Együtt alszol a babáddal? Ha igen, miért, és ha nem, miért nem?

Az elején ha felkelt éjjel, akkor odavettem magamhoz, cicin elaludt és akkor nem tettem őt vissza a kiságyba.

Később már amikor csak lehetett visszatettem, mert nyugodtan aludt a kiságyában, nem sírt és nem volt baja. Így én is jobban aludtam, több helyem volt.

Most 11 hónapos és mindig a kiságyban alszik, de biztos vagyok benne, hogy ha majd nagyobb lesz és már nem rácsos ágya lesz, akkor át fog hozzánk jönni éjjel a kispárnájával. :) Nem hiszem, hogy ez baj lesz.

Azt gondolom mindkettőnek megvan az előnye, és részben a szülőnek is alkalmazkodnia kell a gyermek igényeihez. Ez nem jelenti azt, hogy csak az van, amit a gyerek akar, de én könnyű helyzetben vagyok, mert egy percig sem kellett "kényszerítem" a kiságyba. Némelyik baba viszont sokkal jobban vágyik a közelségre.

Soha nem aludtunk egy ágyban a babánkkal.

Elsö 3 hónapban mellettem aludt egy bölcsöben.

Hogy miért?

Egyrészt a bölcsö halál egyik alapja hogy a baba nem kap elég oxigént. Ezzel nem csak halált lehet okozni hanem agykárosodást is. ès nem a ráfekvéstöl hanem mert az oxigén sokkal rosszabbul cirkulál a felnöttek között.

Aztán mert nem akarok vele még 5 évsen is egy ágyban feküdni.

mert a párommal nekünk a szülés után 6 héttel beindult a házs életünk, és sokszor reggel éjszaka, vagy este ott kufircolunk, ami egy gyerekkel közöttünk elég morbid lenne.

eleinte egy ágyban aludt velünk a babánk,mert nekem kényelmesebb volt,hogy nem kell folyton felkelnem és így pihentebb voltam nappalra.Szép fokozatosan haladtunk a kiságy felé.Könnyebb volt altatni,ha cicizett,mint hogy 2 órán keresztül próbáljam altatni hasztalanul,úgy hogy ráadásul csak sírva alszik el.Mikor már elérte azt a korszakot,hogy megmozdítottuk és ő aludt tovább,akkor mindig áttettük az ágyába és kész.Ma már 20 hónapos és 4 hónapja nem cicizik,de mellettünk alszik el és utána átrakjuk a sajátjába.Nekünk ez nem probléma és "kényelmesebb is",mert nem kell nyüglődni és a lányom sem hisztis.Viszont mostanában bemászik az ágyába és onnan lesi a TV-t.Szerencsére párom,ha itthon van és a lány még ébren,akkor ő maga kapcsolja neki mesére. :)

Szeretnek együtt TV-zni. :)

Kezdetektől külön ágy, külön szoba. Eddig egyszer próbáltam vele a kanapén aludni, amikor oltás után lázas volt. Hát, mind a kettőnknek nyűg volt, együnk sem aludt.

Most már nem is szeretném, hogy velünk aludjon, mert vándorol az ágyban, a frász kerülgetne, hogy mikor mászik be a párna, a nagy takaró alá. A férjem mindig attól fél, hogy esetleg ráfeküdne. Így mind a hárman kényelmesen alszunk, a saját ágyikónkban, és mindenki kipihenten ébred.

Végre egy kérdező, aki az okokra is kiváncsi. :)

Igen én együtt alszok vele, már négy éves elmúlt és még mindig. Na itt mindenki el szokott hűlni és nekem esik. Kár, hogy a hátteret nem ismerik.

Én egyedül vállaltam és egy pici apartmanban élünk, ahol egy ágynak jut éppencsak hely. Ezért.

Babakorában meg azért, mert éjjelente 5-6-szor megébredt és így nem kellett felkelnem, csak odafordultam és szopi közben visszaaludtunk.

Ha az anyagi/lakáshelyzetünk nem változik, akkor még jónéhány évig így is maradunk (nekem jó, neki is egyenlőre)...

Külön szobában, külön kiságyban alszik! Ha netán beteg vagy nyűgösebb, akkor én ott alszom vele. Van légzésfigyelő, babaőr, de egyébként is kb. másfél méter van a két szoba között.

Apának olyan a munkája,hogy ha nem piheni ki magát és rosszul végzi, elég komoly baj lehet, ezért is maradtunk a külön alvásnál. Meg még az elején meg akartuk szoktatni vele,hogy az apáék szobája, az meg az övé. Nekünk is szükségünk van este egy kis időre,hogy együtt legyünk és ez sajnos csak késő este, az ágyban jön össze!