Valószinüleg rossz anya vagyok, de nem tudom megszokni, hogy fiam van?

:((( Hát, én ezt borzasztóan sajnálom. Nagyon rossz érzés töltött el, mikor a soradiat olvastam.

Mennyi idős a kisfiad? Nagy valószínűséggel azért érzel most így, mert a terhességed, és a szülés is egy elég rossz élény volt, több okból...

Lehet, hogy még a depressziód is visszamaradt, és ezért nem tudod elfogadni a kisfiad.

Őszintén megmondom ledöbbentem azon amiket írtál. Ne érts félre, nem ítéllek el, valaki, aki ért a lélek dolgaihoz biztos meg tudja mondani mi lehet ennek a problémának a hátterében. Az nagyon jó, hogy keresed a megoldást.

Én egy jó pszichológust javasolnék. Ez elég nehéz, és összetett problémának tűnik ahhoz, hogy itt választ, vagy tanácsot kapj.

Hidd el sokat segíthet! Én a szüleim válása után fordultam szakemberhez, mert éreztem, hogy túl sok nekem ez az egész.

Remélem találsz jó megoldást, és sikerül helyre tenni az érzéseidet. Szorítok!

Fordulj szakemberhez! És ezt most nem rosszindulatból írom!!!

Szegény kisfiú! Rád van szüksége, próbáld meg elfogadni!!!

Nem tudod megváltoztatni a helyzetet! S ha továbbra is így fogsz gondolkozni, akkor előbb-utóbb a gyereked is megérzi majd ezt. Gondolom nem akarod, hogy utáljon azért, mert nem szereted, mert fiú?

Az érzéseidet át fogja venni, és majd nagy korában rossz lesz a kapcsolatotok! Ne akard, hogy így legyen!

Írtad, hogy kis ártatlan! Hát ez az, ő aztán nem tehet semmiről. El kell őt fogadnod, és hidd el meg fogja ő még hálálni, édes kis huncut mosolyával, és majd anyák napján a picike kis kezével szedett, megtépázott virágokkal!

Mint anyuka megkönnyeztem a soraidat:( Borzasztó lehet Neked is és a kisfiadnak is. Néha amikor a kislányom nagyon hisztis vagy hulla fáradt vagyok, sokszor érzek dühöt a gyerek iránt, de csak pár percig és utána iszonyatos lelkiismeret-furdalás kínoz. Hát akkor a Te helyzeted milyen rossz lehet:(

Szerintem is kérd szakember véleményét, ez valamilyen mélyebbről jövő fájdalom lehet, minél előbb meg kell oldani, különben szegény kisfiad is lelki sérült lesz...

A terhességed alatti problémák és a szülés alatti illetve utáni lelki gondok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy így érezz.

Úgy gondolom ha a lelki egyensúlyod helyreáll akkor végre boldog anyuka leszel.

Nekem két kisfiam van, rajongok értük.Holott mindig két kislányról ábrándoztam.Szerintem a Te problémád nem az, hogy kisfiad van, hanem még nem álltál teljesen lábra a szülés utáni depresszióból.

De jó úton haladsz, itt a nyár, meglátod minden rendben lesz:)

És ne mondogasd magadnak, hogy rossz anya vagy. Igenis jó vagy, jó leszel:D

szia!

Szegény depis kismami vagy még mindig!Nálunk így történt az eset:

Az Én családomban CSAK lányok születtek, sokáig babysitterkedtem és valahogy mindig úgy alakult, hogy csak lányokra vigyáztam(nem utasítottam vissza a kisfiús családokat!). Soha nem volt tapasztalatom kisfiú csecsemővel. Párom családja vegyes a gyerekeket illetően, ezért én úgy gondoltam, ha lesz babánk akkor lány lesz, mert nálunk csak az van.

Pocakos lettem és lányra vágytam nem is kicsit!Mert azok anyásabbak, bújósabbak, szebben lehet öltöztetni őket stb. Párom fiút várt, Én lányt.Mondtam is a kis pocaklakómnak, hogy "Szívem ha fütyis vagy hamar mutasd meg magad, hogy megtudjam szokni a gondolatot!" Elmentünk a 12 hetes 4D-s UH-ra és naná, hogy megmutatta magát: FÜTYIS! Hazudnék ha azt mondanám, hogy az örömöm felhőtlen volt. Aztán persze "megbeszéltük" a kis szarossal, hogy ő jó fickó lesz odabent Én meg hamar megszokom, hogy kisfiam lesz! A pocakosságom problémamentes volt! Gyönyörű szülésem is volt!Valóban kisfiam lett!!! Mindennél jobban imádom és szerintem nála anyásabb, bújósabb kisfiú nincs a földön, ráadásul rájöttem, hogy a kislányokat szépen lehet öltöztetni a kisfiúkat pedig igazi kis vagánynak! Szó mi szó IMÁDOM A FIAMAT!!!! És 100 lányért nem adnám senkinek!!!!

Bízok benne, hogy a következő lány lesz , így majd az első szülött kisfiam vigyázhat majd a kishúgára! :D