2,3 gyermekes anyukák! Tényleg olyan nehéz lenne? Szeretnék kisfiam mellé egy tesót tegnap este mondtam a férjemnek és? . Bőv lent

Nem akar a párod másik gyereket. Ennyi. Beszéljétek meg egymás közt, ebbe mi nem szólhatunk bele.

Ha neki nem ad annyi örömöt a gyereke, hogy megérné azt a kis fáradságot, akor nem tudunk mi ezen változtatni.

Mi mindig 2 gyereket akartunk, de mikor az első meglett, onnantól láttuk, hogy ez milyen szuper klassz dolog és onnantól 3 gyereket akartunk mindketten. Annyi is van.

Biztos könnyebb egy gyerekkel, de nem is olyan az estéje egy egy-gyerekes családnak, mint a miénk :-)) Annyi öröm, móka, kacagás és egymás felé forduló szeretet... nagyon jó...

A többi akarat és szervezés kérdése.

En azert nem adnam fel egyszeri kerdezes utan.Mondd neki,hogy szerinted megeri az "aldozat",ami nem is nevezheto annak,hisz amit a gyerekedert teszel az nem aldozat,hanem szeretet.Talan a ferfiak kicsit maskepp fogjak fel,jobban paraznak,mintha ok hordanak 9 honapig a pocakjukban,mintha nekik forogna minden gondolatuk ejjel nappal a kicsike magzat korul.Viszont oket is meg kell valahol erteni,talan a parod az anyagiak miatt aggodik jobban,tudod:"tobb gyerek,nagyobb kiadas",de ezt mindenkepp beszeld meg at vele? O talan egyke?vagy te? A ti szuleiteknek konnyebb volt?Na mindegy is?Vegulis nem ti lennetek az elso csalad,aki tobb gyereket vallal :)

Udv,38 hetes pocis/( 24 eves,aki sok gyereket akar,es a ferje is)

Szia! Nálunk négy gyerek van , a legnagyobb 8 , a legkisebb 1 éves. Ami igaz , hogy nem kényelmes mellettük az élet , tehát nem sok ideje jut az embernek saját magára. De, egy gyerek minden fáradtságot megér , amikor azt mondják , hogy szeretlek , vagy csak elég rájuk nézni.

Neked kell elsősorban mérlegelni , hogy mennyit bírsz , milyen a munkád , be tudsz-e illeszteni több gyereket is az életedbe. Tehát tudod-e oviba , iskolába vinni , különórákra hordani , otthon maradni vele ha betegek. Szerintem nem egy nagyon nehéz , csak szervezés kérdése. Ha estleg még van segítség is (nagyszülők) , akkor pedig nem lesz gond. Nálunk nincs semmi segítég , bár én itthon vagyok velük mindig , általában nem kérek segítséget senkitől , még a férjemtől sem , csak ha nagyon szükséges.

Mi mindig 2 gyereket szerettünk volna a férjemmel, de nem kicsi korkülönbséggel. Van 1 4éves lányunk, és 1 3hónapos.

Hát nem mondom,hogy egyszerű időszak, a kicsi sokat sír ugyebár,egyfolytában szopizott az elején (mos már csak 6szor),alig aludtam, 5 órát 3részletben kb.,kicsit hasfájós is, a nagy féltékeny, hisztis és anyás, nehezen barátkozik meg a helyzettel,hogy már nem csak ő van, mindig akkor kéne neki vmi,amikor a picur szopik vagy pelenkázom, szóval figyeljek rá is,az a lényeg.

És akkor még ott van az elején a seb, a mell bedurran....

De arra gondolok, hogy nemsokára jobb lesz, alakul minden.

A tél úgy érzem hosszú lesz, beszorulunk a lakásba, de közben nődögél a Picur, egyre több mindent tud mjad,a Nagy is remélem megszokja, és élvezi,hogy tanítgatja a Tesóját minden félére:)

Amúgy minden tiszteletem azoké,akiknek kis korkülönbség van a gyerekek között,én nem tudom,hogy bírnám:egyik kicsi,másik pici, de persze,ha úgy alakul,akkor azt kell "túlélni",megoldani". Meg hát valaki direkt kis különbséget akar,végülis ott az eleje nehéz,aztán nagyon összenőnek a gyerekek.

Szerintem a párod élvezi,hogy egy gyerekes apuka,kicsit hagyd,hogy megeméssze.

Én 23 éves vagyok,van egy 19 hónapos kisfiam,és 19 hetes terhes vagyok.Egyáltalán nem aggódok azon,hogy mennyire lesz nehéz majd kettővel,egyetlen aggodalmam csak az,hogy hogy fogom bírni a nagy pocit+cipelni mellette a fiamat,meg rettegek a szüléstől.De én inkább várom,hogy hazahozhassuk már a kicsit a pici mellé :) ,hogy majd szeretni fogják egymást.......biztos nehéz,de egy gyerekkel is az,ha az ember nem feszeng akkor nem vészes...

De sok sikert,és remélem a férjed is akarja majd..

Szia,megmondom a "frankót":nálunk a nagy 23 a pici 4 hónapos.Szóval 19hónap van a gyerkőcök közt...segítség semmi,apa csak 7végente jön haza.Így nagyon nehéz.Főleg ha valamelyiket oltásra kell vinni,vagy be kell valamiért menni a városba(busszal,mert nekem még nincs kocsim)De így hogy már a picur is ügyeskedik,és egyre jobban alkalmazkodik,kicsit könnyebb.Nálunk is vannak hisztik,dühöngések,és most kezdi az "irigy" korszakát a nagy-de olyan jó látni,ahogy kéri hogy adjam a kezébe az öcsit,és csak ő kap cuppanós puszikat....és mióta megvan a tesója sokkal anyásabb,bújósabb lett...és ezt nagyon imádom!Ez azért sok mindenért kárpótol....a férjem is azt mondta,hogy néha nem is érti hogy bírom ezt egyedül...

és én most ott tartok,hogy 5 év múlva a 35.szülinapomra egy 3.babát(remélhetőleg lányt) szeretnék :-)))

szerintem üljetek le és beszéljétek meg.még semmi sincs veszve

Nekem nagy korkülöbség a két gyerek között (9 év), de még így sem unatkozom.

De minden csak szervezés kérdése és ha menni kell, hát menni kell.

Volt hogy pár hónaposan reggel felkeltettem kicsit, mert naygot el kellett vinni a suliba.

Jövőre már bölcsibe kell majd vinnem kicsit, nagy majd agy elmegy egyedül, vagy elviszem, nem tudom, mit akar, utána 1/2 8-ra dolgozni menni Pestről Budára.

nekem is két kisfiam van, és valóban egyszerűbb egy gyerekkel, de kettővel sokkal sokkal boldogabbak vagyunk! remélem egy harmadik is lesz nemsokára!

egyébként is sokan megoldják a 2, 3 gyereket, nektek is menne. Az eleje kicsit macera, míg megszokod a helyzetet, de utána minden megy mint a karikacsapás!