Komolyan ennyire elutasítóak vagytok mindig minden helyzetben az idegenek kedveskedéseivel szemben? Mindig minden baj, és kikéred magadnak?

Én igyekszem udvarias és kedves lenni mindenkivel az utcán is, mert egyrészt ennek alapján ítélnek meg mások, meg amúgy is, sose tudod, kivel találkozol.

De van egy pont, aminél nálam is elszakad a cérna, és a kedves mosoly egy pillanat alatt arcomra fagyott vicsorrá válik.

1. Amikor várandósan idegenek (nénik főleg) a hasamat fogdosták volna.

2. Amikor mindenki feljogosítva érzi magát arra, hogy érdeklődjön, szoptatok-e még.

Ezek nekem belső magánügyeim. És szerintem durva belenyúlás a személyes terembe. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jogom van nekiesni annak az embernek.

Ezért nagyon határozottan leállítom őket. Nem vagyok udvariatlan, de helyre kell őket tenni. És a többségük ezen is éppúgy megsértődik, mintha leüvöltöttem volna.

És még egy gondolat:

Bár a gyik oldal nem szolgál mintául, hogy nagy következtetéseket vonjunk le belőle, azért azt bárki megfigyelheti, hogy a másik fél iránti tisztelet, udvariasság erősen hanyatlóban van sajnos.

És éppen ebben látok nagy feladatot a mai anyák számára: ebben kellene mindenkinek példát mutatni és a gyereknek megtanítani.

A minap ugyanez a kérdés volt várandós kismamákra vonatkoztatva. Ki min akad ki, ha kérdezik tőle. Erre egyik írja, ő azon, ha megkérdezik "fiú lesz, vagy lány?".

Az a durva, hogy nem is egy ilyen válasz volt! De könyörgök, akkor mit szabad kérdezni?! Ezekkel a kismamákkal aztán jót lehet beszélgetni! :)