Érti ezt valaki? Hasonló élmény? Aki anyóssal laksz/laktál légy'szi' olvassd el!

4gyerekes anyuka az anyósom. Nem minősítem, elég, hogy neveletlen büdös kölykök a gyerekei...

Amíg ott éltünk velük- mi szerencsére el tudtunk költözni- addig az agyamra ment. 10hét fekvés várandósan, na neee, inkább szépen lassan eltotyogtam otthonról valahová pihenni, mint Ő, na meg a csemetéi(fiatalok vagyunk, a legkisebb gyereke 3.osztályos megvadult bakkecske kb)

Folyton annyi volt a beszédtémája, hogy ugye nem fájok és mennyi van vissza a gyerek érkezéséig, na meg a kéretlen tanácsok és segítségek hada.

Szülés után, kérésem ellenére, hozta az összes csemetét, azonnal látni az új jövevényt...

Pihenni otthon vele, áááá, ha a kicsi bodyban volt, és ömlött róla a víz, miért nem adok rá azért egy hujjú rugit, hisz megfázik(40fok árnyékban), ha a nyakig kakis gyerekem egy fél percre ruha nélkül volt, és ippen langyos lett a keze, akkor már ki akartam hűteni. És persze fordítva, ha hűvösebb volt és adtam rá kardigánt, akkor meg megfőzni. Igény szerint szoptattam, eszemben sem volt külön itatni, jött, hogy kiszárad a gyerek meg sólázat kap(aki tudja mi az a betegség kérem világosítsa fel a gyerekorvosokat is, köszi)

Első fürdetésnél kértem csak mint megfigyelő legyen ott, mondja mit csináljak. Na én és a kispapa nem fértünk a kiskádhoz, mindenki más ott lebzselt. 2-3hónapos koráig tisztogattuk babaolajjal a hajlatokat, azért is szó érte a ház elejét, szomszéd anyukát lebeszélte erről, az ő babájának kiázott a bőre nekünk nem, egy pont a védőnőnek, megint.

És ezek az emlékezetes megnyilvánulásai.

Második gyerek jön?! most azzal nyaggat, hogy még mindig fent van a hasam, és így biztos nem szülök még nagyonnagyonsokáig...

Szerencsére ritkán jön hozzánk, heti 1,5órát meg kibírok vele... Bár akkor is őrli az idegeim, ahogy a törpével foglalkozik.

Valahonnan mélyről ásd elő a kiskorúak szelektív hallása nevű "betegséget", és alkalmazd. Beválik:)

Utolsó vagyok, bocsi, most olvastam el megint, egy baba van.

Mi nemsokára várjuk az elsőt, és én már most sokszor kiakadtam a szülőkre, saját anyukám pl. már most előre felhúzott jó pár megnyilvánulással. Nyilván, sokkal jobban tud mindent, de mindaz amit tud és ami 30 évvel ezelőtt igaz volt, annak mára már csak a fele állja meg a helyét, és minden dolog egy fél órás vita, pl. amíg megérti, hogy ma már előírás a babahordozó ülés az autóban, mert ő magyarázza a saját igazát, hogy amikor mi kicsit voltunk gond nélkül aludtunk az autó hátsó ülésén. Nem érti, hogy mire jók bizonyos szűrések a terhesgondozás alatt, nem érti, hogy miért nem szeretném az újszülött babánkat egy kölcsön kapott, leharcolt, 8 éve vásárolt és 5 babát kiszolgált babakocsiban tologatni, miért akarok újat.

Aztán végül mindent megért, csak én beleőszülök amíg ezeket a harcokat megvívom vele, sokszor hiába mondom meg se hallja. Az unokát persze nagyon várja, csak attól félek néha, hogy én fogok-e még neki számítani, vagy már csak a pici, vagy lehet, hogy innentől én leszek majd a "hálátlan, tapasztalatlan, hülye" ?!...

Kitartást! :)

Az írásodból azt szűröm le,hogy tulajdonképpen nem csinál semmi egetrengető gonoszságot,csak éppen téged zavar ez a felállás.

Az oka az lehet,hogy önálló,talpraesett,magabiztos nő és anya vagy akit egyszerűen fullaszt az a helyzet,hogy egy másik nővel él egy fedél alatt....

A férjedet és magadat is gyereknek érzed ebben a helyzetben.

Nincs ebben semmi meglepő,és veled sincs semmi baj nem mindenki képes arra,hogy együtt éljen egy szülővel,még akkor sem ha kényszerből teszi.

Viszont az,hogy a férjed akkor sem költözne el,ha lenne lehetőség,pedig nem erről volt szó kettőtök között az már nem szép dolog.Nem is csodálom,hogy csapdában érzed magad,és fulladozol,és az Anyósodat hibáztatod ezért....

Ideje lenne leülni a férjeddel újratervezni a jövőtöket....

(én is képtelen lennék szülővel együtt lakni,még anyukámmal sem tudnék,pedig a férjem jó ötletnek tartja,és én is szeretem az ő anyját,de tudom,hogy nem menne)

Én is hasonlóképpen vagyok vele. Mi nem lakunk együtt, de azóta idegesít. Ahogy a gyerekhez ér, meg minden. Mondjuk nekem anyum is idegesített, pedig szegény segíteni jött ide a gyermekágyas időszakban, de tőle fáradtabb voltam mint a szüléstől meg a babától...

Meg a szoptatásmániájuk. Nem volt elég tejem és egyfolytában mondták, h nehogy adjak neki tápszert és hasonlók. A férjemet is uszították.

Na, aztán amikor adtam a babáknak végre tápszert és azóta a kisbabám nem sír éhesen, hanem boldog és kiegyensúlyozott, akkor se ismerték el, hogy igazam volt. Mondjuk anyum már nem idegesít egyáltalán, de anyósom viszont rettenetesen, felrobbanok tőle. Pedig sokmindent nem hibáz (mondjuk sose ad az unokájának ajándékot), de megértelek.

És férjednek mondd meg, hogy ez neked nem jó!!!!

Le leszek pontozva, de akkor is kiírom magamból, mert felidegesítettek a reakciók!

Lányok, asszonyok, anyák!

Elgondolkodtattok azon, hogy TI is lesztek ANYÓSOK??? Ti is szeretnétek majd segíteni a leendő menyeteknek/lányotoknak. És milyen érzés lesz majd, ha a menyetek ilyen rendkívül kedves megnyilvánulásban fog kitörni, mint Ti?! Inkább mindenki örülne, hogy van segítség, lehet számítani valakire. Régen a generációk együtt éltek. Segítettek a nagymamák, dédnagymamák, mindenki beleadta a tudását a gyermeknevelésbe. Persze az együtt élésnek vannak árnyoldalai is, de rengeteg jó oldala is van. Meg kell találni az egyensúlyt. Lehet, hogy az én anyukám, apukám, anyósom, apósom, sógornőm normális és másoké nem, ezért nem értem meg ezeket a reakciókat, amiket írtok, de én el nem tudnám képzelni azt, hogy ha valaki szeretettel fordul felém, azt herótozzam, és kirázzon tőle a hideg. Előre félek, hogy a fiaimnak is olyan menyük lesz, akik a segítségemet, az unokával való foglalkozásomat így fogják minősíteni, és a pokolba fognak kívánni azért, mert szeretném megosztani a tudásom velük!

Bocsánat a reakciómért, de szerintem a tolerancia, a tisztelet, a megbecsülés az alapja az anyós-meny, anya-lánya kapcsolatoknak. Én olyan boldog vagyok akkor, ha látom, hogy a nagyszülők rajongnak az unokáikért, puszilgatják őket, és játszanak velük.

Minden esetre remélem boldogabb életed lesz, és sajnálom, hogy így kell élned a minden napjaidat. Gondolok rátok, hogy megoldódjanak a problémák!