Érti ezt valaki? Hasonló élmény? Aki anyóssal laksz/laktál légy'szi' olvassd el!
5,5 éve vagyok házas, 8 hónapos a babám. Az első perctől együtt lakom az idős, de jó fizikai-szellemi állapotban lévő anyósommal. A terhességemig fel se tünt, hogy mennyire idegesít az anyósom. Csak akkor tudatosult a kényszerű pihenő alatt(veszélyeztetett voltam), hogy azért dolgoztam reggeltől késő estig, hogy ne kelljen találkozni vele. (21 órakor ő már lefekszik.)
Persze vannak okok, de hát hol nincs? Hetek óta azon gondolkozom, hogy tudjam ezt legyőzni. Idegesít, ha puszilgatja a lányom, idegesít, ha bent van, amikor itthon van a fia, és végre együtt lehetnénk, idegesít a segítsége is, úgy érzem tolakodik. Mi a baj velem? Úgy érzem megfulladok a jelenlététől, elhagy az erőm. Ha nincs -véletlenül - itthon akkor vagyok csak önmagam, a munkámmal is sokkal jobban haladok. Hogy tudjak ezen túl lenni? Nem tudunk elköltözni, meg a férjem akkor se akarna, ha lehetséges volna(bár az udvarláskor nem ezt beszéltük meg). Ügy érzem erre rámegy az idegrendszerem, vagy a házasságom. A dolgot most felerősíti az, hogy egy baleset miatt ki se tudok menni sétálni (egy hónapja -és -még eltart min. egy hónapig).
válasza: válasza:Én 2 hónapos terhes voltam, amikor albérletből költöztünk anyósomhoz, amíg elkészül a lakásunk. 5 hónapot latunk ott. Addig azt hittem milyen jóban is vagyunk. Na, az az 5 hónap megváltoztatott mindent. Rájöttem, önző, csak a saját sz*ra érdekli. Nagyot estem a 6.hónapban, meséltem neki, mint aki meg sem hallotta. De persze naponta akart friss rózsát hozni a szobába, hogy én azt úgy szeretem. Megváláts volt a kiköltözés, ígyy nagyon együtt érzek veled. A mai napig segíytünk neki anyaagilag, nem jön ki a nyugdíjából (nekünk lakáshitel, diákhitel, gyerektatás... van még). Alig van nekünk is több, de ha férjem bemegy mindig panaszkodik, kevés a pénze, sok a számla. Nem kér ő, de mit tehetne ekkor a férjem. Hazajön megbedzéli velem, szeretne neki adni. Hát adjon, mondom, de ezt nem tudjuk egy életem át csinálni. Aztán jön a köv.hónap, panasz, pénz... Ettől megőrülök. Mnitha lelejmola minket, pedig tudja, nekünk sincs sok.
Szerintem beszélj a férjeddel. Higgadtan, nyugodtan, hogy szeretnél elmenni, ahogy megbeszéltétek az udvarlás idején. Erre rá fogsz menni, a gyerek is érezni fogja a feszültséget, a vége ki tudja mi lesz. Elég, ha 2-3 utcával arrébb költöztök. Akkor férjed is gyakrabban hazamehet, te is nyugodtabb leszel. Egy kapcsolat nemcsak arról szól, mit akar az egyik fél. Főleg ha ez ellentétes a korábban megbeszélttel. Mosz az anyjával akar élni vagy veled és a picivel? Mintha az anyja sunnyogó terrort folytatna. Én legalábbis ilyennek képzelem.
válasza:
válasza: válasza:Ez a most légy okos domonkos,vagy hogy is van.Igazat adok annak akit frusztrál,igazat adok annak aki nem érti az utálkozást.Az hogy régen generációk éltek együtt hagyjuk.Az régen volt.Most meg most van.Az emberek,a kapcsolatok,a barátságok,a családi kötelékek másképp alakulnak.Biztos,hogy jót akar?Gondolom ezerszer végigjátszod az agyadban...Nem csak engem akar alkalmatlannak titulálni??
Szerintem elsősorban magadat tedd rendbe,hogy eltud dönteni mi az ami segít és mi az ami nem.Írd össze,oszd meg vele.Mondd el Neki!Ahogy előttem is írták,az ember lánya még a saját anyjától is kiakad:D
Nem hogy más anyjától:D
Ők ilyenkor újraélik a saját terhességüket,a saját nevelésüket,ami hibát elkövettek akkor,arról nem számolnak be,így úgy tűnhet ők mindentudók és szuperanyák.És hízik az egójuk..Amikor nekik volt pici babájuk ugyanezt megkapták ők is az előző generációtól.Ez egy ördögi kör.Vannak szerencsések,akiknek vagy olyan anyósuk van aki mindig tudja hol a határ,vagy vannak olyanok akik ezt könnyebben viselik.
Én sem tartom alkalmasnak magam együttélés szempontjából sem anyámat sem anyósomat.Ettől még rajongva szeretem őket.De tartja is a mondás jobb távolról szeretni mint közelről gyűlölni.Ez a helyzet csak további konfliktusokat eredményez.Tartsatok egy őszinte estét amin a férjed és anyósod is jelen van.Mondd el a dolgokat,ahogy ő is megteheti.A pároddal is beszéld meg miről volt szó.Azt tudni kell a férfiak rohadt anyásak...
Óvatosan kell megközelíteni a témát.De Te ismered a férjedet és az esetleges reakcióit.Én nem mondom,hogy ez a fajta anyósviszony jó dolog,de azt sem,hogy erről Te tehetsz egyedül.
Ha nincs kompromisszum és ha megvan az esélye,hogy csak ideig óráig tartana akkor KÖLTÖZÉS babám, minél előbb:)))
Kitartás Csajszi!!!
válasza: válasza: válasza:Örülök, hogy írtatok, mert így legalább kezdem érteni. Amit a 13óra19-es írt ez vonatkozik rám.. Nincs egetrengető probléma, nem szoktunk veszekedni, sőt nem traktál kéretlen tanácsokkal. A fia ingeit még most is ő vasalja, ez nagy segítség. Szakácskönyvből főz, és gyakran furcsán párosít, meg elrontja, de ha nem tudom megcsinálni, van főtt étel. A konyhát, fürdőszobát rendben tartja, a saját szobáját is, bár az otthonkáját szigoruan egy hétig viseli akármennyire koszos. Igazán az édesanyámmal nehezebb lenne, mert MINDEN-ÁRON JÓT AKAR. Mielőtt bármit tudtam volna az anyósról, világossá tettem, hogy van egy "erős" anyám, nem tudok és nem akarok együtt lakni egy másik anyával. Ez volt az első feltételem a másik meg, hogy 3 gyereket szeretnék.
DE az anyósnak van egy pár olyan mondata, amitől nem tudok elvonatkoztatni:
- 2 év házasság után megkérdeztem a páromat: mégis mikor vállalunk gyereket, én a 35 múltam. Odament az anyjához, és azt mondta ...gyereket akar. Anyósom meg azt kérdezte: "ide? itt nem fér el egy gyerek"(66nm-es a lakás, nekem vidéken emeletes házam van, üresen áll, csak a fia munkahelye tart minket Bp-en, na meg a köldökzsinórja). Csomagolni kezdtem. A párom ment az anyjához: ..."elhagy" - a válasz "hát akkor legyen gyerek."
Szerintetek? Tudom ez nem csak az anyukát jellemzi.
Házasságunk elején bizalmasan közölte az anyós: "nem biztos, hogy a fiának lehet gyereke, de hát mire is gyerek ebbe a világba."
- Amikor megmondtuk, hogy kislányunk lesz(sokáig nem szóltam róla), azt mondta "fúj, nem szeretem a lányokat, jobb lenne egy fiú. Én a fiúkat szeretem." Hihetetlenül rosszul esett.
Ahányszor ölelgeti a kislányunk, meg felveszi, kiráz a hideg, és mindig ott van az agyamban, hogy ő elvetette a 2. babáját, aki kislány lett volna. , pedig addigra már megvolt az új szolgálati lakás, amit azóta vett meg a férjem, hogy az após meghalt.
Szeretném, hogy legyen testvére a kislányomnak, de amit lekileg átéltem, amennyire nem érzem, hogy társam volna, nem tudom, hogy lesz-e.
Ha elköltözöm egyedül, akkor én végleg lezárom ezt a kapcsolatot.
Azt gondolom, ha nem kellett volna anyóssal lakni, jó házasság lehetett volna.
Nem írtam mi zavart a legjobban: hogy nincs intimitás, hogy bármikor, bármeddig unoka ürügyén a mi szobánkban van, hogy házasságunk elején többször bejött a hálóba "ébreszteni", és ezek csak engem zavarnak. A fia szeretnén, ha meghitt család volnánk "együtt".
Ja még annyit, hogy vidéken karrierem volt. Itt mindent újrakezdtem, más területen és sok munkával, 3x annyi volt a fizum, mint a páromé, de minimálbérre voltam bejelentve. Nehéz lenne megint előlről kezdeni, 0-ról babával, sajnálom a párom, de nem ért a szóból. Meghallgat, megérti és reménykedik a csodában: megnyerjük az ötös lottót, nagy házat veszünk és boldogan élünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!