Őszintén! Megbántátok már, hogy gyereket vállaltatok egyszer is?

Soha de soha nem bánnám meg! Nekem voltak és vannak mély pontok mikor rosszabb a kedvem vagy valami de soha nem bántam meg hogy van egy kisfiam! Amíg nem szültem el sem képzeltem volna hogy ennyire csodálatos érzés anyának lenni.

A kisfiam most 2 éves a hisztis korszakában van de nagyon imádom bár néha kiakaszt :)!

De azt senki nem tudja pótolni mikor oda jön és puszilgat vagy megölel és megsimogat :D!

Ez engem kárpótol mindenért :)!

A férjem pedig mióta meg van a kisfiunk kicsit önállóbb lett, azelőtt én is mindent megcsináltam neki de mióta megvan a kisfiam azóta ő is kiveszi a részét :)!

A másik pedig ha úgy érzem hogy sok vagy ki vagyok akkor szólok a mamának és elviszi egy pár órára.

Mindent meg lehet oldani csak akarni kell!!!! :)

Én nem ismerem ezt a típust. Ismerek ősanyákat, akik boldogan szoptatnak, hordoznak, együttalszanak reggeltől estig. És élvezik nagyon, tehát jól csinálják.

És ismerek olyanokat, akik elmennek időnként színházba, utaznak, gyereket lefektetik a szobájába és MINDEN éjjel szeretkeznek. És nekik is meggyőződésük, hogy jól csinálják, tehát jól is csinálják.

A babák mindkét helyen boldogok, ha az anyukák is jól érzik magukat.

Én amikor terhes voltam, akkor volt amúgy hogy kétségbeestem, amióta megszületett, a baba a legfontosabb és életem fénypontja. Mondjuk nálunk akkor jó a kedvem, meg a babának is, ha nem vagyok hulla. Szóval amikor nem főzök, takarítok, mert nincs kedvem, akkor a férjem egy boldog kis családot lel itthon, mire hazaér. Így ő is jó kedvű lesz. Azóta nem vár vacsit, hanem én is rendelem az ebédet magamnak. Ha kedvem van főzök, ha nem nem (a baba is sokszor üvegeset eszik). A lakást kitakarítom vagy csak kutyafuttában, mindig minden úgy van, ahogy kedvem tartja.

Nálunk utazás, mozi, színház is megy, szex is minden nap, mi így vagyunk boldogok, nem aranyszabály ez.

Amikor minden nap verkliztem, hogy folyamatosan szopiztassam, hordozzam, főzzek kaját magamnak és a gyerkőcnek is... na, akkor én hullának éreztem magam, de pár hét alatt rájöttem, hogy minden rossz megoldható. Amúgy minden tiszteletem azoknak, akik ezt véghezviszik és még élvezik is!