Érti ezt valaki? Hasonló élmény? Aki anyóssal laksz/laktál légy'szi' olvassd el!
5,5 éve vagyok házas, 8 hónapos a babám. Az első perctől együtt lakom az idős, de jó fizikai-szellemi állapotban lévő anyósommal. A terhességemig fel se tünt, hogy mennyire idegesít az anyósom. Csak akkor tudatosult a kényszerű pihenő alatt(veszélyeztetett voltam), hogy azért dolgoztam reggeltől késő estig, hogy ne kelljen találkozni vele. (21 órakor ő már lefekszik.)
Persze vannak okok, de hát hol nincs? Hetek óta azon gondolkozom, hogy tudjam ezt legyőzni. Idegesít, ha puszilgatja a lányom, idegesít, ha bent van, amikor itthon van a fia, és végre együtt lehetnénk, idegesít a segítsége is, úgy érzem tolakodik. Mi a baj velem? Úgy érzem megfulladok a jelenlététől, elhagy az erőm. Ha nincs -véletlenül - itthon akkor vagyok csak önmagam, a munkámmal is sokkal jobban haladok. Hogy tudjak ezen túl lenni? Nem tudunk elköltözni, meg a férjem akkor se akarna, ha lehetséges volna(bár az udvarláskor nem ezt beszéltük meg). Ügy érzem erre rámegy az idegrendszerem, vagy a házasságom. A dolgot most felerősíti az, hogy egy baleset miatt ki se tudok menni sétálni (egy hónapja -és -még eltart min. egy hónapig).
válasza:Kaptam egy privát üzenetetet, amelyben valaki megkérdezte mi avan azóta velem. Íme a válaszom:
Köszönöm a kérdésedet. Valamelyest változtak a dolgok. Nem mondom, hogy jó irányba, de legalább értem...Még mindig anyóssal lakunk.
Tényleg talpraesett, erős nő volnék...de ez így sikerült.
Szóval rájöttem, hogy nem az anyóssal van a baj, hanem a fiával, a férjemmel. Mindegy, hogy volt nevelve, már felnőtt és dönthetne, tehetne, vállalhatna felelősséget, de ő csak a kifogásokat keresi.
Anyósom sokat segít most, hogy próbálok dolgozni. Az, hogy nem úgy csinál dolgokat ahogy én szeretném, természetes, ezen nem akadok ki. És mivel nem vagyunk egész nap együtt, már nem idegesít. Többnyire ő vasal és főz és amikor elutazok ki is takarít. Ha megkérem lemegy a lányommal a játszótérre 1-2 órára...A férjem az mellett, hogy közalkalmazott belekezdett 2 vállalkozásba is. A megtakarításainkat is befektette. Talán jó érzékkel...most úgy tünik...csakhogy azóta se csinál semmit. Eljár bemutatókra, gyűlésekre, olvas, filozofál, elméleteket gyárt, de a vállalkozásokban szó szerint semmit sem csinál...illetve engem noszogat...mert "én jobban értek hozzá". Elviszem a kicsit bölcsibe, hazajövök és ő még pizsamában internetezik, tévézik... teszem a dolgomat...már dél fele jár és ő még mindigv a fotelben ücsörög és azt kérdezgeti: "mit csinálunk ma"...12-kor hozom el a kicsit és ő akkor megy el "valamit intézni"(befizetni számlát, venni vizet...ilyenek)...A házasságunk csak látszat. A férjem kisfiú maradt és nem is akar felnőni...A kislányunkat nagyon szereti, megpuszilgatja...aztán ennyi. Soha nem játszik vele, nem beszél hozzá, nem megy vele játszótérre. A fél napos bölcsi is ezért kellett, mert én szeretnék dolgozni. Neki az egész nyara szabad volt, sehol se voltunk, de smmit se csinált, viszont engem feltart, mert mindenképp szeretné elmondani az elméleteit, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy piszok gazdagok legyünk...Drága kocsikat nézeget, jaktokat, szép házakat: mert "be akarja vonzani"....Én viszont azért dolgozom, hogy eltudjunk költözni a kicsi lányommal...
Talán a kistesó is útban van(a másfél év alatt 4-5ször voltunk együtt...).
Nem aggódom, ez öröm...elég erőm lesz.
Hiányzik a Férfi az életemből, de végig tudom csinálni...
(talán még a férjem is észbekap, ha "magára marad")
Hát itt tartunk most.
válasza:Bocs, talán egy kicsit off, és segíteni sem tudok, de én a saját apámmal vagyok így :-((((
1 hónapja nyugdíjas, itthon ül és halálra idegesít, mindenbe beleszól, okoskodik, még a saját gyerekemet is képes kivenni a kezemből.
Úgy érzem, megőrülök. Tegnap este már azt mondtam a férjemnek a telefonba (külföldön dolgozik :-((), hogy most megfogom a gyereket és megyek nem tudom, hová, csak innen el :-((((
válasza: válasza: válasza:Most akkor anyósod lett a férjed (mármint a házimunkát és a gyereknevelést nézve) és a férjed lett a gyereked? Szóval a férjed ügyében nem változott semmi? Nem irigyellek, az biztos.
Kérdezhetek valamit? Mit érzel a férjed iránt, ami mellette tart? Abból amit írsz, az tűnik ki, hogy csak éltek egymás mellett, mint lakótársak, de nem mint ázastársak.
Kedves utolsó: sajnos jól látod! Beszélgetni, veszekedni szoktunk. A férjem nem érti, hogy mi a probléma. Azt gondolja, ha anyagilag jobb helyzetbe kerülünk, minden rendben lesz. A költekezéseinket vissza kellett fogni, de nem nyomorgunk. Amint tehetem, költözöm, de csak a kislánnyal. Természetesen elmondtam neki, de azt hiszi, idézem: "manipulálni akarom, hogy zsarolom". A házasságunk elején azt hittem, mindenért az anyósom a felelős...Na de felnőttek vagyunk! Amit belát és megígér azt se tartja be. Amit este mond azt reggelre elfelejtei felül írja és amit reggel mond, az este már nem érvényes :(
Egyelőre csak elköltöznék...jó lenne, ha felébredne, hisz oka volt annak, hogy a felesége lettem és van még egy nyomos ok: a kis tündérkénk...de ha nem képes értünk változni értünk...akkor így jártunk...és hogy mit érzek??? Már nem is fáj!
válasza:36-os vagyok.
Úgy gondolom hogy nem vagy te még olyan idős, hogy egy olyan kapcsolat rabja legyél ami csak az egyik félnek jó és kényelmes. Nem lehetsz alárendelt a férjed kényének-kedvének, még a kislányotok miatt sem. Anyagilag függetleníteni tudnád magad szerintem, legalábbis abból amit írsz. Persze nem lesz könnyű az első időkben, de én úgy gondolom hogy inkább élj boldogan kettesben a kislányoddal, mint boldogtalanul hármasban. És ha elköltözöl még akkor is van visszaút, persze csak ha látod a változást. Szerintem a kislányod is egyre jobban fogja látni, hogy más családoknál nem ez a helyzet. Apa játszik a gyerekekkel, dolgozni megy reggel, együtt vacsoráznak, stb... Persze nem természetes az egy szülős családmodell, de lehet hogy még ez is jobb, mint a "kapsz egy puszit és le van rendezve a mai gyerekezés". Egyébként meg a válás sem a világvége. Sok gyerek felnőtt már elvált szülők gyerekeként, és normális felnőtt életet élnek.
Drukkolok hogy így vagy úgy, de jól gyere/gyertek ki ebből a helyzetből. Néha azért majd jelentkezz. Lehet hogy más olvasódnak is tanuságúl szolgálhatnak a soraid.
válasza: válasza:utolsó vagyok
most nézem milyen régi kérdés :D
nagyon sajnálom,hogy így alakult a férjeddel,de remélem felnő ha elköltöztök és minden rendbe jön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!