Máris csődöt mondtam édesanyaként?!
Egy 4 hónapos kislány édesanyja vagyok, tervezett baba volt. Jelenleg még kizárólag anyatejjel táplálom. Nagyon fáj viszont, hogy úgy érzem, csak arra vagyok jó, hogy megszoptassam, illetve tisztán tartsam a kicsit. Egyszerűen azt érzem, hogy szabályosan utál engem. Igyekeztem rengeteget foglalkozni vele, játszottunk, mesét olvastam neki, mégis mindenki mást jobban szeret, mint engem. Kezdek belefáradni, és kezd elmenni a kedvem az egésztől. Az apukáját imádja, nálam viszont csak bömböl, nem tudom megnyugtatni,akkor jön az apja, és minden tökéletes. De még a nagymamájánál is megnyugszik, akit egy hónapban egyszer lát csupán. Ideges vagyok, és fogy a türelmem, nyilván ezt is érzi rajtam. Nem keres engem a szemével, nem örül, ha meglát, ellenben még az idegenekre is rámosolyog.
Nem szeretnék önzőnek tűnni, örülök, hogy az apukájával ekkora köztük a harmónia, de egyszerűen fáj, hogy ha nem szoptatnám, nem is lenne szükségük rám, annyira jól elvannak ők ketten. Tegnap is mosogattam, mialatt ők játszottak a szobában, "beszélgettek", a kicsi sikongatott örömében. Azt éreztem közben, hogy ők ketten az apukájával egy egység, én pedig egy külön világ vagyok, aki nem illik közéjük, és nincs rá semmi szükség. Nekem még egy-egy mosoly is alig jut, pedig én éjszakázom vele. Kezdek nagyon belesüppedni a szomorúságba, csalódottságot érzek. Nem az a baj, hogy el kell látnom a babát, vagy hogy egész napos elfoglaltságot igényel, ne értsetek félre. Csak azt hittem, hogy valamit visszakapok majd kötődés, ragaszkodás formájában.
Lesz ez valaha jobb? Vagy én vagyok ennyire rossz anya, és nem is lenne szabad ezt éreznem?
Köszönöm annak, aki elolvasta, kérem, aki csak pocskondiáznia, az ne írjon véleményt.
Szia!!! Nem vagy rossza ANYA!:-) Képzeld pont 4-5 hónapos kora körül a lányommal pont igy voltam. Még mondtam is a férjemnek hogy biztos nem szeret Ő meg jól kinevetett hogy ne bolondozzak már! Állandóan sírt nálam is nehezen mentek a napok! De aztán hamar elmúlt. A legjobb amit tehetsz és én is tettem hogy hagytam és nem idegesítettem magam rajta. Na most bezzeg állandóan puszilgat imád szeret! (2 éves mult). Persze azért nem kell ennyit várnod hamarabb lesz szeretős. Hogy mitől van arra nem jöttem rá sajnos, de kitartás én tudom milyen érzés tejcsárdának és tisztántartó személyzetnek lenni:-DD
Kapni fogsz kötődést annyit hogy meg fogod unni nyugi:-))
Szia!
Az én kicsi fiam 6 hónapos, és ugyanez van vele is. Rám nagy ívből tesz, az apja a sztár, de a nagyikra is többet mosolyog, mint rám.
Aztán, gondoltam, ha ennyire nem érdeklem, biztos ellesz másokkal is. Amikor mentünk gyülekezetbe, beadtam a babaszobába, de mondtam, hogy szóljanak azonnal, ahogy sírni kezd. Nem telt bele 10 perc, hívtak, és mire oda értem, a baba már magából kikelve üvöltött, és ahogy átadták, megnyugodott a karomban...
Neki még természetes, hogy ott vagy. Nem vagy "esemény", nem szeret aktívan, de Te vagy neki minden. Talán levegőnek néz - de levegő nélkül nem tud élni. Ha van kedved, próbáld ki, hogy ráhagyod valakire egy kis időre, de úgy, hogy azonnal menni tudj, ha hív. Nagyon-nagyon hamar hiányolni fog.
Egyébként a Spock szerint meg nem kell egész nap a babával foglalkozni, bőven elég napi egy órát, közben meg olykor-olykor odamenni, megpuszilni. Az is fontos neki, hogy egyedül tapasztalatokat szerezzen.
Szia! Ne keseredj el, a babád imád téged :) Ebben a korban a baba még a saját testrészének tekint téged, ami mindig ott van. Te vagy neki az állandóság, a MINDEN.
A babád érezheti rajtad a feszültséget, ezért feszenghet nálad. Hagyd egy kicsit apára, menj el egy jó moziba, vagy csak ülj be egy kád forró vízbe egy capuccinóval és egy jó könyvvel. Relaxálj egy kicsit, és hidd el másképp fogod látni a dolgokat. Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!