Mennyit piszkáljátok a babátokat "csak úgy"?
4 hetes a babánk, nekem kicsit még mindig felfoghatatlan, hogy ő a miénk, tényleg itt van. Biztos a hormonok is közrejátszanak, de nagyon rózsaszínnek élem meg ezt az egész anyaság dolgot.
Heti pár órát leszámítva mindig vele, mellette vagyok. Anyukám állandóan rám szól, hogy ne piszkáljam már azt a gyereket, hagyjam már békén, nem látom, hogy alszik?! Délelőtt számoltam, fél óra alatt 12-szer szólt, hogy hagyjam már, minek piszkálom, nyúzom állandóan. Ezek a piszkálások olyanok, hogy pl. alszik, megsimogatom, megpuszilom az arcát. Vagy ahogy felébred, veszem a kezembe, ölembe, ölelgetem, puszilgatom és nem várom, hogy elkezdjem jelezni, nyöszörögni, hogy ébren van.
De a férjemmel is csinálunk olyat, hogy elkezdjük együtt puszilgatni két oldalról.
Vagy tegnap még este itt voltak anyukámék, én már vetkőztettem a fürdetéshez a picit, csak body volt rajta. Elkezdtem puszilgatni a tappancsait, anya erre rám szól, hogy hagyjam már békén azt a szegény gyereket, rossz nézni ezt. Vagy van, hogy rajtam alszik el a pici, olyankor nem mindig teszem át a kiságyba, hanem én olvasok, vásárolgatok, amíg alszik rajtam. Múltkor szóltam anyukámnak, hogy jöjjön be kulccsal, ne csengessen, mert nem tudom beengedni. Utána hallgattam, hogy ez így veszélyes, nem véletlenül lett megvéve a légzésfigyelő, nem tesz jót neki, hogy mindig máshol altatjuk, nincs egy fix helye.
Kicsit úgy érzem, hogy szerinte az lenne a normális, ha ellátnám, etetném, altatnám, a köztes időben meg maximum ránéznék, hogy életben van-e.
válasza: válasza: válasza:Anyud nyilván (mint az enyém is) abban a korban vállalt gyereket, mikor az volt a felfogás, hogy a gyereknek a kiságyban a helye, és csak etetés, pelenkacsere miatt nyúltak hozzá, nehogy hozzászokjon a kézben léthez. Nekik nagyon idegen a mostani felfogás, hogy a baba igènye a testkontakt, és ez az anyának is jó.
Alvó babát mondjuk ne piszkálj, hagyd pihenni, egyébként meg csinálj, ahogy jól esik.
Unokázni. :D
Nem szólogat be amúgy, csak ezzel, hogy ne nyúzzam már állandóan azt a gyereket, örüljek, hogy alszik/csendben van, minek megyek oda, miért veszem fel.
Minket nem zavar, ha jön/jönnek. Első unoka, ők is először nagyszülők. Lelkesek, segíteni akarnak. Ebben én nem látok rossz szándékot egyáltalán amúgy, inkább ilyenek legyenek, mint a másik véglet, hogy 3 havonta egyszer néznek az unoka felé.
Az állandó ittlét túlzás, 2-3 naponta jön, vagy ha kérek valamit. Ma pl. ebédet hozott, mert világbajnok lasagnet csinál, tegnap délután elvitték a picit sétálni, utána még rendeltünk vacsorát, beszélgettünk kicsit.
Nem idős anyukám, 51 éves lesz.
Én úgy nőttem fel, hogy 6 évesen még közöttük aludtam, hiába volt saját szobám.
Oviba pl. alig jártam, talán csak az utolsó évben hordott be rendesen, akkor is csak délig. Amúgy otthon voltam vele, vitt magával mindenhová. Mondta, hogy azért, mert minden reggel sírtam, ha óvodába kellett menni, annyit meg nem ért az egész, hogy tönkretegyem magam emiatt. De arra is emlékszem, hogy idegen helyeken sokáig nehezen oldódtam, ezért 6-7 éves koromig, ha étterembe mentünk nagyobb társasággal, vagy olyan barátokhoz, akiket én nem ismertem jól, mindig anya vagy apa ölében ültem végig és konkrétan úgy ettünk, hogy először ettem én a tányérból, aztán csere, és apa/anya is a saját fogását.
Kocsiban is mellém ült hátra, végig fogtuk egymás kezét, szóval szerintem ő kifejezetten elkényeztetett engem.
válasza:#15 Lehet anyád azt akarja elérni, hogy ne legyen ennyire nyápic gyereked; mint amilyen neki is jutott annak idején.
Azért ha 6-7 évig nulla 24-ben a nyakadon lóg egy gyerek, az már nem buli.
válasza:16-os, jajj szegeny baba, vilagat nem tudja.
Milyen rossz neki, hogy igy szeretik….🙄
Nem most kell idomitani egy csecsemot. Es nem is ezen mulik, hogy kesobb mennyire fog logni az anyjan.
Ne haragudj, de anyukám van. Ez az "anyád" szöveg kicsit prosztó.
De visszatérve, őt jobban megviselte a felnövésem, az, hogy el kellett engednie. Például sokáig ők hordtak iskolába, de azért 7.-8. környékén már vágytam arra, hogy én is a többiekkel menjek, gyalog (3 utca volt az iskolám tőlünk). Az első két hétben kocsival jött utánunk, utána már "csak" az iskolánál állt, hogy biztos épségben odaértem.
Mikor 15 évesen elkezdtem bulikba járni az osztálytársaimmal, mindegy volt, hogy meddig maradok, ragaszkodott hozzá, hogy őket hívjam, ha szeretnék hazamenni, ne egyedül/másokkal sétáljak haza, vagy taxizzak. Inkább átautózott egész Budapesten hajnal 3-kor, de ő "így volt nyugodt" elmondása szerint.
A különköltözésem az egy lassított felvétel volt, apukám kitalálta, hogy ne egy dátumot mondjak, mikor elköltözöm, hanem szép lassan kezdjek el több időt a lakásban lenni, eleinte csak hetente 1-2 alkalommal aludjak ott, utána már legyek ott hétfőtől csütörtökig, de közben azért még menjek haza hétköznap is, hogy anyának ne tűnjön fel nagyon a hiányom. Úgyhogy kb. 2 hónapba telt a költözésem, de anya még utána is bevásárolt nekem hetente, nehogy "ne legyen mit enni", hétvégente otthon aludtam, vasárnap estére ő lefőzött egy heti menüt, hogy "tudjak mit vinni magammal" (7 kilométerre költöztem a családi háztól, nem indokolta semmi a sporttáskányi kajapakolást:D).
Nem gondolom magam nyápicnak, amiért szoros kapcsolatom volt már gyerekként is a szüleimmel.
válasza:#17 Szerintem sem most kell NEM is írtam, de simán lehet, hogy az anyuka ettől tart.
Ő is folyamatosan babusgatta a kislányát, hát az lett belőle, hogy egy iskolás korú gyerek képtelen volt az asztalnál a székére ülni és úgy enni. Lássuk be, az nem normális. Tudom, hogy nem a babakori babusgatás eredménye ez, hanem azé, hogy később sem vett lejjebb az anyuka a túlzott féltésből és közelségtől, de a fejében összemosódhatnak a dolgok.
Nekem is túlféltő, túlbabusgató szüleim voltak. Látom ennek a hátrányát. Az biztos, hogy én is ki fogom hamarabb dobni az életbe a gyerekemet, persze úgy, hogy hátul fogom a kezét. Most még nem, mert kisbaba. #11-es voltam, akinek 6 hetes babája van.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!