Felelőtlen szülők vagyunk, ha nincs légzésfigyelőnk?

Nekünk kellett és nem volt a fiam a rizikócsoportban, mégis kétszer volt riasztás. Elsőnél csak figyelmeztezés és vett egy nagy levegőt. Másodiknál akkor vett levegőt mikor kivettem az ágyából.

Mi ezt fontosnak tartottuk és tanfolyamon is részt vettünk. Mindenki maga dönti el, hogy vesz e vagy sem. Ha vesz akkor kell szerintem a tanfolyam ez az én véleményem.

Ha megtehetnéd,hogy legyen de téged nem érdekel, akkor igen,felelőtlen vagy. Szerintem egyértelmü,hogy kell,hisz jelez neked,ha baj van.

Az,higy csak tanfolyammal ér valamit, hülyeség. Azonnal jelez, te azonnal hívod a mentőket, ők egyébként telefonon is segítenei. Több esélye van a gyereknek,mintha reggel már hullamereven találnád.

Igen. Attól, hogy régen nem volt, miért ne lehetne megóvni? Gyerekülés sem volt régen a kocsikban. Akkor az sem kell.

Az, hogy az ágy hol van tök mindegy. Ez egy értelmetlen indok csak időnként, hogy "nem kell, mert mellettünk van az ágy, minden neszre felébredek". A légzés leállás síri csenddel jár.

Ismerősünk babája 1 hónapos volt, amikor jelzett a légzésfigyelő. Tényleg nem vett levegőt. Hívták a mentőt, a mentésirányító mondta, mit csináljanak. Apuka visszahozta az életbe, mire a mentő odaért. Nem végzett tanfolyamot, csinálta, amit mondtak neki.

Szóval nem hülyeség az, ha van.

17, Akkor már jobb is,ha esélyed sincs,igaz? Akkor meghal a gyerek, ahelyett, hogy esélye menne segítségre?

Kórhàzba se vidd,mert úgyis kevés az orvos, meg enni se adj neki, mert holnap úgyis újra kér.

Aki azt mondja tanfolyam nélkül semmit nem ér, az nem tudom... Fel van arra készülve, hogy mondjuk a párja, anyukája, kollégája, akárki is bármikor összeeshet mellette és újra kell élesztenie? Jár rendszeresen "emlékeztető" elsősegély tanfolyamra, hogy segíteni tudjon? Volt már ilyen éles helyzetben része? Mert részemről egy felnőtt újraélesztése is brutális adrenalin fröccs, egy traumatikus sokk hirtelen és én tényleg évente gyakorlom bábun az újraélesztést, a második gyerekem születése előtt pedig baba/gyerek tanfolyamon is voltam. Szóval folyamatos, frissen tartott tudással, gyakorlással is azt mondom, hogy olyan lelkiállapotot idéz elő egy ember (pláne ha a szerettünk) újraélesztési kísérlete, ami nem tudhatod mit vált ki belőled. 90%-ból azt, hogy leblokkol és meg sem próbál segíteni. Vagy ha megpróbál is annyira pánikol és ki van borulva, hogy azt se tudja hova nyúljon.

A légzésfigyelő nem biztos, hogy megmenti egy baba életét, de lehetőséget ad arra, hogy a szülő észlelje, hogy baj van és megpróbáljon segíteni. Ha mentőt hívsz, akkor a diszpécser meg fog próbálni megnyugtatni és lépésről lépésre el fogja mondani, hogy mit csinálj. Ha közben behisztizel, kiborulsz, akkor újra megpróbál megnyugtatni, nyomatékosan felhívni a figyelmed, hogy szükség van a nyugodt elmédre ebben a szituban és végig "ott van", amíg ki nem érkeznek a mentők. Illetve ilyen esetben ha relative messze van a mentőállomás, biztos hogy helikoptert is küldenek.

Nem mindegy, hogy egy légzés leállást kb. fél percen belül észlelsz, vagy három óra múlva, amikor kezd gyanús lenni, hogy ilyenkor már kelni szokott a baba. Ilyen formán részemről felelőtlenség ezen spórolni, akkor is, ha remélhetőleg sosem lesz rá éles szükség. De nem ítélek el senkit, aki máshogy dönt. Kívánom, hogy ő se tapasztalja meg soha, hogy "de jó lett volna, ha van"... Én nem tudnék elszámolni utána a lelkiismeretemmel és a "mi lett volna ha" érzésemmel. Lehet, hogy nem mentette volna meg az sem, ha azonnal tudomást szerzek arról, hogy baj van, de legalább az esélyét megkapjuk.

Nagyon károsnak tartom azt a felfogást, amit itt is olvasni és sok más helyen is terjesztenek.