Mit gondolsz arról az anyukáról, aki egy üvöltő/síró csecsemővel sétál az utcán majdnem mindennap szinte ugyan abban az időpontban?

Teli baba a lanyom es nagyon hasfajos volt, de a hideg levegon a babakocsiban mindig megnyugodott.

este mindig el kezdett sirni , mar a faradtsagtol is meg a ahsa is fajt es minden este levittem a haz ele setalni egy kicsit, hogy aludjon egyet furdes elott, hogy ne uvoltse vegig.Ha nem vittem le az esti furdes elott aludnui, annyira behergelte magat, hogy nem tudtam elaltatni.Furdes utsan, meg mar nem vihettem le, nehogy megfazzon.

Igen en minden este ugyan abban az idoben mentem le egy siro gyerekkel.....egy ido utan megszokta, hogy lemegyunk es mar nem is kezdett el sirni :) alig varta, hogy oltoztessem es tegyem a babakocsba.Meg ki sem ertunk a hazbol es mar aludt is.Ez kb 3 honapos koraig volt igy.Ha este nem tudott elaludni mindig kivittem a levegore.

Mar nagy a lanyom 91.5) eves, de 1-2 honapja is volt 3-4 nap amikor csak az udvaron setalgatva tudott elaludni, mert jottek a szemfogai.

Regen lehet en is rurcsallottam volna, hogy miert nem veszik ki a babat a babakocsibol, de mara tudom, hogy minden baba mashogy mukodik :)

azzal foglalkozz, hogy a babadnak mi a jo...masok velemenye nem lenyeg csak az ove :)

sok boldogsaagot es gratulalok a babahoz:)

hát nem tudom

honnan tudjátok tutira hogy nem hasfájós? mert szerintem az. meg a link is a kólikáról szól! minek linkelted be ha kizártátok a hasfájást? nem értem

mert azért egy baba nem sír csak úgy minden áldott nap ugyanabban az időben órákon át, csak mert játszóidő van és unatkozik

biztos hogy van vmi baja, vmi nem jó, ezért sír

Esetleg javasolnám Nektek a hordozást.

Bár az én babámnak nem volt kólikája, de sokszor fájt a hasa, aztán mikor nagyobb volt, a foga is nagyon megviselte. Amikor ilyen nyűglődős volt, akkor magamra kötöttem (mei tai-ban), és kicsit megnyugodott - persze nyöszörgött, de nem ordított torkaszakadtából.

[link]

Bocs, hogy off, de gondoltam leírom. :)

Ne viccelj, nekem múltkor a 2 évesem randalírozott a dm-ben, én is kaptam megvető pillantásokat. De hát ő most ebben a korszakában van és dacol. De azok a pillantások olyanok voltak, mintha én lennék a legrosszabb anya a Földön.

Oké-oké meg kellene tudnom nyugtatni, de ahogy a közelébe megyek még jobban visít.

Aztán a buszon folytatta, de csak egy picit, ő alapból hangos gyerek. Hangosan nevet, ha indul a busz, mert szereti, hangosan kérdez... és pont "kiabált", hogy "Anya jujujj indul a busz. Anyaaaaa, Induluuuuunk"

Erre egy vénasszony odahajolt a fiamhoz "Cssssssss. Csend legyen" felszólítással.

Na mondom, ne vicceljen már. Nem szólalhat meg a gyerek a buszon? Ha nem tetszik szálljon le. Azért van a kis szája, hogy beszéljen.

Csúnyán nézet az asszony. Ez van.

Húúúú ne haragudj, de jól esett leírni.

Azt gondolnám, hogy visszamentem az időben jó néhány hónapot, és rólam van szó. :-)

Minden választ elolvastam és szeretném hozzátenni a magam kis eszével, és azzal, amit erről tanultunk, hogy a babák egy részénél az idegrendszeri érés megmagyarázhatatlan sírással működik, ami általában ugyanabban az időpontban jön rá a babákra, általában az esti lefekvés előtti nyugalmasabb időszakban. Ha a kólika kizárt nálatok, és amúgy teljesen egészséges a babád, akkor előfordulhat, hogy a nap eseményeit neki is nehezebb feldolgozni, ami sírással jön ki. Nem tudom, te hogy vagy vele, de az első néhány hétben sokszor együtt sírtam vele, olyankor inkább ringatta egy kicsit az apja vagy a mama, ha ott volt éppen, míg megnyugodtam, mert még tőlem is átvette a nyugtalanságot.

Ne spanold magad ezen, el fog múlni, és úgy láttam az írásodból, hogy hál isten a te férjed sem csak biológiai apa, hanem ténylegesen férj és apa, úgyhogy bízz benne! Ha ő szerinte is klassz vagy, akkor az úgy is van!

Mennyit alszik napközben a kisbabád?

Szerintem délutánra nagyon fáradt lehet, legalábbis a hasfájáson kívül a fáradság jár ilyesmi sírással.

Nekünk ezekben a hetekben (3-8) nem akart napközben aludni, és egyedül lenni sem tudott még.

Állandóan ölben kellett foglalkozni vele, nagyon fárasztó volt. Ha letettem, sírt.

Féltem is, mi lesz, de szerencsére nem "szokott kézbe", ez az időszak után maga igényelte, hogy tegyem le, és rakjam körbe játékokkal. Most már a pihenőszéket és a játszószőnyeget is követeli. Sőt pár napja egyedül akar elaludni. Szopni kezdte az ujját, és nagyon örül ennek, én csak zavarom benne. Lefektetem a hasára, és elvan.

Most 13 hetes.

Kitartást kívánok, az első 6 hét nekem is rémálom volt.