos a baba. Hiszen ha sokat kihagy, nehezebb folytatni, később pedig már dolgoznia kell, hogy fel tudja nevelni a gyerekét. És ne gyere azzal, hogy gyerekvállalás előtt kell tanulni, mert én pl. 3 gyerek után diplomáztam le, mert akkor volt rá lehetőségem.

És még egy apróság. Nem tudom, hány gyereked van, és mennyi idősek, de azt jó ha tudod, hogy sokkal jobban viseli egy 2 hónapos, ha nincs mellette a mamája, mint egy 6 hónapos, ha akkor kezdik ehhez hozzászoktatni.

Hidd el, a menős anyukák is ugyanannyi szeretetet adnak a gyereküknek, mint az otthonülősök, csak nekik kell ez a külön töltött idő a feltöltődéshez.

Pontosan, jól mondjátok. "Régen" az anyuka hazamehetett 1* fél órára szoptatni a munkából, meg megengedték, hogy ugyanilyen okbók kicsit később kezdjen és ennyi. Egyáltalán nem az volt, hogy otthon voltak a nap 24 órájában 3 éven keresztül.

másik: nálunk a szemközti házban van a tenisz pálya. (1 perc onnantól, hogy kiléptem az ajtón)

Azért mert neked nincs is kedved sehova menni, nem kell hozzá gyártanod egy ideológiát, hogy ez így a legjobb...

Egyszerűen nem értem, miért fáj Neked egy másik ember viselkedése, akinek az életéhez semmi közöd.

"A Nők Lapja mostani számában pszichológus is megszólal, többször hangsúlyozva, hogy a baba FÉÉL ÉVES kora után"

Na, az ilyen pszichológusokat csapnám agyon szívlapáttal. Gondolom, az illető doktoráltnak még életében nem volt dolga depressziós anyukával.

Ha egy nő sportol, méghozzá aktívan, az csak jót tesz neki is, és a gyerekének is. Miért?

Mert jó példával jár elől, kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz, felfrissül a vérkeringése, ami pedig jót tesz ugyebár a közérzetnek, a koncentrációs-készségnek, és nem utolsó sorban az anyatej termelését is elősegíti, mind fizikailag, mind hormonálisan. Ugyanis, bár kevésbe közismert tény, de a tej elapadásában sosem csak és kizárólag a fizikai megterhelés a ludas - az esetek 99%-ában kimutatható valamilyen lelki eredetű probléma is. E kettő együtt okozhat tejelapadást, de csak a sport önmagában nem. (Persze, a nagyon szélsőséges sportokra most ne térjünk ki, az teljesen más tészta.)

A gyerekek túlféltése a mai kor legnagyobb gondja. Mondd már meg úgy őszintén, mi a jó franc baja lesz attól egy két hónapos babának, hogy az anyja eljár mellőle heti 1-2 alkalommal teniszezni, úszni, stb? Konkrétan vezesd le nekem légy szíves, hogy milyen lelki traumát okoz!

Miért ÁRTALMAS mindez egy babának? Egyszerűen nem értem, ez abszurd, tökéletességgel logikátlan.

Bocsássa meg nekem a világ, de nem azért szültem/szülök gyereket, hogy valakinek a rabszolgája legyek. Attól, hogy hetente háromszor lovagolni járok, ugyanúgy szeretem a gyerekem, és amint elég idős lesz, viszem őt is magammal. Addig viszont, hadd legyen már az én magánügyem, hogy mikor mit csinálok, és hogyan nevelem a gyerekem. Ugyanis, mint már oly' sokszor elhangzott és leíródott ezen az oldalon: magamnak szültem, nem neked, vagy bárki más kénye kedvének. Ugyanúgy, ahogy nem hagyom a családomnak, hogy beleszóljanak, miként állok az anyasághoz, sem a Te, sem más véleményére nem adok mindaddig, amíg nem látom bizonyítottnak, hogy rosszul csinálok valamit.

Az, hogy anya X ideig ki se másszon a gyerek seggéből, egy olyan gondolkodásmód, ami a mai tinédzserek zömét is eredményezte. És én nem akarom 10-12 év múlva így látni a gyerekem. 14 évesen már piásan, drogosan, különböző gyíkfing, senki "színészek" posztere előtt térdepelve, és visongva zokogva, ha az adott "sztár" új videója felkerül a Youtube-ra.

Kösz, nem. Értelmes gyereket szeretnék nevelni, akit megtaníthatok arra, hogy ne imádjon piedesztálra emelt ikonokat érdemtelenül, szeresse a természetet, az állatvilágot, és teljesedjen ki a mozgás-örömében. Felszabadultan járjon-keljen a világban, és ne egy zárkózott, anya szoknyája alatt csücsülő kis lény legyen. Hogyan taníthatnám meg minderre, ha én magam nem mutatok példát? És minél hamarabb látja mindezt a gyerek, annál hitelesebb lesz számára.

Valamint, hozzátenném: a babák két hónapos kora körül kezd el kialakulni az igazi családi rutin - sokkal nagyobb az esélye, hogy a baba gond nélkül hozzászokjon anya 1-2 alkalmas kiruccanásaihoz, mint idősebb korban, amikor a már begyakorolt rendszer szakad szét.

És még annyit, a Te nagy tiszteletű pszichológusodról: a sógornőm anno azt olvasta - szintén egy bulvárlap hasábjain, szintén pszichológustól idézve-, hogy csak és kizárólag akkor kezdjék szobatisztaságra nevelni a kislányukat, amikor már ő maga nem igényli a pelenkát, A GYEREK ÉLETKORÁTÓL FÜGGETLENÜL, nem baj, ha még három évesen is igényli, inkább a pelus, minthogy erőltessék egy kicsit, és lelkileg sérüljön a gyerek.

Aha. Eljött a három éves kor, irány az óvoda. Anya vett a kislányának bugyipelenkát, amit egyedül is fel-le tud venni az oviban.

Aha. Tudod te, milyen gonoszak a gyerekek? Hogy az első pár napban mit kapott az a kislány a közösségben, amiért még mindig pelust hord? Tudod, hogy az a lelki trauma sokkal nagyobb kárt okozott (és ez már most, 20 nap után is látszik!), mint amit az okozott volna, ha anyja kicsit erőlteti a bilizést?

Ennyit a mélyen tisztelt bulvársajtóban nyilatkozó pszichológusokról, meg a véleményükről.

Azt írtad, nem vagy rosszindulatú, csak reálisan gondolkodsz. De ez nem igaz, legalábbis a második fele semmiképp. Ha igaz lenne, eleve fel sem tetted volna ezt a kérdést mindaddig, amíg nem ismered a másik oldalt - és nem kapaszkodnál ilyen görcsösen a saját elvakult véleményedbe.

És akkor mit szóltok ahhoz, hogy rengeteg feljett, nyugati országban már 1-2 hónap (hét!) múlva visszamennek dolgozni az anyukák többsége.

Nem értem, miért nem lehet egy anyukának hasznos tevékenységgel kikapcsolódnia. Nsgyon sok anyukának (nem melleseleg apukának és babának) jót tesz az, hogy az anyuka nem idegbeteg, hanem jó kedvű. Bár persze léteznek olyan anyukák is - és le a kalappal - akik nem idegbetegek, ha állandoóan, évekig otthon vannak, és köszönik szépen nagyon jól vannak, és boldogak!