Mennyit piszkáljátok a babátokat "csak úgy"?
4 hetes a babánk, nekem kicsit még mindig felfoghatatlan, hogy ő a miénk, tényleg itt van. Biztos a hormonok is közrejátszanak, de nagyon rózsaszínnek élem meg ezt az egész anyaság dolgot.
Heti pár órát leszámítva mindig vele, mellette vagyok. Anyukám állandóan rám szól, hogy ne piszkáljam már azt a gyereket, hagyjam már békén, nem látom, hogy alszik?! Délelőtt számoltam, fél óra alatt 12-szer szólt, hogy hagyjam már, minek piszkálom, nyúzom állandóan. Ezek a piszkálások olyanok, hogy pl. alszik, megsimogatom, megpuszilom az arcát. Vagy ahogy felébred, veszem a kezembe, ölembe, ölelgetem, puszilgatom és nem várom, hogy elkezdjem jelezni, nyöszörögni, hogy ébren van.
De a férjemmel is csinálunk olyat, hogy elkezdjük együtt puszilgatni két oldalról.
Vagy tegnap még este itt voltak anyukámék, én már vetkőztettem a fürdetéshez a picit, csak body volt rajta. Elkezdtem puszilgatni a tappancsait, anya erre rám szól, hogy hagyjam már békén azt a szegény gyereket, rossz nézni ezt. Vagy van, hogy rajtam alszik el a pici, olyankor nem mindig teszem át a kiságyba, hanem én olvasok, vásárolgatok, amíg alszik rajtam. Múltkor szóltam anyukámnak, hogy jöjjön be kulccsal, ne csengessen, mert nem tudom beengedni. Utána hallgattam, hogy ez így veszélyes, nem véletlenül lett megvéve a légzésfigyelő, nem tesz jót neki, hogy mindig máshol altatjuk, nincs egy fix helye.
Kicsit úgy érzem, hogy szerinte az lenne a normális, ha ellátnám, etetném, altatnám, a köztes időben meg maximum ránéznék, hogy életben van-e.
válasza:Ez inkább követendő, testkontaktus kell a gyereknek.
Én eleve 99%ban maganon altattam kendőben.
válasza:Fura, én imádom, ha kézben tarthatom, hurcolom magammal mindenhová a házon belül is... :D
Nyilván, ha alszik, akkor nem veszem fel, de akkor is odamegyek, megpuszilom, megsimogatom. Mondjuk, szerencsére nem egy sírós baba, éjszaka sem nagyon ébred, maximum hetente pár alkalommal, hajnalban. Általában reggel én vagyok, aki várja, hogy felébredjen végre és kezdhessük a napot.
válasza:Hat alvas kozben semmit, nem vagyok a magam ellensege.
De mondjuk nekem nem eszik-alszik babam volt, biztos ezert se jutott soha eszembe, orultem, hogy vegre aludt es esetleg le lehetett tenni.
Amugy meg nyilvan sokat, ha ebren volt :D Nincs ezzel baj, amit csinalsz. Regen mas idok voltak, en is alvastreningezett gyerek vagyok, de amugy nem ereztem ennek hatranyat, csak anyam meselte.
Szoval anno ez volt a divat. Legyen el a gyerek, ha sir, sir, tokmindegy.
válasza: válasza:Nem eszik-alszik-mosolyog babám volt. Ordított egésznap, cipelni kellett kólika tartásban, örültem ha le tehettem vagy ha aludt. Eszembe se jutott alvás közben piszkálni. Nem volt rózsaszín korszak. Persze, ha ébren volt és jó kedve volt, puszilgattam, szeretgettem. Csak ritka volt. Mióta nagyobb (8 hónapos), többet nyúzom.
Szeretgesd nyugodtan sokat, de alvás közben hagyd pihenni.
válasza: válasza:Hát, ennyit biztos nem. Azt a pár órát, amit véletlenül az ágyában tölt, azt kihasználom. Mondjuk kimosom a halomnyi, aznap összekakilt cuccát, vagy leginkább alszom én is, mert éjszaka van. Lássuk csak, ha szerencsém van, alszik még egyszer fél órát mellettem (épp most.) Olyankor levegőt se merek venni, nem hogy puszilgatni. Így csak 3x-4x ébred közben. Aztán alszik még út közben fél órát a kocsiban. Ha minden jól megy, van a közelben egy kajálda és meg tudok ebédelni úgy, hogy nem üvölt közben a fülembe.
Szóval kizárólag büfiztetés közben "piszkálom" , mert akkor azon röhög és nem azzal van elfoglalva, hogy szabaduljon ki az ölemből, hogy mehessen játszani.
Ja, én is biztos piszkálnám, ha olyan rohadtul ráérnék, de nekem nem eszik-alszik babát dobott a gép. Jobb, ha nem húzgálom az alvó oroszlán bajszát.
Egyébként igaza van anyukádnak. Nem fogsz mindig így ráérni, fölösleges hozzászoktatni, hogy minden pillanatban büngyürgeted. Nyilván nem arra gondolok, hogy hagyd ordítani, hanem, ha láthatóan elvan nélküled. Amúgy se biztos, hogy így marad. 4hetesen még a beetetés időszaka van. Az enyém mondjuk akkor se volt egy Buddha szobor, de ennél azért nyugisabb volt.
válasza:Szerintem itt inkább az a probléma, hogy anyád túlságosan bele akar szólni a dolgokba.
Szakadj le anyádrol kicsit, minden második szavad az, hogy anya ezt mondta, anya azt mondta.
Miért ne érnék így rá később?:D
Azért vagyok/vagyunk itthon, hogy babázzunk, ellássuk, vele foglalkozzunk. Ő a világunk közepe. Megvan a saját szabadidőnk ettől függetlenül, kettesben is töltünk időt, de semmi kötelező dolgom nincs rajta kívül, és jó pár évig nem is lesz.
Ha álmában puszilgatom, nem ébred fel, maximum elkezd mosolyogni, ha nem alszik annyira mélyen.
Anyukámékról már leszakadtam egy jó ideje, de ők is most először nagyszülők, nyilván lelkesek és szeretnek unokázni. Én ezt nem bánom egyáltalán, mert szeretném, ha a gyerekünknek is olyan jó és szoros kapcsolata lenne a nagyszüleivel, mint nekem van a sajátjaimmal.
De igen, az kiakaszt kicsit, mikor két percenként hallgatom, hogy ne piszkáljam már, hagyjam már békén, ne nyúljak már hozzá... Az én gyerekem, miért ne puszilhatnám meg csak úgy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!