Más anyuka hogy tűri a monoton napokat? Minden nap ugyanaz.

Értelek, bár Nekem nincsenek ilyen problémáim! Olvasgathatsz, tévézhetsz, netezhetsz..stb.

Esetleg eljárhatnátok baba-mama klubba, ismerkedhetnétek, az a babának is jó ám! Sétálhattok is.

Mennyi idős a babád?

Üdv

Második gyerek után éppen ezért megyek vissza dolgozni.

Imádom a fiaimat, de 5 éve vagyok itthon és ez már hosszú. Bár tudom, hogy nehéz a munka és a család összeegyeztetése, de ha nem akarok depressziós lenni, akkor vissza kell mennem dolgozni.

Nehéz a monotonitás, de célszerű minden napra valami apróságot tervezni, ami miatt ki kell menni a lakásból pl: posta, piac, pékség, patika.

én rosszul tűröm, de mondjuk gyorsan elment ez a 2 év (relatíve), átélni hosszú volt, de mióta van napirend, azóta csak úgy szaladnak el a napok. és most megint terhes vagyok :DD

most mit lehet tenni, semmit, majd ezen is túlleszünk egyszer, hát nem ez a legnagyobb szellemi kihívás életemben, leszámítva talán az akaratos, makacs de nagyon okos gyermekem helyes nevelését. :))))

2 éves kislány anyukája + 8 hetes km

Nekem mindig megy egy jó film a háttérben, vagy a Jóbarátok valamelyik évada, vagy rádió, csak hogy megalapozza a hangulatomat :)

Ha nem esik, lehet menni sétálni, ha elalszik akkor meg netezni és beszélgetni másokkal, illetve én imádok főzni is, nagyon kikapcsol :)

Délután mire hazajön apa, jókedvűen fogadjuk, lefürdik, megkapja a babát és játszanak ameddig én is rendbe teszem magam, és elmegyünk együtt sétálni, szüleimhez, barátokhoz.

6 hónapos kisfiú anyukája

Hát sajnos én így húztam le a 2 évet otthon, és a végén már teljesen becsavarodtam. Alig vártam, hogy visszakerüljek emberek közé és dolgozhassak. Volt már, hogy nyugtatót kellett bevennem, mert annyira kiakadtam :-(((( Meg nekem a zene segített, tudom, hogy ez bunkón hangzik, de volt, hogy a fülembe volt dugva a fülhallgatóm, és meg kellett a gyerek mellett 1-2 számot hallgatnom, amitől megnyugodtam. Sajnos nagyon nehéz, kitartás!!!

Ja, és én attól is falra másztam, hogy végre örültem, hogy mondjuk kimozdultam a gyerekkel, elkezdtem a játszón valami ismeretlen anyukával beszélgetni, és egész végig azt lökte, hogy a gyereke mikor eszik, mikor alszik, hányat köhögött az éjjel stb.

Szóval hidd el, hogy más is van így, csak sokan játsszák, hogy ők milyen boldogok, és semmi problémájuk. KITARTÁS!!!!

Őszintén? Nehezen:(

2 gyerekkel totál bezárva érzem magam. Itt helyben semmi nincs, ahova az ember akárcsak nézelődni, kikapcsolódni, emberek közé tudna menni. Üresek az utcák, se park, se játszótér, se egy bolt, semmi.

Pár hete már pszichésen beteg is lettem, mindenféle hülye tünetem van már. Ha városban laknánk, legalább lenne értelme kimozdulni, akár naponta pékárut, felvágottat venni a boltban, de itt helyben még azt sem lehet.

Barátnő elköltözött, másik meg dolgozik, nem ér rá. Rokonok nem kiváncsiak ránk, mindig azt várják, hogy mi menjünk látogatóba.

Nekem napi 1órám van, amikor azt csinálom, amihez épp kedvem van. Ez a net általában. Tévé nem köt le, rádió hébe hóba szól. És egész nap a fiam karattyolását hallgatni fárasztó... Nemsokára ovis lesz. A kisebbik pedig az a fajta, aki mellől elmozdulni nem lehet, mert egyből szirénázni kezd... Imádom őket, de totál kikészültem már agyilag, lelkileg, szellemileg.

Szívesen ismerkednék akár neten keresztül is anyukákkal, de eddig egyik fórumon sem sikerült, mert inkább azok érdeklődtek a másik után, akik egy városban élnek. Na, ezt megfogalmaztam, de remélem érthető:)

2007 februártól vagyok itthon folyamatosan. Nagyon beszükültem, és nagyon-nagyon-nagyon utálom már a házimunkát.

Alig várom, hogy szeptember legyen, a lányom bölcsis, a fiam ovis lesz - én meg végre mehetek vissza emberek közé.

Nem unatkozom itthon, minden napra van valami programunk, de persze mindig babás program. Ez a fárasztó, annak ellenére, h imádom a gyerekeimet.

én ugyan nem voltam egyedül az elmúlt 1 év alatt, de ahogy elhatároztam, hogy visszamegyek dolgozni 4 órában, megnyugodtam, sokkal könnyebben viselem a napi "rutint". én mondjuk a szerencsések közé tartozom, mert a nagymamik itt laknak a közelünkbe, így ők vigyáznak a kicsi lányunkra, amíg én dolgozom.

túl sok ötletem nincs, mert tél van, sokan betegek, nehéz így kimozdulni egy babával. nem vagyok nagyon ismerkedős sem, valahogy nekem nem jött be ez a játszótéri "bandázás". De van, aki szereti, így ha teheted, akkor menj a babával ilyen közösségbe. játszótér, baba-mama klub, torna, mondokázó délután, vagy valami ilyesmi. ezekkel könnyebben eltelnek a napok.

megjegyzem nem kell egész nap a babával beszélgetni. hagyni kell azt is, hogy elfoglalja magát a játékaival, vagy éppen valamelyik fazekkaddal. én azt tapasztaltam a kislányomon, hogy alig lehet vele leülni játszani, esetleg elmondani neki egy mondókát, megnézni egy mesekönyvet, mert 5 perc és szalad tovább.