fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Valószinüleg rossz anya...

Valószinüleg rossz anya vagyok, de nem tudom megszokni, hogy fiam van?

Figyelt kérdés
A terhességem nagyon nehéz volt, a 30.hétig napi szinten többször hánytam, a párom az elején nem akarta a gyereket, azt mondta vetessem el, különben elhagy. Ilyen volt az első 12.hetem, aztán az rendeződött,mára már férj és feleség vagyunk,imádja a fiát. Én mindig is kislányt szerettem volna, megmondom őszintén, nem szeretem a kisfiúkat, és csak kislányok vettek körül mindig. Nem is tudtam elképzelni, hogy nekem fiam lesz. Aztán kiderült hogy császározni kell, mert faros, amitől rettegtem,mert soha semmivel nem műtöttek még, és utána szülés utáni depresszióba estem,amit kezelni is kellett,mert állandóan csak sírtam, és nem akartam a gyerekem. Azóta javult a helyzet,de még mindig nem tudom elfogadni. :( Tudom,hogy ez szörnyű,és valaki örülne,ha lehetne gyereke, de én nem...borzalmas anya vagyok, tudom. Annyira szégyellem magam, olyan kis ártatlan! :( Mit tehetnék, hogy elfogadjam?
2011. jún. 2. 14:17
❮ 1 2 3 ❯
 11/24 anonim ***** válasza:

A válasz írója 89%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:27


Az utolsó soraidon még sírtam is... :(((

2011. jún. 2. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 anonim ***** válasza:

Szerintem is mindenképpen szakemberhez kell fordulni, mert a gyereked nem tehet semmiről és nagyon számít rád az életben. Addig amíg nem találsz megfelelő szakembert magadnak, addig pedig vegyél erőt magadon és próbáld addig is szeretetben nevelni a fiadat, mert nagyon sok örömet tud szerezni egy fiú is. Igazából mindegy, hogy fiú vagy lány, sok boldogság. Legyél azon mielőbb változzon meg a rossz gondolatod vele szemben és irány egy SZAKEMBER!!!!

Mennyi idős a baba?

2011. jún. 2. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/24 anonim ***** válasza:
Szerintem meg nem kezeltek ki teljsen a depressziobol. :( Nagyon sajnallom, hogy igy erzel de legy eros es valtoztass valahogy az eleteden. Egy gyereket nem a neme miatt kell szeretni. Addig valtoztass amig olyan rossz nem lesz a helyzet, hogy a gyerek is megerzi. A gyerekek nem butak es erzik a feszultseget, erzik ha valami nincs rendbe. O csak rad szamithat, felesleges azon agyalnod es sirnod, hogy fiad lett. Probalj meg annak orulni ami van.
2011. jún. 2. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 anonim ***** válasza:

Egyik ismerősömnek először fia született. Azt mondta, hogy soha nem törődött bele.. Nem bírta elfogadni. utána született egy lánya.

A múltkor azt mondta nekem, hogy "szeretem én a fiamat is, de a lány... hát ő az én életem, a szemem fénye, meghalnék érte"

Nem tudtam, hogy tényleg hihetek e a fülemnek...:((( A kisfiút nagyon sajnálom, mert ráadásul ő a csaj első házasságából született, a kislány pedig a mostani párjától, tehát mindkát szülő a kislányt isteníti. :(( El sem tudom képzelni, hogy mi lesz ebből később, mikor a gyerek megérzi, hogy mi a helyzet...

2011. jún. 2. 14:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/24 anonim ***** válasza:
100%

Érdekes, mert van sajnos olyan, aki nem szerint szereti a gyerekét.

Nagyanyám is így van vele, csak a lány babákat szereti. Mikor bátyáméknak fiúk született, akkor azt mondta, hogy hát mindegy, ez is fel fog nőni...

amúgy van egy lánya (az anyukám) és van egy fia is, aki 17 évesen lelépett tőle, és kb. 40 évig senki sem tudta hol van. Aztán előkerült, de nem hálálkodni jött.

A mamám viselkedése szörnyű volt, és így elég nehéz is szeretni őt. Rossz érzés, hogy aszerint ítéli meg a saját gyerekét, hogy milyen nemű.

Viszont benne szerintem fel sem merült, hogy ez gond.

Benned viszont felmerült, úgyhogy szerintem is "csak" depressziós vagy. Szakértő segítségére van szükséged. Ne szégyelld magad, hanem keress fel valakit ez ügyben, és még mindent helyre tudsz állítani. A kis kukisod pedig hidd el, mindennél jobb dolog az életedben. Egy remek kis hapsi, akinek sokáig te leszel az ideális nő, neked kell példát mutatni, milyen is a női nem, neked kell szeretned, hogy később ő is szeresse önmagát és a nőket.

2011. jún. 2. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/24 anonim ***** válasza:
Szia, tényleg egy pszichológussal kellene megbeszélned, mert akik a környezetedben vannak nem fognak tudni jó tanácsot adni és melletted állni ebben a dologban. Mindenképpen menj el, ez hosszú távon nem lesz jó senkinek.
2011. jún. 2. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 anonim ***** válasza:
30%
Add örökbe egy olyan párnak, akiknek mindegy a gyermek neme vagy épp fiúra vágynak. Adj neki esélyt a szerető családra és egy szerető anyára. Ne tedd tönkre szegény életét, mert ő tényleg ártatlan.
2011. jún. 2. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/24 A kérdező kommentje:
Nagyon szépen köszönöm a megértő és segítő válaszaitokat, én is megkönnyeztem! Köszönöm, vissza fogok menni szakemberhez. Egyébként 4 hónapos.
2011. jún. 2. 15:01
 19/24 anonim ***** válasza:
43%

Én csak egyet nem értek. Azt mondtad, hogy a terhességed előtt is kislányt szerettél volna, és el sem tudtad volna képzelni, hogy fiad legyen.

Az nem jutott az eszedbe gyerekvállalás előtt, hogy olyan 50% esélyed van rá, hogy fiad fog születni?

Most ezt nem bántásból szeretném mondani, hidd el, de a kicsi érdekében erre gondolhattál volna. :(

2011. jún. 2. 15:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 anonim ***** válasza:
Szia! Nálunk a következő a helyzet.21 évesen lettem terhes nem terveztük.Sokáig,igazából a mai napig még nem fogadtam el 100%osan,hogy lesz egy gyerekem,pedig szeretem a gyerekeket,és mindig is akartam úgy 3-4et.A kisfiam 5 hetes,szégyellem magam de rengetegszer idegesít az első 3 hétben meg fogni se nagyon akartam, a szoptatás sem ment ,sokat bőgött nem tudtam a párommal lenni mert ő suliban volt,nem mehettem sehova,mindig is megörültem a bezártságtól,rengeteget sírtam,minden kilátástalan volt,nem éreztem magam anyának valónak.A helyzet az,hogy valamit javult a helyzet,de sokszor úgy érzem 1-2 napra szívesen meg válnék tőle,néha úgy érzem,nem kellett volna teherbe esnem és hogy annyi az életemnek,hogy elegem van belőle,főleg mert egy csomószor csak azért bőg mert unatkozik vagy nincs kézben,tényleg semmi baja de ő bőgni akar,meg vele foglalkozzunk 24 órában,ami persze megoldhatatlan,ott a suli is meg a házimunka stb. Azt mondták elmúlik,ez csak a szülés utáni depresszió,igazából nagyon remélem,mert nagyon erős,okos,fiúcska,és nagyon szép gyerek tényleg,és a lényeg egészséges.Nagyon lelkiismeret furdalásom van,hogy annyi negatívat érzek a gyerek iránt aki teljesen ártatlan kis angyalka.Nem tudom mit csináljak egy darabig türelmes vagyok,de ha már órák óta nem hagy egy perc nyugtot sem,aludni sem tudok akkor ,nagyon kemény vagyok vele,és nincs kedvem hozzá.Tudom ezért most sokan meg fognak szólni,de higgyétek el nem vagyok büszke magamra,és nem tudom miért van ennyi ellenérzésem. Kedves kérdező sok erőt és kitartást kívánok,és hidd el egy kisfiú nagyon sok szeretetet tud adni,sztem is keress egy szakembert,lehet nekem is azt kéne,nehogy a kisfiamnak ártsak ezzel!
2011. jún. 2. 15:13
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!