Mit tegyek, menjek, hagyjam sírni, vagy maradjak otthon és
az életbe nem jutok el sehová?
Figyelt kérdés
Lassan másfél éves a lányom, egyedül sziinte soha nem voltam sehol. Ha mentem, vittem magammal. VIszont a hétvégére találkozót beszéltem meg a régi barátnőmmel, vásárlás, kávé... Szóval nem is este, hanem délelőtt mennék el otthonról, férjem lenne a lányommal. Ma teszteltük, hogy elmegyek otthonról és vajon hogyan rreagál. Pedig csak a szemetet indultam levinni... Olyan keserves sírásban tört ki, hogy katasztrófa, a folyosóról fordultam vissza, maradt a férjemre a szemét lehordás... Igazából nem tudom, hogy mit csináljak ha majd a barátnőmhöz indulok, mil esz ha ordít majd megint? De az sem normális, hogy a lábamat ki nem tehetem sehová, csak vele! Már előre félek, hogy milyen hiszti lesz ha elindulok... Szívtelen dög leszek, ha a sírás ellenére másfél év után elmegyek a barátnőmmel???
Egyáltalán nem leszel szívtelen dög, 10 percet fog sírni majd megunja.Menjél nyugodtan, gondolj bele abba hogy lesz még olyan hogy hivatalos ügyben kell elmenned nélküle, az oviról meg nem is beszélve.ha most nem tanulja meg hogy nem lehet mindig anyával, hogy fogod oviba vinni?Előbb-utóbb elkel szakadnotok egymástól és még talán most könnyebb lesz.
2011. febr. 2. 14:45
Hasznos számodra ez a válasz?
2/17 anonim válasza:
Én csak azt írom le, amit én tennék. Tehát nekem a gyerek lenne a legfontosabb minden körülmények között. De hangsúlyozom: ez csak az én véleményem! Azt, hogy Te mit tegyél, Neked kell eldönteni!
2011. febr. 2. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 anonim válasza:
Valamikor el kell kezdeni, majd a férjed megnyugtatja.
Az én fiam is mindig őrjöng ha kimegyek az ajtón de akkor is ha az apja megy. Amelyikünk marad az megnyugtatja, nem áll meg az élet.
Próbáld meg először, hogy csak 5 percre mész ki, mit tud kezdeni a férjed a sírással. Ha megoldja, akkor menj nyugodtan.
2011. febr. 2. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
4/17 anonim válasza:
Szerintem tegyetek még egy próbát, de több időre menj el (ne csak a folyosóig, akkor is, ha sír). Meglátod, ha visszamész, nem fog már sírni. Amikor elindulsz, persze, hogy sír, adj neki néhány percet, hogy az apukája megnyugtassa, vagy elterelje a figyelmét valami játékkal.
2011. febr. 2. 14:47
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
Lassan másfél évesen már fel kéne, hogy fogja a gyerkőc, hogy anya nem örökre megy el. Szerintem rosszul tetted, hogy visszafordultál a szeméttel. Hidd el, ha most engedsz a gyereknek, később se fogsz tudni még csak egy szemetet sem levinni.
Viszont az is igaz, hogy ő idáig azt szokta meg, hogy anya non-stop mellette van. Nem biztos, hogy jól fogja bírni, ha egyből hosszabb távra nélkülöznie kell. Szerintem fogd a bevásárlószatyrot és irány vásárolni. Anya most lemegy a közértbe, akár azt is mondhatod, hogy viszel neki valamit. És menj.
2011. febr. 2. 14:48
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Kedves 2.! Természetesen fontos a gyerek. Azért vállaltuk, neveljük, mert szeretjük. DE! Egy másfél éves gyereket
igenis ott lehet hagyni egy-két órára. A szülői feladat fárasztó, nehéz, és idegölő. Jó egy kicsit kimozdulni néha. (Nekem három van, tapasztalat)Én is azt tenném: apa maradjon egy kicsit vele, míg te esetleg elmégy bevásárolni. Addig kezdjenek bele valami izgalmasba és különlegesbe. Gyurmázás, ennivaló készítése stb... Ha lefoglalja magát, nem lesz annyira elviselhetetlen számára a hiányod. De fontos a fokozatosság, s mikor hazaérsz, az azonnali szeretet kimutatása. És nem elszökünk otthonról, a gyerek elől! Ez megtöri a bizalmat. Magyarázd el neki, hogy csak egy kis ideig leszel távol, de akkor is szeretet.
2011. febr. 2. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 A kérdező kommentje:
jól esne már nekem is egy kis csavargás, vásárlás csak úgy "egyedül" a barátnőmmel dumálni, mint régen. A férjem havonta eljár a barátaival, és úgy gondolom ez nekemis jár. Azt hiszem jó ötlet az újbóli próbálkozás, akárcsak lesétálok a ház elé, vagy valami, hogy vajon hogy bírja. De igazatok van, meg kell szoknia, hogy nélkülemis van élet. A furcsa mindössze annyi, hogy ha valahol vagyunk, legyen az rokon, nagyszülő, játszótér, bármi, ha elindulok hogy otthagyom, és el is jövök onnan, abszolút nem érdekli, egy percig sem foglalkozik velem. Bármikor otthagyhatom nagyszülőnél, rokonnál, vagy egy másik babás ismerőssel. Akkor miért pont itthon csinálja ezt velem??
2011. febr. 2. 14:53
8/17 anonim válasza:
*szereted. Bocsánat.
2011. febr. 2. 14:55
Hasznos számodra ez a válasz?
9/17 anonim válasza:
Szerintem nem leszel szívtelen dög, ezt Neked kell eldönteni, hogy ott tudod-e hagyni őt, ha sír. Próbáld lassan hozzászoktatni, hogy mással is maradjon el egy kicsit, mert előfordulhat olyan eset, hogy muszáj lesz valami miatt otthon hagynod egy kis időre és ne akkor sírjon, amikor mindenképpen el kell menned. Az én kisfiam egy éves, még én sem hagytam otthon, de olyat csinálok, hogy a párom vagy az anyukám vigyáz rá és én átmegyek a másik szobába, hogy ne lásson és semmi gond nincs vele. Pedig ő aztán nagyon-nagyon anyás. De szép lassan hozzászoktattam, hogy mással is maradjon el egy kicsit. De csak a párommal és anyukámmal. Másra nem hagynám.
2011. febr. 2. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
10/17 anonim válasza:
Ugyanez volt nálam is 20 hónapig, csak velem volt. Apa dolgozott, nem volt közelben olyan, akire rábíztam volna, ezért a "farkam" lett, még wc-re sem tudtam nélküle menni. Aztán hirtelen jött a bölcsi, visszaálltam munkába. Reggel keservesen bömbölve hagytam ott. Délután mikor kivettem azt mondta a dadus, hogy valószínű még a kapuig sem értem és már nem sírt, jóízűen játszott, evett, aludt.
Össz-vissz négy reggel sírt, ötödik nap reggel ő ébresztett, hogy "anya vidél böcibe delekekhez".
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: