Tényleg annyira nehéz elhinni, hogy van aki türelmes a gyermekével és nem kiabál vele?

melyik kérdés volt?

Én se kiabálok a gyerekeimmel.Velem se szoktak kiabálni,akkor én miért kiabáljak velük?Jól csinálod és akik meg azt írték,hogy "UFO" vagy csak irigyek.:):D

Szia.Nem tudom melyik kérdés volt az és nem tudom mennyi idős a gyermeked.nekem 2 van,egy 19 éves és 2 éves.nagyon békés nyugodt emberke vagyok,nem kiabálunk,nem veszekszünk,és nem verekszünk.DE a 19 év alatt azért volt egy pár hangos szó ami elhagyta a számat,és rá csaptam párszor,és nem bántam meg,mert kellett.Miért lennél te olyan rendkívüli??ilyen a természeted,és ilyen az elved,,,amiből azért még fogsz engedni ha alakulnak a dolgok,mert azok fognak.de nem baj ha ilyen vagy.és nem nehéz elhinni,grtalula,beszélgessünk 15 év múlva is,és írd ugyanezt...:)))

erre a kérdésre gondolsz? http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Szerintem sose szabad kiabálni egy gyerekkel.Egy régi kínai közmondás szerint:-"Sose emeld fel a hangod,ha igazad van!"A hangerő nem pótolja a mondanivaló hiányát!Ezt is mondta valaki--de hogy ki, a fene se tudná megmondani!Na, a lényeg,-ahogy te beszélsz azzal a gyerekkel,úgy fog majd pár év múlva ő is beszélni veled.És akkor sok "szülő" nem érti a világot.Hát hogy van az-megadtam neki mindent(-"itt egy ötszázas,menj moziba,engem,haggy békén"),pedig többet érne százszor,ha leülne az a szülő a kis poronttyal beszélgetni,kikérdezni-nem kigúnyolni-megérteni az ő kis problémáit,tanácsokat adni,megsimogatni.El nem hinné nagyon sok szülő,hogy a gyerekeknek mennyire szükségük van testi kontaktusra a szülőkkel,még felnőtt korukban is,nem még gyerekként.Négy gyerekünk van,a legkisebb is férjhez ment már,és így utólag,annyi év távlatából is,szinte hihetetlen,ahogy néha vissza-vissza idézzük a feleségemmel a múltat:Emlékszel,mikor azt mondtad,hogy nem bírod tovább,beadod egy "gyagyás" iskolába,mert ez nem állapot,hogy nem tud tanulni..stb...Erre mondtam én: dehogy adjuk,---türelem,türelem,és sok-sok szeretet!Erre ő:ez így igaz,DE:(nem is asszony lenne,ha nem jönne valami DE_vel)"mikor te mondtad a fiunknak,hogy ha mégegyszer,azt csinálja,kiporolod a nadrágját,mikor rajta van! Ez is igaz volt,Most jön az én DE-m,de sose kiabálva.Szépen csöndesen,határozottan!Az biztos,akármikor ha csak az ujjam felemeltem:Gyerekek!!Rögtön csend lett,tudták,hogy túllépték azt a bizonyos határvonalat,amit nem kellett volna.Ahogy nőttek,úgy tágítottam azt a bizonyos "határvonalat"Volt úgy,hogy este az ágyban az anyjukom azt mondta:hallottad a gyereket mit mondott?Persze,hogy hallottam.Akkor miért nem szóltál neki? hát azért mert neked mondta,nem nekem.Másodszor azért nem,mert bőven a határon belül volt.De legfőképpen azért nem,mert ő-Ő.És nem mi.Vagyis egy más ember.Hiába,hogy a mi fiunk,de ha ő azt úgy látta jónak,neki az volt a véleménye,legyen.Hagyni kell a kis kakast,hadd kukorékoljon!Úgy lesz belőle nagy kakas.(Persze az eszed tokját!)így a párom.Ha most ilyen storrykat felidézünk,de jókat tudunk most már nwevetni rajta.Már a legkisebb is elvégezte az egyetemet,jó munkahelye van.A "kis kakasból" egy nagy multi cégnél vezető lett,többet van külföldön mint idehaza.Mégis ha hazajönnek,úgy tudunk egymásnak örülni mint a gyerekek.De jó hátra dőlni és úgy hallgatni őket.Mikor semmi mást nem tudok nekik mondani: majd tudjátok ti már azt!Én már nem értek az ilyen modern mai dolgokhoz.Az is csoda,hogy több mint 60 éves fejjel megtanultam nettezni.Vagyis megtanítottak ők.Visszakaptuk:-"türelem,türelem"Mikor majdnem a kezünket fogták,úgy magyarázták,hogy kell skyp-olni(jól írtam?),mert ha a fiunk pl.Svédben van üzleti ügybel,tudjunk beszélgetni.Ez az mikor vissza nyal a fagyi! Vagyis ahogy te a gyerekeddel,úgy ő majd a szülőjével!Vagyis:csendesen,türelemmel,sok-sok szeretettel!Ehhez kívánok nektek sok siker!

Én pont az ellenkezőjére tudok nem mindennapi példát. Gyermekjólétben dolgozom és sok minden láttam már, de olyat mint a szomszédunkban lévő roma asszonyság még soha. Napi szinten az utcán, úgy ordít a gyerekeivel, hogy egy jó érzésű ember elgondolkodik, hogy nem kellene e az anyához orvost hívni, hogy lenyugatatózza. (nem üti meg őket csak kiabál). A gyerekek megszokták, hogy ilyen, és semmit nem használ az ordítás. Nem a kérdésre válaszoltam ne haragudjatok, csak gondoltam megosztom veletek, hogy ilyen is van.

18:18-ös! Nagyon aranyos a történetetek! Kellemes mosolyt ajándékoztál nekem. Köszönöm!