Nem féltek hogy meghal a férjetek és ottmaradtok egy babával? Van életbiztositásotok?

Jesszus... ha ilyenen gondolkodnék, akkor minek élni egyáltalán? Szerintem úgy nem lehet élni, hogy rettegünk attól nap mint nap, hogy mi lesz, ha meghal, ha elveszítjük, stb...

Nem szoktam ilyeneken gondolkodni. Egyébként van életbiztosításunk.

nincs, próbálom úgy alakítani az életemet és hiszem, hogy életképes vagyok egy férj nélkül is. Van jó szakmám, képzem magam folyamatosan. Van saját vagyonom.

Az életbiztosítás meg már maga nem tetszik nekem. Bár nyilván jól jön, ha meghal a férj.

Hiába, csúnya dolog.. De mindenre gondolni kell-sztem.

Az én párom 18 millióra biztosította magát... Balesetből kifolyólag... stb-stb...

Nekem is van....

Nem hinném ogy a kérdező mndennap ezen rettegne!Cssk kíváncsi már kisbabásnak eszébe jutott-e!

Az én férjem pl nagyon sokat utazik (ő vezet)igaz csak személyautóval de én néha igen is félek, hogy elalszik, vagy más nem figyel...Van biztosításunk, de az nem helyettesíti azt mikor látom a lányom arcát, mikor apa csörög az ajtóban!A kicsi meg már rohan is....Nem tudom hogy mondanám meg neki, vagy hogy lennék én elég neki...Remélem nem kerül rá sor! :)

Hát nem szivesen lennék hadiözvegy de azért egész jól fizetnek ha baj történne .

Ettől Isten mentsen! nem nincs biztositásunk. CHF hitelünk az van..

Nos a mi szakmánk nem egy életbiztosítás, sosem tudom, hogy ma haza jön-e a férjem. De nem gondolok erre, különben nem tudnám élvezni a gyerekekkel az életet.

Nincs életbiztosításunk, ehelyett tisztességes megtakarításunk van.

Nekünk is azért lett biztosítás, itt a hitel...

3 gyerek lassan.

Én is kötöttem, nem csak Ő-ne adj Isten velem történik valami-itt marad 3 gyerekkel. Céget vezet, 3 gyerek mellett egyedül azt hiszem nem sokáig... Szóval, nem hülye aki gondolkodik.

Megtakarításunk nincs, életbiztosításunk van.

nem félek, mert nem akarom az életemet félelemben élni. Nagy néha az eszembe jut. De tudom, hogy ha férj nélkül maradnék, a fiam meg apa nélkül, akkor sem maradnánk egyedül. Vannak nagyszülők keresztszülők, barátok. (Még ha mindketten meg is halnánk, a fiunkat akkor is volna, aki felnevelje.) A házat persze el kellene adnom és olyat vennem, amit egy fizetésből is fenn tudok tartani.

De kb ennyi gondolatot vesztegettem eddig erre, mert nem éri meg amiatt rettegni, ami nincs.