Szerintetek tenyleg en feltem tul a lanyomat? Es en zarom el mindenkitol?

Hát figyu. De! Jobb lesz attól, ha szakemberrel feldolgozod a történteket és hagysz időt ülepedni, plusz teret engedsz a férjednek, hogy kezelje a szüleit. A hozzászólásadiból az látszik, hogy van egy ellenszenv és egy hormongőzös "majd én tudom" állapot benned. Utóbbinak idő kell, hogy kicsit tisztuljon, ahhoz pedig szakember, hogy feldolgozd, hogy nehezen érkezett a gyereketek és az ő élete sem indult fényesen, neked milyen megéléseid voltak, stb. Ezeket szét kell tudni választani, mert én itt csak egy óriási sérelem katyvaszt látok, aminek egyben kb. semmi értelme. Neked a babádra és a saját lelki egészségedre kell figyelned, a férjednek pedig add át az irányítást a szüleivel kapcsolatban.

Az én anyósommal is voltak gondok, de elengedtem, mert nagyon jó nagymama. Ha jönni akar unokázni, jöjjön, szívesen látjuk, de kettőnk között semmilyen érdemi kommunikáció nincs igazából. A férjem a szócső, ő kommunikál vele mindent. Ha nekünk délután 4-től jó, akkor délután 4-re jöjjön és pont. Ezt megértetni vele nem az én dolgom, a férjem pedig nagyon jól csinálja. Tök felesleges sérelmeket felsorolnom és bizonygatnom itt ismeretleneknek, hogy miért jogos a részemről, hogy ez így alakult, így van és kész. A te esetedben is azt látom, hogy ez abszolút nem a te dolgod. Neked az a dolgod, hogy a gyerek születésével újra alakítsátok a férjeddel a saját szabályaitokat, határaitokat és ezt mindenki lekommunikálja a saját családja felé. Ezen felül pedig gyógyulj. Pszichológussal, perinatális tanácsadóval és/vagy anya közösségekben, mert hidd el nagyon is lehet gyógyulni olyan közösségekben, ahol mindenki hasonló élethelyzetben van. Gyorsan rájön az ember, hogy nincs egyedül és akár arra is, hogy történhet rosszabb is annál, mint ami veletek történt. Segít az átértékelésben. Ha pedig helyére kerülnek az ezzel kapcsolatos dolgaid, amihez apuka megteremti a biztonságos közeget (intézi a családot helyetted határozottan), akkor szépen felépültök párból családdá az új határaitokkal. Ez ennyire egyszerű, csak hormongőzös vagdalózásból ki kell keveredni és el kell kezdeni építkezni.

Az alap kérdésedre nem látom értelmét kitérni, mert nyilvánvaló, hogy ez csak egy szikra a kismillió közül és valójában nem az alap probléma.

Hasonló szituban vagyunk mi is.

Csak nálunk a jószándék vezérli őket. De hát tudjuk hogy a pokolba vezető út is azzal van kikövezve.

Jönni akarnak hétvégente hogy majd ők vigyáznak rá, mi csak menjünk amerre akarunk, mozduljunk ki, de mivel mind messze laknak ezért vagy egész napra jönnek vagy még itt is alszanak. Tehát minden egyes látogatás alkalmával gondoskodni kell nekik kajáról, ha itt alszanak akkor fekhelyrol, torolkozorol.

És persze mi csak pihenjünk, majd ők éjszaka is megetetik.

Igen, csak a gyerek még 100 százalék anyatejes. Marhára előrébb vagyok vele hogy megetetik, de valamikor le kell fejnem azt a tejet..

#37

"Na, 36-os, durván bántalmazó, empátiahiányos némber vagy!"

Az vagy te, nyomorult.