Tényleg annyira pokol a babával az élet, mint itt írják sokan?

23 éves vagyok, egy példa van előttem, a legjobb barátnőm.

26 éves, két éves ikrei vannak. Ő azt mondja, bármikor újrakezdené. Minden korszak a kedvence, de a babaillatos, összebújós első pár hónapot visszasírja a mai napig. Ha őt és a lányait látom, azt mondanám, hogy persze, jöjjön már holnap a baba, ezt én is élvezném. Jönnek-mennek mindenhová, a gyerekek babakorában is tudott időt szánni magára, a férjére, barátnőkre. Ez nem ilyen "mutassuk a külvilág felé, hogy minden szuper" dolog, mert napi kapcsolatban vagyunk, ha épp nem tudunk találkozni, akkor is telefonálunk, videochatelünk 1-2 órát fixen, tehát ők tényleg így élnek.

De olvasgattam itt, és kicsit más kép jött le... Leginkább a megkeseredettség, ne haragudjatok ezért a megfogalmazásért. Nem tudom, ez mennyire túlzás? Tényleg ennyire nehéz és rossz lenne az egész babázás, gyerekvállalás?