Mennyit piszkáljátok a babátokat "csak úgy"?
4 hetes a babánk, nekem kicsit még mindig felfoghatatlan, hogy ő a miénk, tényleg itt van. Biztos a hormonok is közrejátszanak, de nagyon rózsaszínnek élem meg ezt az egész anyaság dolgot.
Heti pár órát leszámítva mindig vele, mellette vagyok. Anyukám állandóan rám szól, hogy ne piszkáljam már azt a gyereket, hagyjam már békén, nem látom, hogy alszik?! Délelőtt számoltam, fél óra alatt 12-szer szólt, hogy hagyjam már, minek piszkálom, nyúzom állandóan. Ezek a piszkálások olyanok, hogy pl. alszik, megsimogatom, megpuszilom az arcát. Vagy ahogy felébred, veszem a kezembe, ölembe, ölelgetem, puszilgatom és nem várom, hogy elkezdjem jelezni, nyöszörögni, hogy ébren van.
De a férjemmel is csinálunk olyat, hogy elkezdjük együtt puszilgatni két oldalról.
Vagy tegnap még este itt voltak anyukámék, én már vetkőztettem a fürdetéshez a picit, csak body volt rajta. Elkezdtem puszilgatni a tappancsait, anya erre rám szól, hogy hagyjam már békén azt a szegény gyereket, rossz nézni ezt. Vagy van, hogy rajtam alszik el a pici, olyankor nem mindig teszem át a kiságyba, hanem én olvasok, vásárolgatok, amíg alszik rajtam. Múltkor szóltam anyukámnak, hogy jöjjön be kulccsal, ne csengessen, mert nem tudom beengedni. Utána hallgattam, hogy ez így veszélyes, nem véletlenül lett megvéve a légzésfigyelő, nem tesz jót neki, hogy mindig máshol altatjuk, nincs egy fix helye.
Kicsit úgy érzem, hogy szerinte az lenne a normális, ha ellátnám, etetném, altatnám, a köztes időben meg maximum ránéznék, hogy életben van-e.
Anyukad miert van ott állandóan ? elvileg felnőtt nő vagy , hát küldd el, ha mindenbe beleszól.
Nem kellene már ennyire függeni tőle.
Nekünk egyébként az első 8 het arról szólt, hogy 24 orat szoptattam, úgyhogy kb. egész nap a kezembe volt.
Nincs itt állandóan.
2-3 naponta jön/jönnek. Van, hogy csak beugranak és elviszik a picit, van, hogy maradnak 2-3 órát. Ez nekünk nem gond, nem zavaró. Sőt, nekem jót tesz nagyon a társaság, az, hogy nem érzem úgy, be vagyok zárva és megállt az élet. Nincs átjáróház, de abba beleőrülnék, ha a férjemen kívül nem látnék más felnőttet.
Remélem azért már összeszoltatok hárman egy családdá.
Bár ha valakinél állandóan telt ház van, nehéz lehet.
Amúgy nem értem a kérdést sem.
Nyilván mindenki csinálja ezt a babával, engem is jobban idegesítene, hogyha anyám beleszólna abba, mikor babusgathatom a gyerekemet
Miért lenne teltház?
Mert hetente kétszer eljönnek a baba nagyszülei? Vagy hetente egyszer beugrik a legjobb barátnőm egy tálca sütivel/doboz fánkkal és beszélgetünk kicsit? Ezzel nekem is segítenek, mert így nyugodtan elvonulhatok hajat mosni, vagy pihenhetek, olvashatok kicsit, feltöltődöm. Mert ők nem vendégek, nem kell körbeugrálni őket. Sőt, el is viszik sétálni a babát 1-2 órára. Mindenki jól jár. Ők unokáznak, a baba alszik egy nagyot a friss levegőn, mi is tudunk kicsit szusszanni a férjemmel.
Az összeszokásról annyit, hogy már a terhességem alatt úgy éreztük, vele lett teljes az életünk. Ahogy megszületett, ez csak erősödött, már az első perctől. Furcsa, de nem kellett nagyon összeszoknunk. Mert már ragaszkodtunk hozzá a kórházban is, olyan volt, mintha mindig rá vártunk, vágytunk volna. Nem tudom ezt így megfogalmazni, de miután hazajöttünk, a férjem mondta, hogy valahol nem hiszi el, hogy lett egy babánk, de közben meg olyan, mintha mindig is az életünk része lett volna. És én is ezt érzem. Tényleg megfogalmazhatatlan az a mértékű szeretet, amit iránta érzek. Szóval megnyugodhatsz, nem az segíti az összeszokást, ha senki rá nem nyitja az ajtót az anyukára és elvágja magát a külvilágtól. :)
Tök jó, de most mi a kérdés amúgy? Szerintem nekünk aztán tök mindegy, hogy mennyit puszilgatod a gyereked. Anyukáddal beszéld meg, őt zavarja, nem minket.
Egyébként az enyém a tiédhez képest kb.ridegtartásban van, de tuti, nem tudtam volna odaadni sétáltatni senkinek. Nem azért, mert nem bíznék benne(bár, tény, hogy olyan sincs, aki vinné is, meg rá is merném bízni), hanem, mert akkor mi még szimbiózisban voltunk. Még meg se szoktam, hogy a testemen kívül van, nemhogy többszáz méterre tőlem 😂
Nekem te elég gyerekesnek tűnsz, mintha játékbabád lenne. Juhú! Megkaptam, szupi! Ha van kedvem játszom vele, ha nincs, játszhat vele más.
Vagy, csak szeretném, hogy ismerje és szeresse a nagyszüleit, dédszüleit is...? :)
Hidd el, nem lesz semmi maradandó károsodása vagy kötődésbeli problémája, mert hetente egyszer úgy alszik 2 órát, hogy anyukám vagy apukám tolja a babakocsit és nem én, vagy a férjem.
Az utolsó mondataidra reflektáltam főként, miszerint nekem ő csak egy játékbaba.
Nem, nem az. De nem gondolom, hogy az a jó anyaság fokmérője, hogy 24/7 csak velem lehet és minél inkább áldozzam fel saját magam az anyaságért. Mert hiába nyugodt és békés baba, fáradtabb vagyok most, mint előtte voltam.
Így igen, örülök, ha 1-2 órára átveszi mondjuk anyukám és akkor kicsit tudunk a férjemmel pihenni egyet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!