Érti ezt valaki? Hasonló élmény? Aki anyóssal laksz/laktál légy'szi' olvassd el!
5,5 éve vagyok házas, 8 hónapos a babám. Az első perctől együtt lakom az idős, de jó fizikai-szellemi állapotban lévő anyósommal. A terhességemig fel se tünt, hogy mennyire idegesít az anyósom. Csak akkor tudatosult a kényszerű pihenő alatt(veszélyeztetett voltam), hogy azért dolgoztam reggeltől késő estig, hogy ne kelljen találkozni vele. (21 órakor ő már lefekszik.)
Persze vannak okok, de hát hol nincs? Hetek óta azon gondolkozom, hogy tudjam ezt legyőzni. Idegesít, ha puszilgatja a lányom, idegesít, ha bent van, amikor itthon van a fia, és végre együtt lehetnénk, idegesít a segítsége is, úgy érzem tolakodik. Mi a baj velem? Úgy érzem megfulladok a jelenlététől, elhagy az erőm. Ha nincs -véletlenül - itthon akkor vagyok csak önmagam, a munkámmal is sokkal jobban haladok. Hogy tudjak ezen túl lenni? Nem tudunk elköltözni, meg a férjem akkor se akarna, ha lehetséges volna(bár az udvarláskor nem ezt beszéltük meg). Ügy érzem erre rámegy az idegrendszerem, vagy a házasságom. A dolgot most felerősíti az, hogy egy baleset miatt ki se tudok menni sétálni (egy hónapja -és -még eltart min. egy hónapig).
Az a bajod,hogy "vakon szereted" a férjedet.Feladtál érte mindent,a világ végére elmentél,összeköltöztél az anyjával,mert ő azt ígérte neked,hogy egyszer önálló otthonotok,és 3 gyereketek lesz.Ehhez képest eltelt 5,5 év ugyan ott topogtok ahol voltatok...na jó 1 gyerek jöhetett mert már 35 vagy...anyu is engedte..Akárhogy nézem becsapott téged.Vidéken a te házadban 5,5 év alatt már meg lehetne a saját otthon 3 gyerkőccel....
De az a baj,hogy te még mindig a homokba dugod a fejed,és magadnak sem ismered el,hogy valójában a férjed hibája....Ez a kérdésed is arról szól,hogy az anyósoddal van gondod és nem arról,hogy a férjeddel.Nagyon úgy tűnik,hogy nem az anyós tapad rátok (hiszen ti laktok nála,pedig volna más lehetőség),hanem a férjed képtelen leválni róla....
Ezt tisztázd magadban,aztán a férjeddel.Én valószínűnek tartom,hogy a férjed boldogtalan lenne vidéken az anyja nélkül,viszont akkor,hogy neki jó legyen cserébe te alkudj meg,és te légy boldogtalan???
Látom a férjem hibáit. Sót lassan már csak azokat látom. Viszont aki azt írta nem az anyós tapad, az nagyon téved.
Van egy hétvégi házunk, Bp-től 1 óránnyira. A drága mama azt ígérte, amíg nem kell fűteni ő ott lesz. Ehhez képest összesen 2x ment el tavaly előtt nélkülünk 2, illetve 4 napra. Eleinte ha mentünk, jött ő is. Aztán kijelentettem a páromnak, ha az anyja megy én itthon maradok. Akkor azért kezdett el panaszkodni, hogy milyen rég nem volt kint. Aztán elmentek ők ketten 3 napra. A második napon összevesztek és amikor hazajöttek a férjem ellenem volt hangolva. Később mondtam a férjemnek vigye el egy hétre. Többféle ételt lefagyasztottam neki, feltöltöttük a hűtőt, kapott folyóiratokat, könyveket, van ott tévénk - 2 nap múlva hazajött a vonattal. Következő alkalommal 3,5 napot töltött ott. Kánikula volt, alig bírta a panelben és mégis hazajött.
A párom kényelméről még annyit, hogy amikor szóltam neki, hogy a cipője poros, anyuka lehsjolt és letörülgette.
Ha meghallja, hogy valamire megkérem a férjem, ugrik és ő csinálja, de értem valamit amikor tényleg szükség volna...
Hazajöttünk a korházból a kisbabával, megkértem a férjem porszívózzon, akkor jött a mama, kikapta a kezéből, mert nem jól csinálja. Császár után 5 nappal ágynemüt cseréltem, 4 rendet mostam, (mert mosni én szoktam: anyósom a saját ruháit, ágyneműjét is odagyűjtötte, pedig ért a géphez!), vécét fertőtlenítettem(ezt nem bízom másra!), pakoltam, vasaltam, és hajnali 2 volt mire zuhanyozhattam, hogy végre lefeküdjek. Vajon van még ennyire figyelmes együttlakó anyós?! Segített a férjem, bár sok gyakorlata nincs, de előzőleg már megmutattam mit, hogyan, ha hírtelen menni kell.
Nem védeni akarom a elkényeztett, puhány, manipulálható, depressziós férjemet, csak esélyt szeretnék neki, meg a lányunknak egy normális életre, de egyre inkább azt érzem nincs energiám ezt az életet, így folytatni, s talán értelme sincs.
Ja és 35 éves 3,5 évvel ezelőtt voltam.
Húha, sajnálom. Nem akarok tanácsot adni...
Mi a férjemmel 30-31 évesek vagyunk, külön élünk 5 éve már, a világ legjobb dolga! Hétvégén pedig megyünk a szülőkhöz boldogan vasárnapi ebédre, hétköznap pedig beszélünk telefonon, ha eszünkbe jut valami vagy nekik.
Én biztos nem bírnám ki amit te kibírsz. Beszélj vele, ne félj! Lehet, hogy ketten is jobb lenne a kislányoddal a házadban, ahol lenne "levegő". A férjed lehet, hogy rádöbbenne, hogy vagy örökre marad ketten a mamával, vagy utánatok megy. Szerintem csak egy rossz döntést hozhatsz: ha tovább ülsz ebben a meleg kakiban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!