Szerintetek a férfinek is ugyanugy ki kell venni a részét a gyermeknevelésbe?

Nálunk az első hetekben én nagyon erősen beáldoztam magam, volt hogy hajnal 2-kor kijöttem a picivel a nappaliba és a széthúzott kanapén aludtunk, mert nyűgös volt és alig hunyta le a szemét, de ez hamar változott. Most 2,5 hónapos a leányzó, kezd időnként beállni egy ritmus nála, amit persze gyakran felrúg. :)

A férjemmel nálunk az van megbeszélve, mivel tápszeres a picur, kb. 4-kor kel enni először, minden másnap a férjem kel hozzá. Amikor ő kel hozzá, akkor reggel én, és olyankor ő pihen picit tovább, aztán fordítva. Szerintem igenis ki kell vennie a részét, mert igaz, hogy ő dolgozik, ellenben az anyuka sem otthon sütteti a hasát, csak épp a házimunkával és a babával foglalkozik, ami sok esetben kimerítőbb is! Főleg, amikor néhány hetente már az ember azt érzi, hogy lassan bekattan, hogy csak a környéken tud sétálni, minden ideje a picitől függ, és napi szinten magában beszél órákon át, mert senki sem válaszol. Imádom a lányom, félreértés ne essék, de attól még fárasztó, főleg ha az ember mellette alig alszik, és mondjuk nappal sem tud, mert a baba nyűgös.

Nálunk ez a baba születése óta úgy van, hogy hajnali 4 előtt a férjemé a baba, után az enyém. Ő már 4 után nem tud felkelni, alapból 6-kor kel. De pl. 3-kor simán felkel, etet, és már alszik is. Ha én kelnék 3-kor, akkor kb. 5-ig vergődnék utána. Ez bevált, sosem kértem, Ő ajánlotta fel. Hétvégente is 1 nap ő kel fel reggel, másnap én. 6 körül ébred a kislányunk, 8 körül alszik vissza. Így hétvégente olyankor még mi is visszabújunk. :)

Általában hétköznap 5 körül ér haza, ha nincs dolga a kertben vagy a műhelyben, akkor a babával van. Eteti, pelenkázza, játszik vele, vagy ha épp nagyon fáradt vagyok, akkor kiviszi sétálni is akár.

09:01 es vagyok!

Egy veszekedésnél mikor az orrom alá dörgölte hogy semmi dolgom itthon stb... Akkor mondtam neki hogy oké kelsz fél 7kor elmész 7kor, hazaérsz 5re! Ennyire vagyok hajlandó én is a gyereket betesszük a fiókba mert mindenki ledolgozta az "X" óráját és senkinek semmi dolga tovább!!! Ha sír a fiam akkor majd odaadjuk a szomszédnak mert a mi műszakunk letelt... Az ő 8 órájuk semmi a mi 24 órás műszakunkhoz képest minket a férjünk, párunk cseszeget, őt meg a főnöke esetleg!!! Azóta az egyik haverjával beszéltek hogy milyen nekem és úgy hidd el azt mondta, hogy nem irigyel, és nem cserélne velem (beteg voltam és Ő csinálta az éjjeli etetéseket is)

Első vagyok! Valaki írta,hogy pl. a hitel is közös. Persze, de mondjuk ha apuka nem dolgozna, akkor nem lehetne fizetni a hitelt. Nálunk sem úgy lesz,hogy teljesen kivonja magát, pusztán annyit kért,hogy az éjszakai felkelések az enyémek legyenek, mert ő nem nagyon engedheti meg magának a fáradságot. Persze verhetem én az asztalt,hogy de igenis fel kelsz te is, de ha nem lenne munkája, akkor nem tudom miből tartanánk el a bébit.

Barátnőm pl. kierőszakolta azt,hogy éjjel a férje hozza át a kicsit, a barátnőm megszoptatja, a férje vissza is viszi. Na ennek aztán rohadtul semmi értelme. Csak azért felkelteni,hogy két métert elfuvarozza a gyereket.

Persze, ettől még minden másban ki kell hogy vegye a részét apuka is! Nyilván senki sem magának szüli!

09:27!

Persze! Ha én keresnék jobban (mint volt is nem egyszer) akkor lehet logikusabb lenne! De mivel így is megvan a havi 300 nem fogom a 3 legszebb évemről önként lemondani! Itt az anyának kell helyt állni az érzelmi kötödést szerintem hamarabb ki tudj hozni a picikből mint az apuka aki legtöbbször csak akkor tud mit kezdeni a gyerekkel ha focizni tud már... Párom pl: azóta tud vele mit kezdeni mióta fut... Bújócskáznak, fogócskáznak stb de míg feküdt vagy ült addig nem igazán!

Igen,hiszen ketten akartátok és vállaltátok a babát.

Az én párom minden este/éjjel kel hozzá(most már ritkábban,de amíg evet éjjel is a pici,addig Ő kelt és etette meg tápszerrel),és ha hazajön,akkor játszik vele,fürdeti.

17 hónapos a fiunk, éjjel apukája kel fel hozzá, ha felébred. Ez szerencsére ritkán fordul elő. Nem én kértem ezt, ő vállalta be, mert tudja, hogy ha én felkelek, akkor legalább fél óra mire visszaalszok, ő meg csak leteszi a fejét, és 2 perc múlva már alszik is. Megitatni meg ő is meg tudja a gyereket. De mondjuk ő nem 6-ra jár dolgozni, negyed 8-kor kel minden hétköznap. Hétvégén viszont reggel kelek a kicsivel, és lefoglalom, elmegyünk vásárolni, vagy csak kimegyünk az udvarra és hagyjuk apát aludni ameddig csak akar.

De ez csak azóta működik így, mióta éjjel nem szopizik a fiunk. Addig evidens volt, hogy csak én kelek fel hozzá! De ha nyűgös volt, akkor szopizós idejében felváltva keltünk hozzá. Volt hogy hajnali 3-kor aludt el, addig pedig felváltva vigasztaltuk.

A fürdés viszont néhány hónapos koráig közös elfoglaltság volt, azóta csak apa feladata, utána a felöltöztetéssel. Addig én összerámolom a játékokat, előkészítem a pizsit, és a kiságyat az alváshoz, vagy elmosogatok, ha megmaradt valami.

Szóval valamilyen kompromisszumot kellene kötni, és találni egy mindkettőtök számára megfelelő megoldást, hogy apa is kivegye a részét a baba gondozásból. És nem csak azért, mert el kell látni azt a gyereket, hanem hogy szeresse is ellátni, akarjon vele foglalkozni, hogy részese legyen ő is a pici életének.

A visszamenni dolgozni, és apa maradjon itthonról csak annyit, hogy valószínűleg én dolgoznék, ha nekem lenne a jobb fizetésem. De mivel a férjem bruttó 550-et keres, én meg bruttó 150-et kapnék, így nem gondolom, hogy jól járnánk ezzel a megoldással...