Ha idegsít idegen kisbabák sírása, kisgyerekek visítása, a sajátomé is fog?

Fura, de a #9válasz alapján gondoltam bele, hogy engem a másé azóta se zavar. Az enyémnek szoktam mondani, hogy "nehogy kedvet kapj!", meg, ha nagyon figyeli, hogy ő is így szokta. Ugye, milyen rossz?🤣

Mert más óbégatását oldja meg az anyja, nekem az számít, hogy a sajátom csendben legyen.

#4

9-es, de igazad van! Ha gyerek nelkul megyek valahova, de mas gyerekek sirasat kell hallgatnom egy adott helyen, komolyan inkabb kimegyek. 🤣Jo, helyzettol fugg, de multkor amikor az ikeaban a jatszosarokhoz ultem le elso korben enni az etteremben, akkor atultem inkabb,hahaha.

Gyerek elott engem annyira nem is zavart a siras, de most…Tul sok.

De amugy ha a sajat gyerekem sir, igazabol csak akkor kezd el zavarni, ha egy iszonyatosan (szamomra) felesleges hiszti miatt uvolt. Nyilvan ha baja van, faj valami, mittudomen, az mas.

Most vagyunk a dackorszakban eppen, szoval ja, ez nem egyszeru nekem se, de persze a gyereknek se. En ezt tudatositom magamban, ezert is szerintem eleg turelmes vagyok vele, de belul orditani tudnek, ha mar megint azert uvolt, mert eppen kettetort a banan. 🥲

A saját az mindig más.

De van az a pont amikor sajátom is idegesitő egész nap.

13# Ugyanez. Ha tehetem, kilépek a szituból.

Ha az én gyerekem is ott van, akkor mindegy, mert brutál tombol a dackorszak, csak idő kérdése és az enyém is kiakad valamin, olyankor kevésbé zavar a környezetemben másé, pláne hogy az enyémmel vagyok elfoglalva, kevésbé hallom ki élesen más gyerekek nyűglődését. De ha úgy lépek ki az ajtón, hogy na most egyedül kiszellőztetem a fejem, vagy bevásárolok és ordít egy gyerek folyamatosan a másik sorban, attól kivagyok. :D Megértem, mert hát tudom én, hogy nem mindig egyszerű ez, de attól még zavar.

Én pont fordítva. Gyerek előtt halálosan irritált az összes gyerek, minden, a vinnyogás, hiszti, óbégatás, minden.

Amióta van, a sajátom végtelenül tud irritálni (csak már empatikusabban kezelem és tudom, hogy nem ok nélkül van), másokét viszont teljes egészében leszrom, mert nem nekem kell megoldani. 😂 Múltkor Lidlben kapott valami sírós hisztigörcsöt egy kislány, tényleg elég rendesen tombolt, én meg csak kényelmesen válogattam a sajtok között, hogy hála a magasságos égnek, hogy ez nem az én gondom most. De nem éreztem bosszantónak, csak sajnáltam az anyukàt.

Én sem voltam oda mások gyerekéért, fingom sincs, hogy egyáltalán hogy kell hozzájuk szólni. Zavarban vagyok tőlük a mai napig.

A sajátom meg imádom. A sírása sem idegesít, hanem azért zavar mert tudom, hogy valami baja van.

Szerintem a sajátoddal teljesen más, ő belőled van, zsigerből ismered, kódolva van, hogy szereted.