Mikor hagytad otthon először 1-2 órára a kisbabádat?

"De az is fura, hogy ennyire picikét simán másokra hagy egy szórakoztató program miatt egy anya."

Na tegye fel a kezét az, aki szerint gyerekkel menni gyerekprogramra az az anyának csak szórakozás, és nem kő kemény munka. A gyerekre 100% figyelem kell és mosolyogva végig kell szenvednünk valami sz.r gyerekelőadást, mert az a gyereknek jó.

Anyuka nem szórakozni ment, ha az ő élvezete lett volna a lényeg, akkor gyerek nélkül felnőtteknek való koncertre megy. A nagyobb gyereke volt aki szórakozott...

Az az igazság, hogy én(mi) inkább viszem magammal, ha csak nem megoldhatatlan, mert én akkor vagyok nyugodt ha tudom, hogy karnyújtásnyira van. Szoptatni majdnem mindenhol lehet, pelenkázni szintúgy. Persze van, hogy direkt úgy szervezek programot magamnak barátnőkkel, hogy most kikapcsolódom, és akkor párom vigyáz a babára, ez max. 3 óra lehet, általában azért 1-szer kap ilyenkor üvegből lefejt tejet, párom is legalább etetheti néha. Én a császársebem miatt 2 hétig tuti nem mentem sehova, legelőször a boltba mentem le de nagyon rosszul lettem, majdnem elájultam. Akkor is a párom vigyázott rá de az egész nem volt több mint fél óra. Olyan is volt, hogy párommal kettesben tudtunk csinálni programot, amíg a nagyi vigyázott a kicsire, de az az alvásidejében volt este, és fel se ébredt vagy 5 órán át! Szerintem érezte, hogy felesleges felkelni, nincs működőképes cici a közelben :-DDD

Szerintem nem megvetendő hogy a másik gyerekével is akar időt tölteni az említett ismerősöd.

Egyébként én is azt tartanám akkor már a legjobbnak, amit az utolsó írt: ha megoldható, vinném magammal a kicsit is. Akkor már ő se maradjon ki a jóból. :)

Legalábbis 2 hetesen még biztosan mellettem lenne a helye, egész nap, én úgy lennék nyugodt. Bele a kendőbe, aztán uccuneki. Ha alszik, rajtam is tud, a nagyobbat pedig remélhetőleg nem fogja zavarni, hogy a kicsi is velünk van. Neki is meg kell szoknia, hogy az elején a pici sok időt igényel.

Ezzel nem azt mondom, hogy ne legyen anya-nagytesó program, mert az is fontos, persze, csak annyit, hogy nem biztos, hogy rögtön a szülés után már be lehet ezt vezetni minden családban. Én nagyon szopista vagyok és az első 6 hét nekem szent dolog, úgyhogy addig megpróbálnám inkább a kicsi felé billenteni a mérleget, ha sikerül. De mondom, nem úgy, hogy rajtunk kívül mindenki csöndben legyen, de (amennyire elvárható) értsék meg, hogy átmenetileg most baba-idő van. Biztosan nehéz néha, de (a nagyobb figyelembevételével) szerintem megoldható. Később aztán úgyis fokozatosan egyre több időt tudunk már szakítani a nagyra is, remélhetőleg nem fogja megsínyleni, hogy az elején kicsit háttérbe szorul. De addig is, sok módja van annak, hogyan vonjuk be a nagyot a kicsi körüli teendőkbe és hogyan építsük le a tstvérféltékenységet.

Ahol egynél több gyerek van, ott előbb-utóbb mindenkinek meg kell tanulni osztozkodni a szülőkön. (Mondom ezt egykeként.)

4 naposan jöttünk haza a kórházból, másnaptól rendszeresen vittem sétálni a 22 hós nővérét 1-2 órára, addig a picire apa vigyázott, de nem kellett csinálni vele semmit, mert indulás előtt mindig megszoptattam, és ő már picinek is 3-4 óránként szopizott, közben meg csak aludt.

Imádtam kettesben sétálni a 22 hósommal :)

Nincs ebben semmi kivetnivaló.

Nem akartam, hogy féltékeny legyen, még együtt akartam vele lenni csak kettesben.

Itt voltunk a környéken, max 10 perc sétára, ha bármi lett volna, apa hívott volna.

Nem tudom, hány gyereked van, de ha többediknél már más a helyzet, mint az elsőnél.

5 napos volt a lányom, mikor először itthon hagytam kb. 1 órára, apával. A 2 nagyobbnak épp évnyitó volt, amin ugye az ember nem szórakozásból van ott... Aztán a köv. héten mindkettőnek szülői ért.-e volt. Oda is én mentem, apa meg a nagyok meg vigyáztak a picire. Persze lefejt tejet hagytam a biztonság kedvéért, meg nálam volt a telefon is, de egyikre se volt szükség.

Tudod, kedves kérdező, ahol több gyerek van, mindig úgy kell intézni a dolgokat, hogy senki se maradjon ki... Ha a nagynak épp programja van, nehogy már ne mehessen, mert épp kistesó született... Ennek a vége durva testvér féltékenység. Persze, amikor megoldható, az ember úgyis viszi a picit is magával. De akkor meg épp ezért nézik néhányan ferde szemmel... Lehet, ha a picit is vitték volna, te ezen lepődsz meg... "ugyan mit keres egy 2 hetes baba sok ember, főleg sok gyerek között?".. Szóval valami megoldás kell.. Mivel még mi, anyák se vagyunk képesek kettészakadni, meg kell találni a legoptimálisabb megoldást az ilyen helyzetekre. Nekik ez tűnt annak :)

Különben a szoptatás valóban bárhol megoldható, csak ugye ezt se nézik némelyek jó szemmel.

Attól, hogy az alvó babát apára hagyod, lehetsz még tökéletes anyuka... sőt, így a nagy se neheztel majd rád és a picire. Tudod, azért két gyerekkelnem olyan egyszerű az élet :)

4 gyerekes anyuka

"Ha alszik, rajtam is tud, a nagyobbat pedig remélhetőleg nem fogja zavarni, hogy a kicsi is velünk van."

így elveszik az az intimitiás, ami akkor szokott meglenni, ha csak az egyik gyerekemmel vagyok és nincs meg a kizárólagos figyelem. Hidd el, hogy nagyon igénylik ezt a gyerekek, akkor is ha kiskamaszok!

Egyszer olvastam egy interjút egy sokgyerekes családból származó lánnyal, aki azt mondta hogy persze, jó a sok tesó (azért neki 2-3 gyereknél több nem lesz - ez azért sokat elmond), de néha annyira vágyott arra, hogy az anyja csak az övé legyen.

A kicsi pedig beleszületik egy családba, neki is kell alkalmazkodni. Sokgyerekes anyukáktól (2+) hallottam, amikor szóba került hogy hogyan old meg dolgokat a pici babával, hogy ők alkalmazkodnak. Egyszerűen belesimulnak a napirendbe. Az első gyerekemet még felkaptam az első nyekkenésre, a másodikat már nem tudtam, mert ha a nagyot épp etettem vagy a pelenkázó tetején cseréltem a kakis pelusát, akkor nem tudtam mindent eldobni. Jó elkényeztetett kis p...a lett a nagyobb, a kicsi viszont teljesen normális és nincs lelki defektje.

Nekem viszont az nem tetszik, hogy jön egy új baba és mindenki azt csodálja, a másikat félreteszik, ő lesz a "nagy", még akkor is ha csak 2-3 éves és mindenki elvárja, hogy míg neki jutott a figyelem 100%-a, a pici születése után értse meg hogy rá kevesebb idő jut, és még azt is ossza meg a kistesóval.

"Neki is meg kell szoknia, hogy az elején a pici sok időt igényel."

Igen, de az nem jelenti azt, hogy az anyjának ne jutna ideje rá egy héten egy óra, ami csak az övé és nem kell osztoznia.

Egyszerűen nem értem az embereket, de senkit sem akarok megbántani! Nekem is még csak 1 gyermekem van, remélem jövőre megszületik a testvére. A lányomat vittük mindenhova, fél éves elmúlt amikor a nagymamára hagytuk bevásárlás miatt.

Gondolom volt aki vigyázott rá, nem volt éhes és jó kezekben is volt. A féltékenységet akarta elkerülni, ami ilyenkor a nagyobb testvérben előjön, nem csak a kicsi baba létezik, ennyi! De ezt csak az érti akinek van gyereke, de leginkább az akinek több gyereke van!

3 napos(!!!!) volt, mikor hazamentünk a kórházból, vasárnap volt, nem indult meg a tejem. 2 héttel korábban érkezett a lányom, nem volt mellszívóm, se tápszerünk...

Muszáj volt venni, anyám vigyázott rá addig.

Igen, mindenkinek más a tűréshatára, mikor kattan be a babázástól, nekem is jó lenne picit kikapcsolódni olykor, én viszont nem tehetem. 14 hónapos, gyakorlatilag nem hagytam még másra. Férjem szülei már nem élnek, az enyémek 160 km-re vannak, és mivel ritábban találkozunk, akkor se tudom rájuk hagyni, mert nincsenek összeszokva. A páromra rábízni, hát, hiányzik belőle az anyai ösztön, egyszer pár percet kellett vele töltenie az ágyon, és leesett a 7 hónapos baba, mert elaludt mellette a párom :-((( azóta nem merem vele hagyni, mert képtelen 100% figyelésre, állítólag annyira elfárasztja a munkája (tv előtt is pillanatok alatt elalszik, mindig ilyen volt).

Szóval ha muszáj, bekattanás nélkül is lehet bírni, bár nem könnyű, visszasírom a munkám olykor, a napi rendszeres úszást, szaunát... Bölcsibe meg nem vették fel helyhiány miatt (csak másfél-két éves kora között kezdett volna), holott 2 hónaposan előjelentkeztünk, és 2.5 éves koráig már nincs esélye.

Én 6 hetes kora körül hagytam itthon 1-2 órára, amikor mentem nőgyógyászhoz a 6 hetes kontrollra, a férjem volt addig vele, de ő az apja, tehát akár 2 hetesen is rábíztam volna minden gond nélkül. :)

Aztán 2 hónapos korától havonta 1-2-szer elmegyek moziba, van ingyen jegyünk, így felváltva megyünk a férjemmel, amikor én megyek ő babázik, teljesen jól el megoldja. :) Ketten még egyelőre nem tudunk menni, majd vele, amikor már nagyobb lesz, most 3 hónapos múlt. Rábízni még nem tudjuk senkire, anyósomra nem is bíznám, mert kb. 2 hetente néz be hozzánk, a napokban is sírva fakadt a leányzó, amikor meglátta, mert 2 hét nagy idő, nem ismerte meg jó eséllyel. A szüleim pedig másik városban laknak.