Ez nem borzasztó dolog a gyereknevelésben?

Attól függ, milyen élet. Sok embernek percre pontosan be van osztva az élete, akár betegség, akár munkájából kifolyólag. És ha törik ha szakad meg kell csinálni.

Hacsak a sportolókat veszem, akik 4-5 éves koruktól kezdve csinálják ugyanazt nap mint nap, pontos időbeosztással.

A másik dolog, nekem van két gyerekem, és azt mondom, jó lett volna ha hónapokig mindig folyamatosan ugyanazt kellett volna csinálni, de nem. Mindig mást és máshogyan, szerintem 2 nap nem volt egyforma, de jó maximum két hét. Túl azon, hogy sosem ült etetőszékben , soha nem popsikenőcsöztem és soha nem kente szét a bébikaját és nem mostam evés után semmit, mindig és folyamatosan változott. Az alvásidő is, hiszen egész napos alvásból áttért, napközbeni 3, kettő, egy, egy sem alvásra.

Mondjuk az írásod alapján is, de az élethez való hozzáállásod alapján is max ez egy elkényeztetett csitri lehetsz, akinek tényleg semmi kötöttsége, dolga az életben. Persze ez természetes, élvezd ki ezt az életet, mert ha elkerülsz anyukád szoknyája mellől, akkor bizony mókuskerék lesz az életed gyerekkel vagy gyerek nélkül, az lényegtelen.

Ha neked kell dolgoznod, háztartást vezetned, bevásárolnod, ügyeidet intézni-az bizony ilyen, nincs megállás, mindig ugyanaz.

Mint most is az életed, persze tudom fiatalként, hajlamos az ember azt hinni, na az én életem más és én különc vagyok, meg különb, de ahogy a régi mondás szól, te is egy tégla vagy a falban.

Az utolsó reagálónak:

Szerintem nem mindenki egyforma, igenis akad, aki néha 1-1 napot monotonnak érez. Én is pl. a bezártságot nehezen viselem, amikor rossz az idő, viharos szél+eső, pár hónapos babával nem igazán tudok kimozdulni, és ha napokig ez van, az nem kellemes.

Persze van, aki anyának születik mondhatni, és minden percet élvez, de azért szerintem ez nem mindenkire igaz, mindenki úgy kezeli, ahogy tudja, és bírja. :)

Kérdező, figyeld majd meg magad: ha már nem így fogod gondolni, akkor leszel elég érett a gyerekvállaláshoz.

Egyébként pedig de, néha szerintem is nehéz/monoton/unalmas/fárasztó stb. egy kicsit, de a gyerekem 1000xesen viszonozza minden perc törődésemet. Ha majd neked is lesz sajátod, te is tudni fogod, miről beszélünk. Jó, hogy megpróbálod elképzelni és megérteni, de teljesen majd csak akkor sikerülhet, ha te is csatlakozol az anyák klubjához.

Én írtam először hogy minden életszakasz kötöttségekkel van telve.

Hát nem tudom, azért ez legalább örömökkel teli kötöttség, mert dogaíráskor vagy melóban meeting alatt senki nem mosolyog rád édesen a két kis fogával (mondjuk érdekes lenne :))))

Szóval megéri, a kötött életformák közül még mindig messze a gyeses otthonlét a legjobb :) Pedig én imádtam dolgozni és fél szívvel visszamennék, de csak addig amíg rám nem vigyorog az egy éves fiam, akkor meg azt sajnálom hogy nem tölthetek minden percet vele.

Este alig várom hogy elaludjon, hogy kicsit magam lehessek, olvashassak, tv-zhessek, vagy férjemmel legyünk, de amikor alszik már fél órája akkor meg hiányzik és bejárkálok nézni ahogy alszik :) Ez az anyaság. Ezzel szemben a suliszünetben nem hiányzik a tanár magyarázása, meg melóhelyen a főnök ugráltatása sem.

Lassan 9 hónapos a kisbabám, és imádom minden egyes pillanatát. Néha nagyon nehéz, néha fárasztó, de Ő a mosolyával átsegít mindenen!!!Értük érdemes élni!!!!!

Ha ott tartod a karjaidban, nem fogod szörnyűnek érezni.

És attól,hogy baba van, nem kell otthon lenni. 3 hetes volt,mikor már együtt mentünk a boltba, sétálni,piacra, ma is mindennap megyünk.