Teljesen kiakadtam. Megszakad a szívem. Ti mit éreznétek?
2 napja nem megy ki a fejemből, erre a híradóban (vagy máshol, már nem tudom)is ez volt.
Szóval: Gyerekorvoshoz vittem a lányomat a kórházba. Az osztályra kellett mennem. A vizsgáló melletti kórteremben egy nagy rácsos ágyban egy 1 év körüli gyönyörű, de elég pici, sovány kisfiú állt, és folyamatosan üvöltött. Annyira sírt, taknya-nyála egybefolyt. Mikor meglátott, kiabált, hogy "deje be, baba, baba". Vitték neki a tápszert, nem kellett neki, a sírástól befulladt. Megsajnáltam, be akartam menni, mondom kiveszem, mert megszakad a szívem érte, de nem engedték az ápolók, tilos bemennem a kórterembe. Az egyik még az ajtót is bezárta.
Közben beszélgettem az egyik nővérkével, és mondta, hogy 3 napja ordít, a szülei felé se néznek, nem lehet őket még telefonon se elérni, a gyereket meg kellene vinni a kivizsgálásokra. Ráadásul nem is eszik semmit szegény. A nővérke akkor hívta a betegszállítókat,mikor ott voltam, hogy nézzék meg, hogy a megadott címen találnak-e valakit.
Most komolyan, hogy lehetnek ilyen szülők, meg családtagok? Én el nem mozdulnék a gyerek ágya mellől, bármi, bárhogy lenne. Még a pénztelenség se mentség.
Ez borzalmas :(
ha lenne rengeteg penzem en tuti, hogy csomo gyereket orokbe fogadnek.
Soha nem tudjuk meg mi is lett szegeny kisfu sorsa:(
Remele szep elete lesz!!
Másfél éves volt a kisfiam, amikor 40 fokos lázzal kórházba került. Vírusos mandulagyulladása volt. Éjszaka vitt be minket a mentő, mert nem tudtuk csillapítani a lázát. Rögtön infúziót kapott. Aztán még 5 napig voltunk bent. Az 5 nap alatt még 15 üveg infúziót kapott. Egyik lecsepegett, szinte már kapta is a következőt. Amikor aludt, gyorsan elszaladtam WC-re vagy zuhanyozni. Nem tudtam aludni, mert attól féltem, hogy kirántja az infúziót, (egy széken töltöttem 5 napot) amikor meg ébren volt vagy sétáltunk mielőtt újabb infúziót kötöttek be, vagy meséltem neki, fürdettem stb. De nem jöttem haza egy pecre sem! Belehaltam volna, ha ott kellett volna hagyni. Amikor jöttünk haza, már annyira fáradt voltam, hogy nem is emlékszem rá, csak arra, hogy felébredek, és a férjem ölében van a kisfiam, és mondta, hogy főzött, egyek, mert napokig nem is ettem szinte semmit.
Szóval az ilyen szülők, akik a beteg gyereküket magukra hagyják kegyetlenek! Szerintem nincs is szívük.
Áhhh....
Mostanában sok gyereket hagynak a kórházban.
Sajna van, aki rákényszerül egy ilyen megoldásra a gyerek jobb jövője érdekében-vagy legalábbis azt gondolja, hogy majd így jobb helyre kerül, mint nála lenne, jobb ellátást kapna, mint amit ő meg tud neki adni...
Kazincbarcikán volt.
Szegény nem megy ki az eszemből.
Nem dolgoznék ilyen helyen, tuti haza hoznám mindet.
Istenem:(((! Szinte látom a kisfiút hogy ott sir...:( Jaj szegénykém! Bőgök én is! Én el nem tudnám igy hagyni a kis gyöngyöm! Hát mit élhet át az a kisfiú!
Nem irigyellek hogy ezt láttad! Én nagyon át szoktam érzem a dolgokat, és most itthon ülve olvasva a kérdésed, bőgök...ha láttam volna...áhh nem tudom:((((((((!!
Ez nagyon nagyon szomorú!!!!!!!!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!