Van itt anyuka akinek megromlott a párjával a viszonya miota baba van?

Nálunk még nincs konkrét "BAJ", de minden más lett. Ma 7 hetes a kislányunk. Ahogy egyik válaszoló írta, idegennek tűnik a férjem, nem tudunk mit kezdeni egymással, szépen külön-külön imádjuk és ellátjuk a babát, de el sem tudom képzelni, mit csináltunk együtt a baba előtt.

Valahogy mindkettőnknek a baba lett a mindene, és most nem fér bele senki más?

Meg ugye a nyomás, neki is, hogy el ne veszítse a munkahelyét, állandóan vállalkozáson gondolkozik, hogy biztonságban legyünk, én is idegeskedem a sok bénázásom miatt, a szoptatás miatt, szegényt csak ilyenekkel untatom, semmi más témám nincs, csak hogy mit olvastam a gyakorin :-)))

Megértem, hogy nem vagyok egy izgalmas nő mostanában... Csomó mindenben félreértjük egymást, ehhez még hozzá jön, hogy mindent elfelejtek, nem jól emlékszem, a hormonok... Sok dolgot másképp csinálnánk a nevelésben, a babával..

Én minden nap erőlködöm, hogy kérdezgessem, hogy hagyjam őt beszélni, de mindig azt veszem észre, hogy nem is figyelek oda... Erőlködöm, hogy kedves legyek, de a következő percben kiborulok valami hülyeségen. Erőlködök, hogy laza jó fej legyek, de rögtön görcsölni kezdek mégis valamin.

Szóval próbálkozom, de nagyon nehéz. Remélem, idővel könnyebb lesz, és hogy lesz erőnk kitartani addig..

Eleinte rajtunk is érződött, hogy mások lettünk, és azt is nehéz volt megszokni, hogy már nem élhetjük ugyanazt az életet, mint a baba előtt. Mi is sokat vitatkoztunk felesleges dolgokon, sok volt a feszültség, és a szex terén is megmutatkozott ez, elősorban én nem vágytam igazán másra, csak alvásra, és ezt párom nehezen viselte. Férjem nehezebben rázódott bele az apaságba, neki nem olyan magától értetődő a kötődés, mint nekünk. Leírom, nekünk mi használt, hátha tudok vele segíteni. Először is: leültünk, és nyugodtan átbeszéltük a dolgokat (nem is egyszer!). Nem veszekedve, ami nagyon nehéz volt. Aztán igyekeztünk megteremteni annak a lehetőségét, hogy néha kettesben legyünk. Sajnos mivel kislányom este 10 előtt még ma sem alszik el, ez nem könnyű, de igyekszünk. Most, hogy jó idő van, ha csak a munkája engedi, esténként sétálunk vagy biciklizünk hármasban. A séta jó, sokkal többet beszélgetünk, mint otthon. Igyekszünk nem csak a napi dolgokról beszélgetni, hanem szövögetni a jövőbeli terveinket, mint régen, stb. A szex terén pedig...amióta őszintén elmondtam neki, hogy engem mennyire bánt, hogy nem kívánom, és próbáltunk rájönni közösen, hogy miért, azóta hihetelen, de valami megváltozott bennem, és újra van kedvem hozzá. Szóval sok esetben néhány őszinte beszélgetés is segíthet elindulni az úton. Mondjátok el a párotoknak, mi bánt vagy mi változott bennetek, és talán ő is elmondja. Ha nyitottabbak lennétek egymás felé, könnyebb lenne együtt változtatni a kialakult helyzeten.

Őszintén kívánom, hogy sikerüljön!

Első vagyok,

Ha már ennyi válasz érkezett, meg szeretném kérdezni tőletek most én, hogy honnan gyűjtsek erőt arra, hogy kilépjek a kapcsolatból. A férjem nem akar válni, sőt azzal zsarol, hogy ha válni akarok, akkor az én lelkemen fog száradni az, hogy ő véget vet az életének, azt mondja, hogy ha elválok, félárvát csinálok a gyerekünkből. Segítsetek, mit tegyek?