Kicsivel és picivel otthon lévők, ti hová tartoztok, aki megélni vagy túlélni akarja a napokat?

Ma jöttem haza az 5 naposommal, a 2,5 éves mellé, császármetszésből. Azt hittem megtébolyulok. Most a nagy a nagyiékkal, a pici alszik, én meg szintén megyek aludni...

Én még egyelőre azt sem tudom, hogy túlélem-e, nemhogy megélem. :D

Nekem is három van, 2 és fél, 8 és 11 évesek. Így azért könnyebb volt,mikor a harmadik született. Annyiból nehezebb most, hogy a két nagy iskolás, a kisebb meg örökmozgó:)

Nálunk csak addig van rend, míg áttakarítom reggel a házat. 100 nm, 2 és fél szoba. Nem mondom, hogy mindig nyugodt vagyok a kupi miatt, mert bármikor beállíthat valaki, de ez van. A gyerekek nálam előrébb vannak, mint a patyolat rend:)

Egyik nap ezt a helyiséget takarítom szebben, másik nap a másikat. Hét közben én rendelem az ebédet.

19:46-os vagyok.

Nekem a tegnapi és a mai nap is extra rosszul indult. Napok óta fáj a fejem, minden idegesít, de délutánra elszállt a rossz kedvem. Ráadásul ma a férjem sincs itthon egész nap. Késő éjjel ér haza.

Mindig azzal vigasztalom magam, hogy bármilyen rosszaságot elviselek, csak betegek ne legyenek. Nálunk a héten volt az első olyan nap, hogy a két és fél éves átaludta az éjszakát:) Nem is hiszem el.

az én kisfiam 6 hónapos, ezen a héten inkább túlélni akartam mint megélni :)... minden nap nyűgös volt... :(

De sokszor nekem is eszembe jut, hogy ha siettetem, később bánni fogom, ezt próbálom szem előtt tartani...na meg azt, hogy már sokan túlélték ezt előttem is :))))

2,5 hetes a kislányom, eddig még a túlélésre koncentrálok.

Lelkileg is, fizikailag is.

De jó lenne közben megélni is, próbálkozom folyamatosan.

Sziasztok!

Én már túl éltem ezeket a napokat,van egy 5 és fél és egy 2 évesem,és a múlt héten kezdtem újra dolgozni.Nagyon nehéz megélni ezeket a napokat is,amikor kvázi el kell szakdni a gyerekektől,és a munkahelyemen is rengeteget gondolok a gyerkőcökre.tényleg tanácsolom,hogy éljétek meg,ami most van nálatok,mert tényleg nagyon tud hiányozni a gyerek,és a velük töltött idő,és legalább lesz mire gondolnotok,ha visszatértek a dolgos hétköznapokba.Én még szívesen cserélnék is veletek :))

Nekem is 3 kicsim van: 2,5 éves a csajom és 10 hósak az ikerfiaim. Van mikor a túlélés a fontos, vannak napok mikor tényleg én is úgy vagyok, hogy csak el ne felejtsek a nagyobbnak is enni adni, meg magam is kapjak be valamit, mert még szopiznak a kicsik. Más kicsit jobb, az eleje kegyetlen volt. Kicsik még most is sokszor kelnek szopizni, van olyan éjszaka hogy 4 órát alszom, 8 részletbe, néha úgy hogy közben szoptatok is. Sajnálom a lányom, mert kevés idő jut rá, szerintem, bár próbálom mindenbe bevonni, főleg míg öcsik alszanak. Főzni is én főzök, és most kaptam a legnagyobb segíséget:tegnap egy mosogatógépet!! Nem kell éjjel mosogatnom, ha nem akarom a gyerekektől elvenni az időt. IMÁDOM!

Sokkal jobban élvezem a kicsikkel a babázást, mint annak idején a lányommal, mert már semmi para nincs bennem. A tapasztalat ugye.

Lányom most megy majd oviba, akkor megint változik a napi ritmus, de már nagyon várja. De zavar, hogy akkor hogy tudok majd vele lenni? Fél5-5 mire a busz hazahozza, 8kor alszik. Közben mire mindhárom megfürdik meg vacsizik. el is ment az a 3 óra. Nem tudok vele foglalkozni, attól félek, nem lesz rá idő. Eleinte majd csak délelőtt megy, aztán meglátjuk.

Az durva volt, mikor levettem róla a pelust, és vittem pisilni többször ugye, meg a kicsik is össze-vissza keltek, aludtak, ettek még. Már ez is jobb, tudja tartani a dolgát, és szól is legtöbbször, vagy ha rákérdezek mert látom rajta, akkor mondja hogy menjünk. Persze még mindig akkor, mikor a kicsik esznek, stb.