Komolyan ennyire elutasítóak vagytok mindig minden helyzetben az idegenek kedveskedéseivel szemben? Mindig minden baj, és kikéred magadnak?

Hú ezt jól megmondtad! XD

Én még nem vagyok anyuka, de ezt jó tudni...

Ezt csak a hozzászólások miatt írtad, vagy van személyes tapasztalatod is? (Mert nem mindegy!)

? most mi a kérdés? :)

én ha elmegyek sétálni, a környékbeli anyukákkal szoktam,akiket időközben megismertem és összebarátkoztunk.

az öreg néniket...hát...én csak azért nem szoktam velük sokat beszélni,mert kb 1órán át panaszkodnak és az nekem unalmas.

és nem, nem az időjárásról szoktunk beszélgetni, hanem minden másról, amiről a barátnők szoktak

én sem szeretem ha benyulkálnak,megpuszilják, főleg hogy mostanában sokan takonykórosak, de a bókokat megköszönöm.

sajnálom,hogy 'ilyen anyukákkal' találkoztál

Egész elgondolkodtató, amit írtál! :-)

Én nemrégóta vagyok hozzászóló, kérdező, de sok-sok megdöbbentőt olvastam már...

Elég sok itt az idióta, már bocsánat, tisztelet a kivételnek!

Én is mindig kiakadok ezen! Én szeretem, ha kérdezgetnek a babámról. Szívesen beszélgetek más anyukákkal is, szeretem, amikor elmesélik, az ő babájuk mit mikor csinált. Ilyenkor jó érzés, hogy na, már csak ennyi vagy annyi idő, és az én lányom is csinálja.

Mr egy ideje azon is csak mosolygok, ha a talpig rózsaszínbe öltöztetett kislányomra azt mondják, "De édes! Kisfiú, ugye?". :D

Én sok hozzászólás után azt gondolom, hogy túl laza vagyok (pedig nem hittem volna). Sokan akadnak fent hülyeségeken, de szerintem felesleges általánosítani. Írásban szerintem minden sokkal jobban kijön és nyomot hagy, mint életben. Leírva sokkal másabb minden, mint a való életben.

Soha nem találkoztam még olyan anyukával, aki ennyire parás és mindennel baja van, mint itt a gyiken. Szerintem ez az oldal sokszor egyáltalán nem élethű, így nem is akadok fent már rajta.

ez nagyon érdekes kérdés, mert sok itt található felfogással soha korábban nem találkoztam, pedig jártam emberek, kismamák között. Itt senki nem nézi le a másikat, ha császárral szül vagy nem tud szoptatni, nálunk idegenek nem nyúlkálnak bele a babakocsiba. A fiam 19 hónapos, 16 hónapos kora óta gyalog járunk, nem babakocsival. Rengetegen rácsodálkoznak a városban, de egymásnak mutogatják, és mosolyognak rá, senki nem bújik az arcába, nem tapogatja. Míg pici volt, akadt olyan példa, hogy egy néni megállított minket és megkérdezte, hogy megnézheti-e. Megnézte. Nem bújt bele, nem csókolgatta, nem tapogatta. Mifelénk senki sem szól be a multiban annak az anyukának, akinek a fia hisztizik. Ha valaki nem akarja, hogy becézzék a gyermekét, egyszerűen társaságban a rendes nevén szólítja. Mifelénk megkérdezik az anyukától, hogyan szólítja a gyermekét (az én fiamnak elég komoly neve van, mikor megmondom, megkérdezik, hogy szólítom? Akkor szoktam mondani a beceneveit, amelyek közül bárki válogathat kedvére valót).

Megjegyzem, nem magyarországiak vagyunk, hanem erdélyiek, inkább partiumiak a határ mellől (tehát nem elmaradottak). Sokan azt mondják, le vagyunk maradva az anyaországhoz képest, mégis úgy látom, mifelénk sokkal jobban tolerálják egymás kívánságát, tiszeteletben tartják egymás magánszféráját, nem nyílik ki a csipája mindekinek és nem osztják feleslegesen az észt. Ez a mentalitás nekem nagyon tetszik, ebből a szempontból nagyon örülök, hogy nem Mo.-on lakunk.

Ezért is csodálkozok nagyon azokon, amiket itt olvasok.

Én most magamra vettem a kérdésedet, és nagyon sértve érzem magam!!

Délelőtti kérdésem volt, hogy miért becézik a gyerekemet. Igenis zavar a dolog, és nem pökhendiségből, nagyképűségből ,vagy mit tudom én, hogy miket soroltál még fel. Adtunk annak a gyereknek egy nevet, tessék azon hívni, és nem idiótán hangzó becenevet adni neki.