Mi a velemenyetek az otthon szulesrol es a nemregiben tortent esetrol?

Itt van egy fórum róla:

[link]

Én sem tenném soha kockára a gyermekem életét, csak mert itthon kényelmesebb. Sőt, egyáltalán nem kényelmes! Az ágyat, amin alszunk, összevérezném, még takarítanom is kéne magam után, ráadásul egész vajúdás közben azon idegeskednék, hogy ha baj lesz, nincs itt mellettünk egy műtő.

Szerintem felelőlten, aki otthon szül. A szülés egy hatalmas lutri, sosem tudni, mikor mi adódik...

Anya és baba élete is múlhat azon, hogy nincs ott műtő, és percek -jó pár perc- kérdése, mire a mentő odaér, vagy beviszik.

Nem tudom konkrétan melyik esetre gondolsz, de én nem engedélyezném az otthon szülést.

Persze, nagy a szája annak, aki otthon szült és nem volt gond, de ha lett volna?

Pl második lányom szülésénél a szobatársam babájának szívhangja leesett, és a doki már készíttette is a műtőt. A szerencséje az volt, hogy három nyomásra kitolta a babát, különben azonnal császározták volna.

Ha ez otthon történik, most nincs lánya....

Aki otthon szül, az nem normális. Felelőtlenség, úgy ahogy mások is írják.

Nem veszélyeztetném a gyermekeim életét.

És mennyivel jobb? Mert nem mindegy az, hogy hol vagy amikor fáj? Fáj otthon is, fáj a kórházban is. Na, de akkor már inkább legyek biztonságban.

Nekem van két kisfiam. Mindkettőjüket hüvelyi úton szültem. Az első kisfiam 4540 gramm és 54 cm volt, a második 4290 gramm és 55 cm. Kizárt, hogy biztonságosan világra tudtam volna Őket hozni.

Geréb Ágnes? Jó hogy lecsukták! Maradjon is ott! Felelőtlen vénasszony. Már nem ezt a világot éljük, hogy otthon szülünk.

Most komolyan? Mi értelme?

Kutatások, tudományos tények kórházi és intézeten kívüli szülésekről:

Maternal and newborn outcomes in planned home birth vs planned hospital births: a metaanalysis

Wax JR, Lucas LF, Lamont M, Pinette MG, Cartin A, Blackstone J. (2010) Journal of Obstetrics & Gynecology 203(3): doi 10.1016/j.ajog.2010.05.028

[link]

A 2010 júliusában közzétett, a Maine Medical Center kutatócsoportjának Dr Joseph R Wax vezetésével végzett tanulmány eredményei

A kutatásban, melynek során tizenkét tanulmány metaanalízisét végezték el, amelyek összesen 342 056 tervezett otthonszülést (pontosabban a tanulmányokban részben nem ellenőrizhető vagy nem pontosan definiált kritériumok alapján tervezett otthonszülésnek minősített) és 207 551 tervezett kórházi szülést érintettek, az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, az Egyesült Királyságból és több európai országból.

A metaanalízis eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a tervezett otthonszülések során az anyák kevesebb orvosi beavatkozást szenvedtek el, kisebb volt az epidurális érzéstelenítések, az elektronikus magzatmonitorozás, a gátmetszések, a műszeres szülésbefejezések (vákuum- és fogóműtétek), valamint a császármetszések száma. Kevesebb volt az anyai fertőzés, a gáttáji és hüvelyi sérülés, szakadás, a szülés utáni vérzés és a visszamaradó méhlepény, és az ezekből eredő komplikációk, szövődmények száma. Az otthonszülések körében kisebb volt a koraszülés, a kis születési súly és a légzési rendellenesség (az újszülöttkori halálozás vezető okai).

A tervezett otthonszülések és kórházi szülések körében a perinatális (közvetlenül a szülés előtti és utáni időszakban bekövetkező) halálozás hasonló volt, bár az otthonszülések körében a neonatális (vagyis a szülést követő 28 napban bekövetkező) halálozás magasabb értéket adott. Bár a kutatásról megjelent cikkek kedvelt főcímtémája a “háromszoros csecsemőhalandóság az otthonszüléseknél”, ennek az adatnak az értelmezéséhez fontos tudni, hogy még ez a magasabb arány is pusztán 0,20% volt, azaz 32 haláleset 16 500 otthonszülésből, és 0,09%, vagyis 32 haláleset 33 302 kórházi szülésből, tehát a neonatális halálozás abszolút kockázata nagyon alacsony. A statisztikai módszertan érvényességét ezen felül megkérdőjelezi a halálesetek alacsony száma is, mert a statisztikailag értelmezhető adathoz kb. 200-300 haláleset lett volna szükséges.

A legfontosabb szempont azonban ezen neonatális mortalitási mutató megítélésekor az a tény, hogy amennyiben az ottonszülések közül csak a valóban tervezett, szaksegítséggel történő szüléseket vették figyelembe, vagyis azokat, amelyeknél szakképzett bába volt jelen, úgy ez a különbség az újszülötthalandóságban eltűnt. Vagyis a baba élete, egészsége szempontjából az jelentett megnövekedett kockázatot, ha a szülésnél nem volt jelen senki vagy a jelenlévő személy nem rendelkezett szaktudással (laikus segítő, rokon, barát stb. volt).

Az orvostudomány területén mérvadó Cochrane adatbázis (www.cochrane.org) otthonszülésre vonatkozó bejegyzései is ugyanezt erősítik: az adatbázis a kutatások metaanalízise alapján semmilyen tudományosan alátámasztott bizonyítékot nem talált arra, hogy az alacsony kockázati csoportba tartozó várandós nők esetében a kórházi szülés az anya vagy a baba számára előnyösebb kimenetelű lenne, mint az intézeten kívüli szülés. Megállapítja, hogy a szülés helyszínének a kórházba helyezését semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztotta alá, és bizonyos esetekben a kórházi szülések esetében megnő a felesleges beavatkozások és komplikációk száma anélkül, hogy ezzel bármilyen előny járna együtt az alacsony kockázati csoportba tartozó nőknél.

Ezeken felül számos tanulmány állapította meg azt a tényt, hogy az intézeten kívüli (otthoni vagy születésházi körülmények között zajlott) szülések esetében lényegesen nagyobb az anyák elégedettsége, nagyobb a történtek feletti kontrollérzés, sikeresebb a szoptatás.

A tudományos kutatások azt bizonyítják, hogy a szülés kimenetele, az édesanya és a baba egészsége szempontjából az alábbi szempontok mérvadóak:

- Egy ellátó személy a vajúdás teljes ideje alatt

- Alapesetben bába által nyújtott ellátás

- Evés és ivás szabadon a vajúdás során

- Testhelyzet szabad megválasztása a vajúdás során

A tudományos bizonyítékok alapján káros gyakorlatok:

- Folyamatos magzatmonitorozás (CTG) rutinszerűen

- Infúzió rutinszerű alkalmazása

- Vajúdás gyorsítása gyógyszerekkel

- Kőmetsző (hanyattfekvés feltett lábakkal) pozíció a vajúdás vége felé

Egyes beavatkozásokra a tudományos bizonyítékok alapján az esetek bizonyos százalékában szükség van:

Gyógyszeres szülésmegindítás 10%

Gátmetszés max. 20%

Műszeres szülésbefejezés (vákuum vagy fogó) max. 10%

Császármetszés 10-15%

WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása a normális szülésre vonatkozóan

A WHO 1999-ben gyakorlati kézikönyvet adott ki a normális szülés alatti ellátásról, megvizsgálta a legáltalánosabban alkalmazott szülészeti beavatkozások mellett illetve ellen felmerülő bizonyítékokat, és ezek alapján ajánlást fogalmazott meg. Az ajánlást négy kategóriában fogalmazta meg: (kivonat)

"A" kategória: bizonyíthatóan hasznos

* Szülési terv készítése a várandósság alatt, és ismertetése azokkal, akik a szülésen rész vesznek/vehetnek.

* A várandósság kockázatának felmérése a gondozás során minden (orvossal, védőnővel való) találkozáskor.

* A nő fizikai és érzelmi állapotának folyamatos figyelemmel kísérése a vajúdás és a szülés alatt.

* Ital felajánlása a vajúdó és a szülő nőnek.

* A szülés helyszínének megválasztása a nő megalapozott döntése által.

* A lehető legkevesebb beavatkozás által a nő biztonságérzetének és önbizalmának megtartása.

* A nő magánszférájának tiszteletben tartása a szülés helyszínén.

* A szülő nő empatikus támogatása a szülés alatt.

* Tiszteletben tartani az anya döntését arra vonatkozóan, hogy ki legyen jelen a szülésnél.

* A nő ellátása információval az ő igénye szerint.

* Non invazív (nem behatoló), gyógyszermentes fájdalomcsilapítási módszerek a vajúdás alatt (masszázs, relaxáció)

* Magzati szívhang ellenőrzése időnként.

* Szabadon választott testhelyzet, szabad mozgás egészen a gyermek megszületéséig.

* A szülő nőt arra biztatni, hogy ne fekvő pozícióban vajúdjon ill. szüljön.

* Oxitocin használata a lepényi szakban olyan nőknél, akiknél vérveszteség kockázata áll fenn.

* A köldökzsinór steril körülmények közötti elvágása.

* A baba megvédése a kihűléstől.

* Korai közvetlen bőrkontaktus az anya és a baba között, a szoptatás megkezdésének támogatása a szüléstől számított egy órán belül, a WHO irányelveinek megfelelően.

* A magzatburok és a lepényszövet rutinszerű vizsgálata a lepény megszületése után.

"B" kategória: nyilvánvalóan káros, vagy hatástalan, megszüntetendő

* Rutinszerű beöntés.

* Fanszőrzet rutinszerű borotválása.

* Intravénás infúzió rutinszerű alkalmazása a vajúdás és a szülés alatt.

* Intravénás kanül rutinszerű behelyezése megelőzésként.

* Háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása a vajúdás alatt.

* Végbélen keresztüli vizsgálat.

* Röntgenes medencemérés.

* Oxitocin adagolása (a baba megszületése előtt) olyan módszerrel, melynek során a hatások nem ellenőrizhetőek.

* Kőmetsző pozíció alkalmazása a szülés alatt, kengyellel vagy anélkül.

* Hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban.

* Hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási szakban.

* Szájon át adagolt ergometrin használata a lepény megszületése előtt a vérzés megelőzése érdekében.

* Injekcióban adagolt ergometrin rutinszerű használata a lepény megszületése előtt.

* A méhüreg rutinszerű kimosása szülés után.

* A méhüreg rutinszerű, kézzel való ellenőrzése (betapintás) a szülés után.

"C" kategória: kérdéses eljárások (elővigyázatosan használandó, amíg további kutatások nem rendezik alkalmazhatóságuk kérdését

* Gyógyszermentes fájdalomcsillapítás, mint például gyógynövények, vízben vajúdás, bőr elektromos stimulálása.

* Rutinszerű burokrepesztés a tágulási szak korai fázisában.

* A nő hasára gyakorolt nyomás a kitolás alatt.

* Rutinszerű gátvédelem, illetve a magzat fejének vezetésére irányuló műfogások a születés pillanatában.

* Oxitocin rutinszerű adagolása, a köldökzsinór kontrollált húzása.

* A köldökzsinór korai elszorítása.

* A mellbimbók ingerlése a lepényi szak során a méhösszehúzódások erősítése céljából.

"D" kategória: olyan eljárások, amelyeket gyakran helytelenül alkalmaznak

* A vajúdó korlátozása abban, hogy egyen vagy igyon a vajúdás és a szülés során.

* Gyógyszeres fájdalomcsillapítás.

* Fájdalomcsillapítás epidurális érzéstelenítéssel.

* A magzat műszeres monitorozása.

* Maszk és steril köpeny viselése a szülés kísérése során.

* Ismételt vagy gyakori hüvelyi vizsgálat, különösen akkor, ha ezt többen végzik.

* A vajúdás és a szülés gyorsítása oxitocinnal.

* A nő más szobába való átszállítása a kitolási szak kezdetén.

* Húgyhólyag-katéterezés.

* A méhszáj teljes vagy közel teljes eltűnését követően arra biztatni az asszonyt, hogy nyomjon akkor, amikor ő maga még nem érez nyomási ingert.

* Meghatározott időtartamú kitolási szakhoz való merev ragaszkodás (például egy óra), akkor is, ha az anya és a magzat állapota jó és a szülés halad.

* Műtétes szülésbefejezés (fogóműtét, vákuumextrakció, császármetszés)

* Gyakori vagy rutinszerű gátmetszés.

* A méhüreg kézzel való ellenőrzése a szülés után.

TÉVHITEKTŐL A TÉNYEKIG AZ

OTTHONSZÜLÉSRŐL

TÉVHIT: Magyarországon nem felel meg az infrastruktúra

az otthonszülés bevezetéséhez.

TÉNY: Ennek ellentmondó adat például: Magyarországon

2007 áprilisában a mobiltelefon előfizetők

száma meghaladta a lakosság számát. Az utak

járhatóak, a csatornázás és a közművesítés is

meg oldott Magyarország jelentős részén.

TÉVHIT: A bábának nincs fölszerelése.

TÉNY: Két bőrönddel járnak a bábák, a tartalmuk

megfelel a nemzetközi kívánalmaknak (oxigénpalack,

infúzió, gyógyszerek, szívhanghallgató, gátmetsző

olló, varróanyagok stb.).

TÉVHIT: A bába nem tud gátmetszést csinálni.

TÉNY: A bábák elvégezték a szülésznőképzőt,

ahol megkövetelik, hogy tudjon gátmetszést csinálni

és azt összevarrni. A bábák a szülésznői alapokra

plusz elméleti és gyakorlati ismereteket is

szereztek.

TÉVHIT: Nagy a fertőzésveszély.

TÉNY: Otthoni körülmények között a fertőzés veszély

sokkal kisebb, mert az újszülött abba a

közegbe érkezik, amire szervezetének már az

édesanyja hasában volt módja fölkészülni. Ha szüle

tésházban, nem pedig az otthonában születik,

akkor is a kórházhoz viszonyítva jelentősen kisebb

fertőzésveszélynek van kitéve, mert a kórházban

tenyésző, ellenálló baktériumtörzsekkel a szü letésházban

nem találkozik.

TÉVHIT: Az otthonszülés veszélyesebb, mint a

kórházi szülés.

TÉNY: A nemzetközi szakirodalmi adatok azt bizonyítják,

hogy amennyiben a várandósság kis

kockázatú, a tervezett, bábával kísért otthonszülés

ugyanolyan biztonságos, mint a szakorvosi felügyelettel

zajló kórházi szülés. A születés körüli

halálozás előfordulási gyakoriságában sincs különbség.

A kórházban azonban a műszeres beavatkozások

és a szövődmények előfordulási gyakorisága

statisztikailag jelentősen nagyobb.

TÉVHIT: Hatalmas budai villa, villany és fűtés nélküli

beázott pincehelyiség, sok pénz, ezoterikus

alapokon nyugvó agymosás, fölcserélik a biztonságot

gyertyafényre.

TÉNY: Az információs hetek egy budai villa pin céjéből

kialakított kétszobás lakásban zajlanak, ahol

villany és fűtés, több mellékhelység van. Az információs

hét, ami körülbelül öt ven óra, nullától 50

ezer forint plusz áfába kerül (számla ellenében).

Ez családi és örök bérlet, tehát nem egy főre és

nem egy várandósságra vonatkozik. A hét alatt

megismerik a kórházi beavatkozások céljait és

eredményeit, az ott honszülés és a kórházi szülés

kockázatait, azaz, magának a szülésnek a kockázatait.

Szó van a váran dósság lelki oldaláról, az

újszülött első napjairól, a szülés testet-lelket érintő

folyamatairól, a szop tatásról, van gáttorna, filmvetítés,

van sze mélyes találkozás a bábákkal és van

egy tizenkét órás csoport pszichológus vezetésével.

Ezen kívül az egész várandósság alatt 0-24 órában

telefonon elérhetőek a bábák, akár testi, akár

lelki panasszal kereshetők.

A szülésre magára, nem pedig otthonszülésre készítünk

föl.

TÉVHIT : Felelőtlenség, divathóbort, anyai önzés

az otthonszülés.

TÉNY: Kezdetben kizárólag fölsőfokú végzettségűek

szültek otthon, mára már minden társadalmi

réteg megjelenik. Sokan keresnek más utat rossz

kórházi tapasztalat miatt, de sok először szülő is

van. Általában részt vesznek a hivatalos terhesgondozáson,

tájékozódnak. Az információs héten

is arra biztatjuk őket, hogy máshonnan is gyűjtsenek

információkat, hogy felelősségteljesen tudjanak

dönteni a szülés módjáról és helyéről. Az a tapasztalatunk,

hogy elsősorban a baba testi-lelki

egészsége, másodsorban a szülés élménye és a

bánásmód a mérvadó tényező a választásban.

TÉVHIT: Hollandiában a ház előtt áll a mentő.

TÉNY: A bábák biciklivel járnak szüléshez, mentő

nem áll a ház előtt.

Kérdés:

Miért baj a folyamatos magzatmonitorozás, ez a baba érdekét szolgálja, nem?

Válasz:

Kilenc randomizált kutatás mutatta, hogy az elektronikus magzatmonitorozás nem teszi a szülést biztonságosabbá a baba számára, összehasonlítva az időnkénti kézi szívhanghallgatással (kézi dopplerrel, sztetoszkóppal vagy fatölcsérrel). Az elektronikus magzatmonitorozás után született babák nincsenek jobb állapotban, és nem csökkent azoknak a babáknak a száma, akiknek születésük után speciális kezelésre volt szüksége.

(Boston: Little, Brown, 2000, p. 94-95).

Leary tanulmánya ( [link] szerint a a folyamatos magzatmonitorozás emellett növeli a szükségtelen, felesleges császármetszések számát, mivel sokszor hibásan mutatja, hogy a magzat rossz állapotban van. és a hibás rossz eredmény miatt az orvosok hamarabb döntenek műtét mellett. És a császármetszések számának növekedése egyenes arányban áll az anyai halálozás növekedésével. Magyarországon évente legalább 2-3 nő hal meg császármetszés utáni vérmérgezésben (amit a tünetek gondos megfigyelésével eléggé könnyen el lehetne kerülni). Nem beszélve azokról a kockázatokról, amit a császármetszés jelent az éppen születő baba egészségére, illetve a nőnek a jövőben vállalt terhességeinek a kimenetelére.

A folyamatos megfigyelés illúziója azt jelenti, hogy a gép megfigyel, de ember nem figyeli a gépet, vagy esetleg egy szülésznő több gép eredményeit is figyeli egyszerre. Vagyis a konkrét személyes jelenlétet próbálják pótolni egy olyan eljárással, ami ráadásul akadályozza a nőt a mozgásában a vajúdás során - és ez nem kényelmi kérdés, mert a félig ülő vagy teljesen hanyattfekvő testhelyzet, amit a CTG miatt általában fel kell vennie a nőknek, jelentősen csökkenti az oxigéndús vér áramlásának lehetőségét, valamint szűkiti a medence átmérőjét is, vagyis minden szempontból ellene hat a vajúdás és a szülés természetes folyamatának.

Tehát számomra egyértelmű, hogy ha van olyan eljárás, amivel ugyanolyan biztonságosan hallgatható a magzati szívhang, de közben nem akadályozza az anyát a vajúdás és szülés közben a testhelyzet szabad megválasztásában, akkor ezt az eljárást kellene használni. Ehhez az kellene, hogy valaki folyamatosan ott legyen a szülő nő mellett, ami minden egyéb szempontból is, minden eddigi kutatási eredmény szerint egyértelműen hasznos.