Ha idegsít idegen kisbabák sírása, kisgyerekek visítása, a sajátomé is fog?

Nem lehet előre megmondani. A saját gyerekedhez más lesz a kapcsolatod, mint egy idegenhez, ismerni fogod az adott helyzet előtörténetét. Ezért lehet hogy másképp éled majd meg, de az is lehet hogy nem.

Magát a hangot, a babasírást zavaróbbnak fogod érezni. Evolúciós okokból a babák pont azon a frekvencián sírnak, ami a saját anyjuknak a legelviselhetetlenebb.

Szerintem zavaróbb, mert nem csak egy kaja alatt hallgatod, hanem egésznap. :D Mellesleg engem most sokkal jobban zavarnak más gyerekek, mert pont most erősödik fel, hogyha megtudok lépni itthonról kicsit, akkor nem akarom ugyanúgy a nyekergést hallgatni, csak másét. :D

Egyébként alapvetően sosem tudtam mit kezdeni a gyerekekkel és most sem igen tudok máséval, nem is akarok. Van egy alap figyelmem és megértésem mások felé, de ennyi. A saját gyerekeimet viszont olyan szinten imádom, hogy fogalmam nem volt hogy létezik a szeretetnek egyáltalán ilyen formája/léptéke és igen, néha tele lesz az agyam az állandó zsongásukkal, de sosem csinálnám máshogy. Szóval nem lehet tudni mit fog kihozni belőled, ez szerintem az itteni válaszokból is kiderül.

Én úgy vállaltam gyereket hogy sose voltam elajulva tőlük. Sose tartottam cukinak őket, kifejezetten idegesítettek. De aztán találkoztam a férjemmel akit annyira szeretek hogy úgy éreztem akarok tőle egy gyereket.

Most hogy már itt van, azt mondom hogy imádom, szeretem, ő a legcukibb a világon, de más emberek gyereke továbbra is hidegen hagy, ez nem változott.

A sirasa, nos amikor felsir akkor először aggódsz vagy sajnálod és veszed is fel hogy megnezd bepisilt vagy éhes vagy mi a baj, akkor nem idegesít.

Akkor viszont fog amikor egész nap hisztizik és nem tudod hogy mi baja. Vagy tudod hogy az a baja hogy fáj a hasa, de nem tudsz rajta segíteni. Na akkor idegesítő. De ez akkor is az szerintem ha alapvetően nem így állsz a gyereksirassal.