Mit tegyek, menjek, hagyjam sírni, vagy maradjak otthon és az életbe nem jutok el sehová?

Az én fiam 2és fél éves. Már bölcsis, én meg már dolgozom, de 1 éves volt mikor iskolába kezdtem járni, így apával töltötte a napot.

Nálunk az vált be, hogy ők szépen elvonultak játszani, apa találékony :), így én jól meglógtam csendben. Mostmár annyira javult a helyzet, hogy elköszön, puszit ad. Ha kicsit rosszabb napja van akkor sír ha elmegyek, de kb. 5 percig, aztán folytatják a játékot. Néha megkérdezi apától, hogy hol vagyok, apa válaszol, a gyerek ezt nyugtázza, és folyik tovább az élet!

Kell a kimozdulás, nem szabad 6 lakattal bezárni magunkat mikor gyermekünk lesz. Fontos a gyerkőc nagyon, de nem értem miért kéne feladni magunkat, főleg ha azt írod a férjed is eljár havonta! Élhet egy anya is társadalmi életet, hogy kicsit másról is csevegjen mint a pelus méret, meg, hogy mit eszik a gyerek-mit nem eszik stb.... :)

másfél éves!!!! ne csináld, nem élhetsz börtönbe!

bocs, hogy ezt írom, de az egész életeteken változtatni KELL!

másfél éves gyerek már túl van a szeparációs szorongáson, nyilván azért reagál így mert nem vagy nagyon keveeset jártok közösségbe és apuka nem tud vele mit kezdeni, nem szokott vele kettesben lenni.

ezentúl tessék sokat menni játszótérre, játszóházba, bevásárló központba. vasárnap apuka kelljen a gyerekhez, vigye el sétálni Te pedig csukd magadra az ajtót és feküdj vissza!

Nem vagy szívtelen dög ha hagyod sírni, ez már csak rosszabb lesz ha nem változtattok! muszáj most mert aztán jön a bölcsi, ovi és nagyon vissza fog ütni!

Apuka meg próbálja elterelni a figyelmét ha Te kiviszed a szemetet, kedvenc játékok, tv, rajztábla, építőkocka, stb.

hajra! jó kikapcsolódást :)

Az hozzátenném még, hogy ha apa megy valahova, akkor is van néha sírás, szóval nem azért sír utánam mert anya szoknyája mellett a legjobb. Ugyanúgy prüntyög apa után is (a rosszabb napokon) :)

-előző válaszoló voltam-

14.57-es vagyok.

Pedagógusként dolgozom és annyira megszokta, hogy anya suliba van, hogy hét végén is ha apával, nagyival vagy bárkivel hagyom és elmegyek bevásárolni, barátnőzni vagy akárhova, azzal enged el, hogy "vidázz a delekekle azs iskolában"

Kicsit korábban hozzá kellett volna szoktatni a gyereket, hogy az anyján kívül márban is megbízzpn, máshoz is kötődjön, mással is ellegyen. ha kezdettől fogva jobban be van vonva a család a gyermek gondozásába és felügyeletébe, most nem lennél ekkora gondban. Így viszont ezt most kell elkezdeni, nem épp a legjobb korban.

Nagyon sajnállak, nem lesz könnyű. :-( Én a fokozatosságot javasolnám a mélyvíz helyett, hogy egyik nap egy percre, másik nap öt percre, harmadik nap tíz percre hagyod a férjedre a lányodat stb. És esetleg a barátnős találkozót egy-két héttel elhalasztani.

Na én ezért kezdtem el már 5-6 hónaposan is másra hagyni 1-1 órácskára a fiamat(Apa,Nagyik,Keresztanyu stb.)Pedig nagyon rossz volt,mindíg lelkifurdalásom volt de az eszemmel tudtam,hogy ez lesz mindkettőnknek a jó mivel Ő is megy sajna 2 évesen bölcsibe!

Én is a fokozatosságot javasolnám!