Hogy viseltétek a szülés utáni napokat a kórházban és otthon?

A kórházban nem volt rossz, csak nagyon vártam, hogy hazamehessünk végre. De ott pihentem.

Az első pár nap furcsa volt itthon. Káosz volt, ismerkedtünk a babával, az új helyzettel. Akkor még nem tudta a pici, mikor van este, és mikor kell aludni.

A tesóm az első 2 este segített fürdetni, utána már a férjem csinálta (még most is ő szokta).

Kb. 4 napig kaptunk kaját rokonoktól, aztán felszívódtak. Ez volt az összes segítség... Így amíg a férjem itthon volt (2 hétig), addig minden nap hozott kaját. Utána viszont már főztem, majdnem minden nap.

Csak a férjem volt segítség, most is csak mi vagyunk, más segítségünk nincs. Az első 2-3 hétben nem nagyon takarítottunk. De mindig el volt mosogatva, be volt ágyazva. Aztán amikor a férjem visszament dolgozni, akkor már kicsit összeszedtem magam. Nem mondom, hogy nagytakarítottam, mert nem. De hetente többször felporszívóztam, felmostam. Főztem, mostam , vasaltam, szóval az alapvető dolgok megvoltak. Sajnos hülye voltam, mert 100-szor elmondta a férjem, hogy ha a baba alszik, aludjak én is. Persze sosem tettem, így estére hulla voltam mindig.

De persze idővel minden sokkal könnyebb, már a kicsi mellett is tudok házimunkát végezni.

Nem szerettem a kórházban lenni, nem mintha annyira rossz lett volna, de én akkor voltam életemben először kórházban, sőt, életemben először rajtam kívül még három másik emberrel egy szobában elszállásolva (néhány tábori élményt leszámítva), sose voltam se kollégista, se hasonló. Ez még annyira nem is zavart volna, csak fura volt nekem a helyzet. Pihenni nem nagyon tudtam, pedig fáradt voltam, nem is zavart, hogy a többi baba sír esetleg, csak olyan fura volt, idegen helyen én nem tudom jól kipihenni magam. Meg olyan hülye kényelmetlen ágyam volt :S Ja, és rossz volt a kaja, emlékszem, első ebédre spenót volt, még örültem is neki, mert szeretem, de úgy elsózták, hogy abból senki nem volt képes egy kanálnál többet enni. Mondjuk amúgy sem volt étvágyam (pedig enni MINDIG tudok, de akkor két hétig csak csipegettem).

3 nap után itthon, na az már pihenés volt :) Otthon az első egy héten még nem nagyon kellett felkelnem, csak pelenkázni meg ilyesmiket csinálni, ha öt percnél többet voltam fent, már szédültem, folyt rólam a víz, de szerencsére volt módom rendesen összeszedni magam. Anyukám segített, házimunkára nem volt gondom, anyu főzött, meg megcsinálta, amit muszáj volt. Következő héten már én is fent voltam, csináltam mindent, amit kellett. De az az egy hét nagyon jó volt, hogy ki tudtam pihenni magam.

A kórházban jól elvoltam, tudtam, hogy a csecsemős nővérek ott vannak, ha gond van. Az otthoni első napok nehezek voltak, bár jött anyukám segíteni, de bevallom azt sem tudtam hol áll a fejem. Párom is sokat segített, de azért kellett egy idő mire rájöttem, hogy hogyan is kell logisztikázni a napot, hogy minden jól menjen.

Anyukám az első két hétben szinte naponta jött, párom pedig szabin volt 4 hétig, így tök jó volt, nem aggódtam annyira, bár 4 hát után ért a sokk, hogy egyedül vagyok a babával és a háztartással. :) Na, de a kezdeti sokk után nagyon jól belejöttem az anyuci és háziasszony szerepbe. :)

Nekem a kórház szörnyű volt, alig aludtam. :S Nem a szülészeten tettek ágyba, hanem jóval messzebb, mert nem volt hely. Így baromi messze voltam a babától, és az első 1-2 napban nem volt kellemes akkora távolságokat megtenni... Alig foglalkoztak velünk, akik messze voltak, és minden éjjel pakolászás volt, utána pedig két kórusban horkoló szobatársat kaptam, úgyhogy én a kórházban teljesen kikészültem, szoptatni se tudtam rendesen, mert meg nem mutatták, és a baba pici súlyú volt, nem ment neki. :(

Itthon egy fokkal jobb lett, de sajna olyan téren nem volt segítségem, hogy főzzön valaki, anyósom átjött 1-2-szer vasalni a férjem ingeit, mert azok kellettek neki a melóhoz. Rendeltünk inkább, és könnyű kajákat főztem az elején, de nem volt könnyű. Háztartásvezetés nulla volt szinte az első 1-2 hétben.

A kórházban borzasztó volt,én sem a szülészeten feküdtem,a kutya nem nézett ránk,semmit meg nem mutattak,tejem nem volt,császárosként az ágyból is 20 perc volt felkelni,és megsértődtek,mert éjszakára beadtam a fiamat.Boldog voltam,hogy 3 nap múlva mehettem haza(18 óra volt a határ,én 18 óra 5-kor szültem,de hál' istennek elengedtek).

Otthon is nehéz volt,de szerencsére volt segítségem.Pihenni nem tudtam,vagy a fájdalomtól,vagy a babámtól(nem panasz),mert gyakorlatilag semmit nem aludt napközben.Háztartásra,főzésre a mai napig minimális az idő/energia,pedig már 11 hónapos,és egész embert kíván(néha kettőt:)).