4 hónapos babának játékötlet?

Nyilvan mindig az a legnehezebb idoszak, amiben benne van az ember :D

Majd ha 1 ev mulva elolvassa ezt a kerdest, mar neveteni fog, hogy ezt neheznek gondolta.

De most meg neki az.

Hat igen. Vannak elkepzelesek, de nem mindig talalkozik a valosaggal, bar biztos mindenki maskepp eli meg.

En is olyan jol elterveztem, hogy pl mennyit fogunk kezmuveskedni, sutni, “hazimunkazni”, jatszani, akarmit egyutt. De ez ugy nez ki, hogy elkezdunk valamit aztan a gyerek kiborul valamin es 5 perc utan uvolt es csak hiszti lesz belole. Vagy csak siman azt keri, hogy vegyem fel percenkent.

Vagy kimegyunk setalni, ha megtanul vegre jatni, milyen jo lesz, gondoltam. Jo-jo, csak ez is ugy nez ki, oda-vissza setalunk egy 200 meteres teruleten belul 2 oran at, mert nem lehet vele haladni. Ami persze oke, neki ez kell most, amiota jar, azota pl a jatszoter se erdekli (bar ez lehet siman a tel miatt is, ezt nem tudom, de be se akar menni) mert most ezt elvezi, de ez is lelekrombolo nekem minden egyes nap. 🤣Meg az elso heten mondjuk izgalmas, hogy vegre jar es ki lehet menni setalni, de a sokadik honapban mar nem vagyok annyira lelkes ettol. Meg ha lehetne haladni egy iranyba, tokmindegy hany ora alatt, de mennenk elore, valtozna a kornyezet, azt elveznem. De most meg nem ez van.

Es akkor cafatokban vannak az idegeim mar nap vegere a sok nyekergestol, egy helyben toporgastol, hisztitol minden egyes oltozesnel, vetkozesnel, kez es arcmosasnal, pelenkazasnal es stb.

Izgalmas, mondhatjuk ezt is. Vagy azt is, hogy most en inkabb elvonulnek 2 hetre egy sotet szobaba es senki ne is szoljon hozzam😂

#12! Na, igen, én kifejezetten félek attól az időszaktól, amikor már nem fogja a lábát, hanem jár rajta, mert elég nyughatatlan természet, az már most látszik🤣

Szóval nézőpont kérdése, még jó is, hogy most fogja🤔

#5

Én jobban élvezem amióta jár a gyerekem, márcsak azért is, mert nem kell külön logisztika, ha a gyereken kívül mást is a kezembe kéne fognom. Leteszem és megáll a lábán. :D Persze utána volt egy időszak, amikor pislogtam egyet és a gyerek már nem volt sehol, szóval elég sokáig a szívinfarktus tudott kerülgetni, ha "veszélyesebb" helyen sétáltam vele pl., de ehhez is hozzá edződtem.

A következő könnyítési pont nekem az volt, amikor mutogatni, majd beszélni kezdett. Nekem óriási könnyebbség volt, hogy rámutatott az innivalójára pl., ha inni akart, nem csak találgattam állandóan mi lehet a baj. Most 2,5 éves, amióta megvan a kistesója brutál beütött a dackorszak, de még ezzel együtt is azt mondom, inkább mégegy dacos, mint ez a baba kor. 4 hónapos a kistesó, alig várom, hogy őt is "le lehessen tenni", pedig sokkal nyugisabb baba, mint a nővére volt. :)

A második gyerekben az a legjobb, hogy egésznap elmozizza a nagyot. :D Mindig van a keze ügyében valami. Rágómaki, vagy valami plüss nyunyó, csörgős könyv, ezeket rágja, gyűri és nézi közben mit csinál a nagy. A naggyal ilyen szempontból nehezebb volt sokkal, mert 3 perc után azt éreztem, hogy sehogy és semmi nem jó. Most ha ezt érzem, akkor tudom, hogy valami gebasz van (pelus csere, éhes, kaki lesz, nem tom), aztán mozizik tovább. :)

Tök nem érdemes nagyobb beruházásokat tenni ennyi idős babának. Később is sokkal izgibb kipakolni a konyha fiókot, mint a saját játékos kosarát, úgyhogy a 2,5 évessel sem vagyok a híve annak, hogy el kell halmozni minden vacakkal. Főleg az ilyen villogó, zenélő lóf*szoktól vagyok ki.