Tényleg normális dolog, hogy egész nap kézben legyen!?

Szia! Az a helyes viselkedés ha felveszed. Kisfiam az első fél évet végigordította, és fél évig keményen cipeltük, sokszor éjszaka is! Azt hittem már megszakadok néha. Most 22 hónapos és nem lett ettől elrontva egy picit sem. Az utcán se kell soha felvennem, míg látom sok anyuka a babakocsit tolja a gyereket meg fogja, az én kisfiam még mindig elül a babakocsiban és tényleg nem kell cipelni. Azért sír mert rád van szüksége, az anyukájára. Akárki akármit mond ilyen pici babát nem lehet elkényeztetni

nem az lesz a hisztis, anyja szoknyája mellől el nem szakadó, akiben az elején kialakították az ősbizalmat, épp ellenkezőleg. aki az elején nem kapja meg, amit szeretne, az később görcsösen fog ragaszkodni, és esetleg viselkedészavarai is lesznek. az már megint más tészta, hogy melyik baba mennyire igényli ezt a fajta törődést, cipelést. aki nem igényli, azt nem kell cipelni, kézben altatni stb, ettől függetlenül, mivel őt is szeretik, törődnek vele, ha azt kéri, benne is kialakul a bizalom. ha viszont egy olyna baba az adott, aki sírós, érzékeny, karban akar lenni az elején szinte állandóan, és ezt az igényét kielégítik, akkor szép lassan , ahogy nő, okosodik, elkezdi érdekelni a külvilág, ő is leválik az anyjáról. kinél mikor jön el, ez változó, de ha a neki megfelelő módon szeretik, a neki megfelelő mennyiségben kapja a szeretetet, akkor eljön, ez biztos. és ha emellett következetesen nevelik, nem kényeztetik el, és azt , amire az adott korban értelmileg és érzelmileg már érett, megkövetelik tőle, akkor belőle pont olyan kiegyenesúlyozott gyerek lesz, mint abból, aki már az elején is az volt. mivel általában az anya van a gyerekkel a legtöbbet, ezért ő az, akinek éreznie, tudnia kell, hogy éppen hol tart a gyermeke ebben a folyamatban, és mit várhat el tőle. nyilván teljesen mást várhat el az ember egy 1, egy 8, meg mondjuk egy 22 hónapos gyerektől, de az is ugyanilyen fix, hogy két 1 hónapos, két 8 vagy 22 hónapos között is hatalmas különbségek lehetnek. csak egy példa. az én kicsim másfél évesen már 7 színt tudott megkülönböztetni egymástól, és felmászott szinte segítség nélkül a kötélmászókán. a barátnőm kicsije ugyanekkora, lila gőze nem volt a színekről és fel sem mászott a mászókán, viszont cserébe haláli nyugodt gyerek volt, megült egyhelyben akár fél órát is, eltologatta az autóit, és az éjszakát 1 hónapos korától átaludta. az enyém 21 hósan aludtaát az éjszakát, és nem az az egyhelyben megülő, csöndes típus. most melyik a jobb? semelyik, mert 3 évesen mindegyik ugyanannyi színt tud majd, és ugyanúgy alszik majd. persze a barátnőm kicsije vsz akkor is nyugodtabb az enyém meg élénkebb lesz, de más téren nem lesz különbség. vagyis: eltérő karakterek, ami már akkor látszik, amikor egy baba még csak kezdi az életet.