Van itt anyuka akinek megromlott a párjával a viszonya miota baba van?

Utolso:hagyd otthon őket pár napra...és rájön milyen is egy nap a gyerekkel,könyörögni fog h menj haza!

AKKOR NEM LESZ NAGY A SZÁJA H CSAK A GYEREK NÉLKÜL VÁLHATSZ EL TÖE:))

Hű lányok, igyekszem válaszolni mindenkinek akinek szeretné! Egyszerűbb, ha írtok privit, ha szeretnétek.

Én szexológus vagyok (bár inkább a házassági tanácsadó kifejezést kedvelem) és mellesleg egy 10 hós baba anyukája. Sokaknak segítettem már ami hatalmas öröm számomra.

Mi is mindent megéltünk amúgy a férjemmel, még most is vannak harcaink. Minden család más, mindenre más recept vonatkozik, ezért nagyon nehéz általánosságban tanácsokat adni...

Szóval aki szeretné, főleg a kedves kérdező, nyugodtan írjon, válaszolok.

Aki bátortalanabb, mazsolázhat innen is :

[link]

Én nem is gondoltam, hogy ennyi nő kerül ilyen helyzetbe egy olyan szituációban, amiben a lehető legboldogabbnak kéne lennie...

Sajnos én is ebbe a kasztba tartozom.

Tervezett baba volt a lányunk, de apának pocakfóbiája volt, így a terhesség alatt kénytelen voltam elfolytani megnövekedett szeretetéhségemet.Soha egy nagy ölelést nem kaptam akkor, de egy pocaksimogatást pláne nem, esetleg éjjel véletlenül.Amúgy gyönyörű terhesség volt, imádtam az elejétől a végéig, pedig a pocakom miatt már kb a 30-32.héttől nem ment a sex.Én akartam volna, de a párom nem tudta nem észrevenni a hasamat.Érzelmileg is eltávolodtunk egymástól akkor.

Szilveszterkor indult meg a szülés, érte mentünk anyóssal a buliba, ahol mondtam neki, hogy jöjjön mert szülni fogok!Erre megkérdezte:pont most?Olyan jól érzem magam!Pont.

A szülésre bejött, de aztán végül császár lett és ő volt a legbüszkébb a lányára, 10 percenként hivogatott, hogy mi van velem, hogy érzem magam és mindent tudni akart a lányunkról.

Mikor hazavittük, életem legboldogabb másfél hete kezdődött, mert az én párom magából kivetkőzve egy angyal lett és megcsinált mindent, amit én nem tudtam, vagy nem jutott rá időm.Csak egyet kellett szólnom és már csinálta is!Nem ilyenekre gondolok, hogy pelenkázás meg fürdetés, mert jóformán a gyereket meg sem merte fogni akkor még.Csak a háztartási dolgok.

Utána 180 fokos fordulatot vett és teljesen megváltozott, lustább és semmittevőbb lett mint előtte, mondván én ráérek, úgyis otthon vagyok egész nap.

8 hétig szoptattam, elapadt a tejem ő meg még erőltette is a tápszert, nehogy éhen haljon a gyerek!Én meg olyan stresszben voltam, hogy nem tudtam mit csináljak, egy percet sem pihentem, amikor aludt a lányunk egyfolytában pörögtem.

Nála mindig nagyon fontos volt a sex, nekem nem annyira, a fogamzásgátló a nullával tette egyenlővé a libidómat, ezért neki (és nekem is)addig volt jó, amíg terhesség előtt nem szedtem, meg utána 3 hónapig.Aztán elkezdtem megint és azóta alig van sex, mert a hátam közepére sem kívánom és nem azért, mert fáradt vagyok.A lányunk egy angyal, mindent meg lehet csinálni mellette, az éjszakát végigalussza mindig.

5 hónapos volt a lányunk, mikor apa kezdeményezett egy őszinte beszélgetést, amiben mi kvázi szét is mentünk és mivel őszinteségi rohamunk volt és mindent kiteregettünk egymásnak én bevallottam, hogy visszaszoktam a dohányzásra sajnos.

Erre ő bevallotta, hogy megcsalt amikor terhes voltam és csak az volt az érdekes, hogy hidegen hagyott a dolog.

Az egyetlen ami idegesít, hogy állítólag ismerem az illetőt és lehet, hogy minden nap a képembe vigyorok az az ócska nőszemély és még a lányomat is ismerheti, szeretheti.

Mindentől függetlenül a beszélgetés után egy hónapig olyan jó volt a kapcsolatunk mint valaha.Most ha megharagszik valamiért (gyakran van ilyen)akkor nem szól hozzám 2 napig.

A gyerek előtt én puncsoltam neki, hogy legyen béke köztünk, most meg nem érdekel, mert van más akivel foglalkozhatok.Ez nem tetszik neki.

Tudjuk, hogy nem illünk össze és már maximum csak úgy szeretjük egymást mint embert.Mindkettőnkben ott van a tüske egymás iránt,az én szememben bolha méretűre zsugorodott az előtte ereje teljében lévő oroszlán.

Mégis együtt vagyunk, de nem tudom, hogy meddig lehet ezt csinálni.

Imádjuk a lányunkat, eszembe nem jutna elszakítani őt az apjától, de mivel gyedből nem lehet albérletet fizetni és gyereket nevelni, csak a szüleim maradtak innen 300 km-re, akik mellesleg 60 évesek és nyugalomra vágynak.

Ketrecben érzem magam érzelmileg és szinte minden értelemben.

Pedig vannak közös terveink is a jövőre nézve és szeretnénk még babát is majd, de nem tudom, hogy kibírnánk-e együtt.Valószínűleg nem.

6,5 hós kislány anyuja

jaj lányok nálunk is ez a helyzet

úgyhogy le se írom :-(

apuka sz@rik ránk...

Hát sajnos nálunk is hasonló, de próbáljuk megoldani.

27 hónapos kisfiú anyukája.

Ez nagyon gáz!

Sajnos csatlakozom a csalódott anyukákhoz. 7,5 hónapos a kislányunk,1 és fél hónapja vagyunk házasok,de 13 éve vagyunk együtt. Jelenleg válunk. Szintén tervezett baba.

Az igazság az ,hogy édesanyám mindig is mondta nekem,gyermeket csak úgy vállaljak, ha egyedül is feltudom nevelni. Hát ez bejött sajnos.

Baráti körömben még 3 esetről tudok. Szép!

A baba előtt 11 évig voltunk együtt!Ezalatt az idő alatt az egy kezemen megtudom számolni,hogy hányszor vitáztunk össze!Most 14 hónapos a baba,aki tervezett volt,de ezalatt az idő alatt szétnyírtuk egymást,én már pszhihiáterhez járok,gyógyszert szedek de valahogy én is úgy érzem,hogy nemtudunk egymással mit kezdeni mintha egy fal lenne közöttünk!Nemtudom mi lesz velünk......!

Pedig én is csonka családban nőttem fel és megfogadtam,hogy csakis olyan embernek szülök gyereket akivel maximálisan tudom,hogy életünk végéig együtt leszünk és hogy a gyerekemnek ne kelljen úgy felnőni mint nekem!Azt hittem az együtt töltött 11 év minket igazol és bátran mertem neki szülni!Most meg csak pislogok,hogy ez nem is az az ember akihez én feleségül mentem és csak pislogok,hogy ezek mi vagyunk????NAGYON PADLÓN VAGYOK!!!Sokszor már csaak a fiam ad örömöt az életben!