Hagyjam sírni? :' ( ( (

Ne haragudj meg, de hogyan kérhet ilyet a férjed????

Mi is tudjuk a párommal, hogy mit jelent éjszakázni, mert nálunk mindkét lányom nagyon hasfájós volt. De soha nem hagytam magára, csak azért, hogy a férjem, vagy én tudjunk aludni.

Nem tudom, talán a te babádnak is fáj a hasa, ok nélkül egy ilyen picurka nem sír! Nem direkt csinálja!!

Te vagy számára a minden, nálad nyugszik meg, ha érzi a közelséged, illatod!

Tudom , hogy nehéz, mert fáradt vagy, de amikor lehet napközben pihenj!! Kitartást kívánok neked!

Én nagyon nagyon sokáig nem tudtam különbséget tenni a sírások között, mind egy nagy ordítás volt. A férjem is kb ezt mondta mint a tied, de ugyanolyan jó apa, csak már idegességében mondta, mikor már fájt a dobhártyánk az ordítástól. Ő füldugót tett be párszor az első pár napban fürdetésnél... :o) már ezen is kiakadtam, hogy hogy nem tudja elviselni a saját fia sírását... de tényleg igaza volt... :o)

Szóval én leszereltem annyival, hogy én nem hagyom sírni, főleg ilyen picin. Nekem 6 hónap volt a határ, de utána sem hagytam sírni, amíg 101%-ban meg nem voltam győződve róla, hogy hiszti. Ilyen a mai napig 3-szor fordult elő a másfél éves fiamnál....

Szia!

A hisztis felvetésedre szeretnék válaszolni, bár még az én babám is csak egyéves, tehát a nagyja még hátra van. :)

Attól függ, mit nevezel hisztinek. Én azt, amikor JOGTALAN követelései vannak, és azokat szeretné a jelenettel kicsikarni. Pl. még egy csokit akar, még egy mesét meg akar nézni, nem akar télen kabátot venni stb. Nem hiszem, hogy 2 éves kor előtt lehet ilyesmiről beszélni.

Ranschburg Jenő írta, hogy a testi közelség féléves kor alatt ugyanolyan fizikai szükséglet, mint az evés, tehát kegyetlenség azt mondani hogy "Semmi baja, csak azt akarja, hogy felvegyem." Ez ugyanolyan, mintha azt mondanád "Semmi baja, csak fázik, de nem adok rá pulcsit, majd hozzászokik."

6 hónapos kor felett már nem kell állandóan ölben tartani, de ilyenkor sem az a megoldás, hogy hagyod bömbölni, hanem az, hogy viszed magaddal, ahol vagy, (amíg főzöl, ellehet pl. a hordozóban, stb), emellett pedig, ha van időd, megpróbálod tanítgatni, hogyan foglalja el magát egyedül. Tehát ha sír, nem veszed azonnal fel, hanem mutatsz neki játékokat, énekelsz neki stb. Készülj, hogy lesz egy-két keményebb hónap, amikor már minden érdekli, menne, de még kúszni sem tud, ezért elkeseredésében sír. Ilyenkor se hagyd pár percnél tovább (persze, ha nem ugrasz ki a vécéből vagy a zuhany alól, attól még nem lesz lelki sérült, de ne bőgesd órákig), hanem segíts neki. Utána, hogy magától megtanul helyet változtatni, lassan megoldódik ez a probléma, és új lép a helyébe: hogy mindent magára ránt, elesik, megeszik stb. :)

Mint írtam, az én kisfiam 1 éves, de a mai napig nem hagyom egyedül sírni. Eddig még mindig kiderült, mi a probléma, és ha lehet, megoldjuk, ha pedig nem, elterelem valami mással a figyelmét. Még nem vagyunk a dackorszakban, úgyhogy ez a része viszonylag egyszerű. :)

Sok sikert, jó babázást, és meglátod, egyre magabiztosabb leszel!