Őszintén! Akik elvetették a babájukat, megbánták? Visszacsinálnák, ha lehetne?

19 évesen tettem.

Nem bántam meg, azóta rendezett jó életem van, kiegyensúlyozott háttérrel, szerető családdal (nem is tudom, hol nyomorognék egyedülálló szülőként, ha nem teszem meg anno). Nem számolom, mennyi idős lenne, nem jut eszembe minden nap - elengedtem. Nem csinálnám vissza, jól döntöttem.

Off: azért érdekes, hogy minden ilyen kérdésben azok a válaszolók vannak felpontozva, akik megbánták, azok meg le, akik nem. Miért, az nem HASZNOS válasz???

Csak hogy itt a VÁLASZOK HASZNOSSÁGÁT lehet pontozni, nem véleményt nyilvánítani, hogy mások szerint mi az elszomorító...

Szerintem meg az az elszomorító, ha egy nem kívánt gyereknek meg kellene születnie a nyomorba, és ott is felnőni, lehetőségek nélkül, úgy, hogy éreztetik vele, hogy nem kívánt...

De hát mások vagyunk, máshogy gondoljuk a dolgokat...

Nagyon sokat gondolkodtam, mi legyen, annak ellenére, hogy az első ultrahangon rögtön azt mondtam, megtartom a terhességet. Az eszem azt mondta, vetessem el, a szívem azt, hogy ne. Nagyon érzelmes ember vagyok, tudtam, hogy képtelen lennék rá. Ha valahogy mégis rávettem volna magam, akkor meg beleroppantam volna testileg-lelkileg...

Most itt szuszog mellettem. :) Ketten vagyunk egymásnak. Szűkösen, de kijövünk. Imádom őt, és szégyellem magam, amiért annak idején gondolkodtam a dolgon...

Mindezek ellenére én megértem, ha valaki abortuszra megy, mert olyanok a körülményei, vagy nem érzi magát érettnek, vagy az apa személyével vannak gondok stb. Ha valaki csak a társadalmi nyomás hatására tartja meg a babát, annak később rengeteg hátulütője lehet, többek között egy érzelmileg labilis anya és gyerek...

Irtó nehéz lehet, és kívánom, hogy mindenki sikeresen feldolgozza ezt az eseményt, akinek át kellett rajta esnie.