Valószinüleg rossz anya vagyok, de nem tudom megszokni, hogy fiam van?

A terhességem nagyon nehéz volt, a 30.hétig napi szinten többször hánytam, a párom az elején nem akarta a gyereket, azt mondta vetessem el, különben elhagy. Ilyen volt az első 12.hetem, aztán az rendeződött,mára már férj és feleség vagyunk,imádja a fiát. Én mindig is kislányt szerettem volna, megmondom őszintén, nem szeretem a kisfiúkat, és csak kislányok vettek körül mindig. Nem is tudtam elképzelni, hogy nekem fiam lesz. Aztán kiderült hogy császározni kell, mert faros, amitől rettegtem,mert soha semmivel nem műtöttek még, és utána szülés utáni depresszióba estem,amit kezelni is kellett,mert állandóan csak sírtam, és nem akartam a gyerekem. Azóta javult a helyzet,de még mindig nem tudom elfogadni. :( Tudom,hogy ez szörnyű,és valaki örülne,ha lehetne gyereke, de én nem...borzalmas anya vagyok, tudom. Annyira szégyellem magam, olyan kis ártatlan! :( Mit tehetnék, hogy elfogadjam?