Anyatejes kontra tápszeres babák?

Én már eleve a kérdést utálom, amikor megkérdezik: "És szopik?"

Legközelebb visszakérdezek: "És Ön?"

Most komolyan! Aki nem tud, annak kellemetlen a kérdés, aki meg nem akar,azt meg úgysem érdekli, mit mondanak.

A szülésemnek császár lett a vége sajnos (neeem, nem programozott, mielőtt ebből újabb téma kerekedne) szóval nehéz volt. de szerencsére a kisfiam nagyon kitartóan próbálkozott és szopizik mai napig, de tápszerrel pótolni kell. És ezutóbbi a több!

Ha megkérdezik, azt szoktam mondani, vegyesen étkezik :)

De ma pl. találkoztam egy nagyon nem szimpatikus, rosszindulatú nénivel, és amikor megkérdezte, hogy "És???VAN TEJED??Hmm??"

Azt mondtam: "PERSZE!"

20:40-es vagyok,köszi a lepontozást,miért mi felháborítót írtam?Baj,hogy nem akasztom fel magam,mert nem lett tejem???Ha igen akkor pontozzatok csak le.

Egyébként tökéletesen igaza van annak,aki az információhiányra fogja a sikertelenségek nagy részét.Én most úgy gondolom,a második babával nem lesz gond (vagy csak túl naiv vagyok) Sajnos olyanoktól vártam el segítséget akik nem adtak,vagy nem megfelelően.A kórházi szoptatási tanácsadó a kérdéseimre csak annyi választ adott,hogy kétszer jól megcsavarta a mellem,amitől csillagokat láttam,a védőnő pedig csak a gyakori mellre helyezést szajkózta,jhiába mondtam,hogy 1,5-2 óránként van cicin.La leche ligáról már csak akkor hallottam mikor 20 mili tejem volt egy nap össze-vissz.

Szerintem csak mi nők tudunk ennyit agonizálni egy kérdésen.

Én személy szerint nem tudom tisztelni azt aki luxusból tápszerez. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a saját érdekeit a gyerek érdekei elé helyezi és ha azt megteszi ezen a fontos területen, akkor valószínű más területen is meg fogja tenni.

Viszont akik kényszerűségből egészítenek ki tápszerrel koránt sem elitélendők. Megmondom őszintén, hogy őket sajnálom is kicsit (nem lesajnálom!!!), mert magamból indulok ki és tudom, hogy mennyire rosszul éreztem volna magam, ha nekem is a tápszerhez kell nyúlnom, ugyanis nagyon szerettem volna szoptatni és úgy vagyok vele, hogy bizonyára más is szeretne.

Ebben a helyzetben amikor a hormonok még nincsenek teljesen a helyükön és az ember lánya esetleg kudarcként éli meg, hogy tápszert kell használnia, valóban haraphat egy olyan kérdésre, hogy Szopik a baba? Pedig nem is biztos, hogy a kérdés gonosz akar lenni, mert ha igazán átgondoljuk még mit csinálhat az a kicsi baba? Szopik, kakil, alszik. A következő kérdés az lesz valószínű, hogy átalussza-e már az éjszakát.

Én császárral szültem (akarta a fene, de ez lett) és csak az 5. napra lett tejem. Előtte nem mérhető mennyiséget evett csak a babám. Úgy érzem nagyon szerencsés vagyok, mert mind a kórház, mind a gyerekorvos és a védőnő támogatott a szoptatásba és még barátnő is volt akihez fordulni tudtam. Szerintem a fentieknek köszönhető, hogy kitartottam, lett tejem és még most is tudok szoptatni (11 hó). Azt kívánom, hogy mindenkit olyan támogató közösség (vagy még ennél is támogatóbb) vegyen körül amikor probléma van mint engem.

És ha mégsem oldódik meg? Akkor ez van. Örüljünk annak, hogy már nem feles tejet kell adni a babának, hanem már vannak jobbnál jobb tápszerek.

Még a hosszú szoptatásra és az ősanya dologra reagálnék. Lehet, hogy léteznek ilyen ősanyák akiket emlegettek, én még egyel sem találkoztam, bár csupán kb. 6 anyukát ismerek. De a hosszú szoptatás nem mindig az anya döntése. Pl az egyik barátnőm 2,5 éves fia még mindig szopizik, pedig a csaj már vissza ment dolgozni és a háta közepére sem kívánja az éjszakai kelést, de a gyerkőc nagyon ragaszkodik még hozzá és már messze nem a táplálásról szól a dolog mert teje már alig van.

Szerintem ez mindenkinek magánügye, már a kérdést is utálom, hogy "és szopik?", mi a fene köze van ehhez bárkinek is?!!!

Nem irigylem azokat, akik szoptatnak, az én kislányom tápszeres, és tökéletesen jól van, hízik szépen, nem beteges, stb. Nem így terveztem én sem, de ezek az ősanya típusú tanácsadók annyira szajkózták, hogy anyatej-szoptatás, stb., hogy 1 hetesen majdnem meghalt a kislányom, besárgult, ébreszthetetlen lett, kiszáradt, stb., csak a gyors orvosi segítségnek köszönhető, hogy már egy éves elmúlt, gyönyörű nagy lány! És mit értek el ezzel?! A második gyerekemnek már az első gyanú esetén is tápszert fogok adni!

Hú,kedves utolsó, az durva lehetett... Én is ezen voltam kiakadva, hogy nálunk is annyira szajkózták a szoptatást, hogy hiába nem volt elég a tejem, az orvos akkor sem írt fel tápszert. Már szinte egyfolytában cicin volt a baba mire a védőnő adott telefonszámot, akitől dajkatejet tudtunk venni. Nem kérdezték, hogy akarom e más tejét adni a babámnak. Nem tetszett a dolog, de megvettük, mert a legjobbat akartuk és hét hétig így az enyém mellett kapta a másét. Utána tápszerkiegészítés. Nagyon nehéz volt állandóan szopi előtt és után méricskélni, írogatni a grammokat, le voltam fáradva. Aki csak szoptat, vagy aki csak tápszerez, annak sokkal könnyebb, de a vegyes etetés a méricskélések miatt borzasztó volt. Négy hónapig szépen elvoltunk így, egyszercsak már nem fogadta el a cicit, mert a cumisüvegből könnyebb volt neki enni, utána még pár nap fejés és el is apadt a tejem. Rossz érzés volt, de kicsit könnyebb lett az életünk. A fiam most egy éves, télen kétszer volt náthás és egyszer hörghurutja volt láz nélkül és magától gyógyult meg kb. 1,5 hét alatt, mert az antibiotikumokat és a köptetőket is mindig visszabukta.

Szóval szerintem mindenki szeretne szoptatni, mert sokkal könnyebb, mint cumisüvegezni, meg méricskélni, és olcsóbb is, de sajna nem mindenkinek adatik meg.