Őszintén! Megbántátok már, hogy gyereket vállaltatok egyszer is?

Néha egy kicsit bánom,de nem is éppen azt,hogy vannak a gyermekeim.hanem azt hogy pont akkor szültem és pont annak az embernek!ma már tudom,hogy jobban járt volna mindenki,ha kicsit késöbb és nem az exemnek,hanem a jelenlegi páromnak szültem volna gyermeket!!!De ha nem igy törtènt volna minden akkor most nem lenne 3 gyönyörű gyermekem(vagyis lehet,hogy lenne,de nem ők) és akkor nem ismerném a páromat akinél jobb embert nem is találhattam volna és nem lenne a közös kis egy èves kislányunk!!!

Néha kivánom hogy bàr egyik vagy màsik ne lenne itt,de akárhonnan nézem mindig arra a döntésre jutok,hogy nélkülük nem lenne teljes az életem!:)

Néha úgy érzem, hogy jobb lenne ha lenne rajtuk kapcsoló, és néha egy-egy órára ki lehetne kapcsolni őket, de sosem bántam meg a gyerekeket!

Persze, hogy megváltozott az életünk, még legalább 15 évig nem lesz nyugtunk, és nem magunk osztjuk be az időnket. :)

Az a szülő,aki rabszolgává válik,ezt saját magának köszönheti! Nem kell minden percben csak a gyerekkel foglalkozni,nem kell feltétlenül a férjet kiszolgálni,akkor nem lesz senkiből rabszolga.

Megbánni pedig nem tudnám.

Azt, hogy gyermeket vállaltam, soha nem bántam meg. Azt, hogy kinek szültem gyereket, azt már igen. Nem a gyermek a "probléma", hanem az, ha az Apa nem partner, nem segít semmiben, sőt, még azt várja, hogy, ahogy írtad, Őt is istápold a gyermek mellett.

Én nem érzem úgy, hogy a gyermek miatt felfordult volna az életem, ugyanúgy csinálok mindent, mint addig, csak persze több szervezést, jobb időgazdálkodást igényel. Pedig Én már kislányom 7 hónapos kora óta dolgozom, mégis mindent meg tudok oldani, össze tudok hozni. Hozzáteszem, van egy mindenben segítő, mindenre azonnal ugró családom (szüleim, nagymammám, unokatesóim, keresztanyám stb.).